Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-12-01 / 12. szám
34 DIÁKSZEM A bizalom játéka Dicsérdi Liza | Fotó: internet Bízunk egymásban, a sikerben, Istenben, a szerencsében, egy jobb jövőben. Bízunk abban, hogy nem érnek minket csalódások, hogy jó jegyet kapunk a dolgozatra, hogy átmegyünk a vizsgán, vagy hogy a főnökünk magasabb fizetést ajánl nekünk. Mindezekért cserébe mások bíznak bennünk. Bíznak abban, hogy lelkiismeretesen, jól teljesítünk, hogy számíthatnak ránk, és hogy nem okozunk csalódást. Mondhatjuk, hogy az élet egy bizalomjáték. Ide-oda passzolgatjuk, mint egy labdát. És hogy mi a sorsa a veszteseknek? Nem, nem a süllyesztőbe kerülnek, és segítek, nem is küldik el őket egy másik játékba. Folytatják a mérkőzést. És hogy mi a nehéz ebben az egészben? Az, hogy nincs felkészülési idő. De mégis, honnan tudjuk, hogy már résztvevői vagyunk a meccsnek? Biztos vagyok benne, hogy legalább egyszer mindenki megcsinálta már, hogy csukott szemmel, háttal a legjobb barátja felé zuhant, várva, hogy ő majd elkapja. Flonnan tudhatjuk, hogy a következő pillanatban nem a padlón fog koppanni a fejünk, honnan tudjuk, hogy sikerül neki időben felénk nyúlni? Nem tudjuk. Pont ezért próbálunk a lehető legkisebb távolságban állni tőle. Lehet úgy bízni valakiben, hogy félünk? Hisz, mi van, ha mégsem...? Úgy gondolom, ez az érzés minden emberbe bele van kódolva. Talán, ezt hívják egészséges távolságtartásnak. A félelem, ami visszatart attól, hogy egy másik ember vonzása miatt őrültséget csináljunk. Nem véletlenül nem elegyedünk szóba könnyen idegenekkel, és a szüléink sem a semmiért mondogatják folyton: Ne szállj be senki kocsijába, ne fogadj el semmit idegenektől, és még sorolhatnám a mindenki számára ismert mondatokat. Mindezt azért, mert olyan világban élünk, és éltünk mindig is, ahol sajnos nem bízhatunk meg feltétel nélkül akárkiben. Bizalom. Ez egy egyszerű szó, mégis mindenkinek mást jelent. Egyik osztálytársam szerint: „A bizalom az, amikor titkainkat megosztjuk a másik féllel, majd csalódás az, amikor ő visszaél vele, és továbbadja másoknak. Tehát a bizalom könnyen elveszíthető, mégis egy életre szóló tapasztalatot ad. Általa megtudjuk, ki az a személy, akire számíthatunk." Egy sportoló csoporttársam így fogalmazta meg gondolatait: „A csapatversenyekben fontos, hogy bízzunk a másikban, és bíztassuk egymást. Hinnünk kell abban, hogy társunk jól fog teljesíteni." A bizalom tehát életünk minden területén megjelenik. Ott van a munkahelyünkön, az iskolában, a lakóhelyünkön, a baráti társaságunkban, sőt még a nem baráti társaságunkban is. Pontosan ezért fontos, hogy egy bizonyos mértékben nyitottak legyünk egymás felé. Bátran vágjunk bele új dolgokba, amikről tudjuk, a jövőben kamatoztatni tudjuk. És ha elakadunk (mert egyszer-kétszer biztosan el fogunk), szégyenérzet nélkül forduljunk a másikhoz, bízva abban, hogy segít nekünk túljutni a nehéz akadályokon. Mert valaki biztosan segít majd. És ha ez a játék számodra már elkezdődött, célodként ne a győzelmet, hanem a tisztességes játékban maradást tűzd ki.
