Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-02-01 / 2. szám
30 ÉLET&ENERGIA STRESSZTELENÜL Váczi Gergő | Fotó: internet Totális stressz az életünk. Gyakran halljuk ezt, sőt egyre gyakrabban és egyre többen érezzük is. A stressz elkerülhetetlen. Kisgyermekkorunktól tulajdonképpen halálunkig velünk van. A mindennapi események, mint például tömegközlekedés vagy a munkavégzés is okozhatja, de életünk nagyobb fordulatai is kiválthatják. Ilyen lehet a költözés, állásváltoztatás, házasság, komoly betegség. így az, hogy foglalkozni kell vele, vitán felül áll. Ha hagyjuk elhatalmasodni, akkor a kisebb tüneteken felül, akár komoly egészségkárosító hatása is lehet. A stresszről az ország egyik legjobb szakemberét kérdeztem. Egy olyan pszichiátert, aki jellegzetes stílusban, brutális őszinteséggel beszélt és beszél a mai napig pácienseivel. Teszi ezt természetesen mindig a problémával küzdő egyén érdekében. Dr. Csernus Imre készségesen válaszolt az Atomerőmű magazinnak, ahogyan teszi majd azt Pakson is mindenkinek március 8-án a Csengeyben. Előadásán a párkapcsolat, kríziskezelés, önbizalomhiány, önismeret és gyereknevelés is szóba kerül majd. Most azonban a stresszt vesszük górcső alá...- Rengeteget hallunk a stresszről. Arról azonban keveset, hogy mi is igazán a stressz. Lehet a fogalmat definiálni?- Én ezen soha nem gondolkodtam. Én általában a megoldásokkal szoktam foglalkozni. De persze meg lehet fogalmazni. Egy olyan érzet, ami egy olyan esemény következtében alakul ki, ami jelentősen kilendíti az embert a komfortzónájából, és úgy érzi, hogy elveszti a biztonságérzetét. És ez különböző testi, lelki tünetekkel jár.- Mindenki élt már át stresszes helyzetet. De meg lehet határozni, hogy milyen jellegzetes tünetei vannak?- Klasszikus élettani hatásai vannak. Emelkedett vérnyomás, szapora pulzus, fokozottabb izzadás.- Ha jól gondolom, akkor ezeket a tüneteket akár pozitív érzések is kiválthatják. Ha ebből indulok ki, akkor felötlik bennem a kérdés, hogy meg lehet különböztetni jó és rossz stresszt? Vagy a stressz mindig negatív?- A tünetek tulajdonképpen ugyanazok. De igen. Meg lehet különböztetni jó és rossz stresszt. A „jó stressz": motivál, ösztönöz, ezt érezzük például, amikor izgulva készülünk az esti randira. A „rossz stressz" a túlzott - állandósult - stressz, amely nyomást gyakorol ránk, és a testünket folyamatos, intenzív védekező állásba kényszeríti. Dr. Csernus Imre: „Segítőként nem vehetek részt az egyén önsajnálatában..."- Kik azok, akik rosszabban reagálnak erre az extrém helyzetre?- Ha a saját foglalkozásomat nézem, akkor az alacsony érzelmi intelligenciájú emberek a különböző stresszhelyzetekben különböző patológiás reakciókat adnak. Az alacsony érzelmi intelligencia azt jelenti, hogy - magyarul - zárkózottak, akik nagyon nehezen mutatják és mondják ki a maguk érzéseit egy adott helyzetben. Mondok egy példát. Tegyük fel, hogy megijedek. Én ebben nem látok semmilyen problémát, hogy én erről bátran beszélek. Hogy megijedtem, hogy félek. De a 21. század embere, aki önmagát félistennek mutatja, azt kommunikálja, hogy ő mindig jól van, közben valójában önmagának és a környezetének is hazudik. Akár tud róla, akár nem tud róla.- Ez azt jelenti, hogy ez a magunknak és a környezetünknek tett hazugság akarva-akaratlanul stresszt vált ki bennünk?- Óhatatlanul. Mert ha valaki tegyük fel egy katasztrofális helyzetben van benne, és azt mondja, hogy köszönöm, jól vagyok. Megkérdezik tőle, hogy hogy lehetsz jól, amikor meghalt, beteg lett, elveszítetted a munkádat, otthagyott a barátnőd, a feleséged, a férjed... És akkor ő pont az ellenkezőjét állítja, mint amit a környezete lát. Ha a környezet „megértő", akkor elhallgatja a valódi érzéseket az illető elől. Hajlamosak vagyunk a mai „őszinte" világban, hogy generáljuk ezt újabb hazugságokkal, miközben mind a két fél tudhatja, hogy nem igaz, amiről beszél.
