Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-12-01 / 12. szám

BARANGOLÓ

33

tották a faluban, de ez nagyon jól jött a tájház megvalósításakor. A Duna-Mecsek Területfejlesztési Alapítvány támogatásával újították fel az épületet, majd

2007-ben nyitotta meg a kapuit a látogatók előtt. 2014-ben indult útjára a „Tájházak napja" országos rendezvénysorozat, amelynek első megnyitóját náluk tartották. 2016-ban a Magyarországi Tájházak Szövetsége az „Év tájháza" elismeréssel jutalmazta a házat, és ezzel az itt tartott programok szervezőit is.

Belépve a házba, a Sárközre jellemző elosztású és berendezésű enteriőrt láthatunk. A pitvarba lépünk be, balra az utcára néző nagyobb lakószoba, jobbra pedig egy kisebb helyiség, amelyből a kamra is nyílik, ezt talán inkább konyhának használták. A pitvarban található a kéménynyílás, balra és jobbra is egy-egy kemence, amelyekkel megoldották a helyiségek fűtését is. Bár közel vannak Kalocsához, de az itteni református közösség nem használta a kalocsai díszes motívumokat, Zsuzsa úgy mondja, hogy az egyszerű elegancia jellemzi a lakásbelső

és a viselet díszítését is. Az első helyiség berendezése az 1900-as évek elejéből való, de a többi helyiségé az 1800-as évek közepéből. A hátsó szoba megmaradt az eredeti földes padlójával.

A hatalmas padlásra is felnéztem, majd le a mély pincébe, ahol nyáron is tizenöt-tizenhat fok van. Utána következik a kocsiszín, majd az istálló, amiben egy foglalkoztató, kiállítóhelyiséget rendeztek be. Leghátul pedig a szabadtéri tűzhely és kemence, ahol sütnifőzni is szoktak a rendezvényeken. Az idősebbek már megtanították a fortélyokat a fiatalabbaknak is a kemence használatához.

Egész évben folyamatosak az itt tartott programok, kézművesfoglalkozások. Az évadot a Szent György-napi vigadalommal indítják április végén. A legnagyobb rendezvényük a lángosünnep június végén, július elején. A szüreti felvonulás is most már innen a tájházból indul, innen kérik ki a bírót és a bírónét, majd a menet átmegy a két szomszédos településre is. Az évzáró rendezvény a Márton-napi libavacsora szokott lenni, amit idén egybekötöttek a tájház tízéves fennállásának megünneplésével.

Zsuzsa az elköszönéskor azt ajánlja, hogy a Duna-partra mindenképpen menjek ki, mert az őszi színekben pompázó part nagyon szép látvány. Ezzel a képpel búcsúzom Dunaszentbenedektől, és eszembe jut a falu főterén található székely kapun lévő Tamási Áron-idézet: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne."