Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-02-01 / 2. szám
ÉLET&ENERGIA 29 tű kölcsönhatások sokasága adja. A címerfelirata lehetne ennek az emberképnek a determinista filozófus Taine sarkos kijelentése: „Bűneink és erényeink éppolyan vegyi termékek, mint a vitriol és a cukor." Az egészség megőrzése, illetve helyreállítása központi helyet foglal el a materialista emberkép értékrendjében, és túlzás nélkül nevezhető lélegzetelállítónak az a siker, amit az ezen alapuló orvostudomány az utóbbi két évszázadban elért. Másfelől nagy ára volt ennek a sikernek. A mindent anyagi folyamatokra visszavezető antropológia éppen attól fosztotta meg az embert, ami az általa leváltott test-lélek kettősség eszméjében túltengett: a természetfeletti kilátásoktól, vagyis attól a várakozástól, hogy az élet több, mint puszta lét - röviden az élet értelmétől. Végül a bibliai teremtéstörténetből elénk táruló emberképet tekintjük át. A Genezis elején található tömör leírás szerint Isten „a saját képére és hasonlatosságára" teremtette az embert, mégpedig a következőképpen: „megformálta a földnek porából, és az élet leheletét lehelte az orrába - így lett az ember élő lélekké." Három fontos sajátosságára figyelhetünk fel ennek az emberképnek. Az egyik, hogy az ember, illetve az emberi élet anyagi bázison (a föld poraként megnevezett elemeken) alapul. A másik, hogy ennek ellenére nem nélkülözi a természetfelettiséget: az emberi szervezet Isten hasonlatosságára formáltsága és az azt megelevenítő, az élet személytelen lehelete egyaránt transzcendens vonás. A harmadik pedig, hogy az ember a maga teljes valójában neveztetik élő léleknek, tehát nem választható szét testre és lélekre: testi mivoltával és lelki jellegű képességeivel együtt felbonthatatlan, kompakt, egyedi, istenképű lény. A bibliai emberképből is erőteljes igenlés következik az egészségre, a helyes életmódra és a gyógyításra nézve. Ám ez az igenlés nem marad meg az anyagelvű orvostudomány síkján, hanem messzemenően figyelembe veszi az ember istenképűségét (transzcendens irányultságát) is. Más szóval azt, hogy az emberhez méltó élet nem merülhet ki a betegség hiányában vagy a fizikai létfeltételek teljesülésében, hanem magasrendű eszményeket és célokat is magában kell, hogy foglaljon, csakúgy, mint a megnyugtató válaszok keresését és megtalálását a legnagyobb létkérdésekre. Kicsoda tehát az ember? Ezt senki sem válaszolhatja meg helyettünk, legfeljebb támpontokat adhat hozzá, miként ez az írás is teszi. Nekünk magunknak kell állást foglalnunk, kinek-minek látjuk, illetve szeretnénk látni magunkat. A választ érdemes jól megfontolni, hiszen az nemcsak egészségünkre, de egész életünkre - sőt, talán még azon is túl - kihat.
