Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-04-01 / 4. szám
MUNKA/TÁRS sok a megvalósításban járnak élen, és akadnak olyanok is, akik olyan új ötletekkel tudnak szolgálni, amivel előrelendíthetik a közös gondolkodást. „Szerintem nagyon fontos felmérni és megtalálni, hogy ki mire képes és ki miben jó egy csapatban, és ennek megfelelően felépíteni a csapatokat, hogy mindenki úgy végezhesse a munkát, ahogy az ő személyiségéhez, egyéniségéhez ez a legjobban illik, így érhető el a csapat maximális hatékonysága" - beszélt Babos Barbara az ideális csapat felépítéséről. „Az atomerőműben bizonyos vizsgálatok része, a vezetés kérni is szokott erről visszajelzést, hogy egy-egy egyén milyen szereppel jellemezhető egy adott munkakollektívában. Az külön szerencse, ha a feladatok illeszkednek az egyén személyiségéhez, mert a korszerű munkalélektani elméletek azt mondják, hogy csak akkor tudunk egészségesek maradni testileg és lelkileg, és csak abban az esetben jó színvonalú a munkavégző képességünk, ha illeszkedik a munkánk és a személyiségünk. Tehát ha a készségek, képességek, kompetenciák megfelelnek a munka elvárásainak, és ha kielégítik a saját szükségleteinket is" - szemléltetett helyi példával Szatmári Szilvia. Ki ne tudna mondani olyan példát, amikor - esetleg akaratán kívül is - általános iskolában például pénztárosnak, faliújság-felelősnek, esetleg tisztasági vagy más „felelőssé" tették, majd egész tanévben szenvedett a feladat súlya alatt, mert a pénztáros mondjuk feledékeny volt, a faliújság-felelős ízlése megosztotta az osztály ízlését vagy a tisztasági felelős nem porciózta ki igazságosan a szappant vagy a törlőkendőt. Hogy ezek kis problémák voltak-e, vagy nagyok? Természetesen nagyok, ha a csoport vezetője, az osztályfőnök nem fedezte fel a problémákat, és ami még fontosabb, a probléma forrását. Hiszen ha az iskola az életre nevel, akkor ezek a „csoportmunkák" is az életre készítenek fel. Lényeges dolog Példa a „társas lazsálásra": a Kitty Genovese-gyilkosság Kitty Genovese volt az a fiatal nő, akit 1964 márciusában a kora reggeli órákban lakásának kapujában megtámadtak, majd többszöri késszúrás által súlyosan megsebesítettek. A lánynak volt még ereje segélykiáltásra, aminek hatására egyes házak ablakaiban fény gyűlt, de segítségére senki sem sietett. Ekkora lányt újból, már végzetesen megsebesítette gyilkosa. A nyomozás kiderítette, hogy közel negyven ember hallhatta a szerencsétlenül járt segélykiáltásait, de segíteni senki nem ment. Az esetet számtalan szociálpszichológus vizsgálta azóta; a segítő viselkedés témakörében rendkívül elterjedt példává vált a felelősség megoszlásából származó passzivitásra.
