Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-11-01 / 11. szám

18

NŐI OLDAL

Susán Janka | Fotó: Tóth Norbert, internet

Magyarországon először jelent meg az egyik legismertebb randialkalmazásról, a Tinderről szóló riportkönyv Tóth Anikó Dóra tollából. A paksi könyvbemutató után beszélgettünk a Városi Könyvtárban, az egyik kedvenc középiskolás helyszínén. Az, hogy író lett belőle, a paksi gimnáziumi éveknek is köszönhető. A bemutatóra minden korosztályból érkeztek, a középiskolásoktól kezdve a kismamákon át az idősebb nyugdíjasokig, vegyesen férfiak és nők, házaspárok. Anikót pedig elkísérte a férje is, akivel a Tinder segítségével találtak egymásra, annak ellenére, hogy János nem is volt regisztrálva. Van néhány meglepő csavar a könyvben. Igaz történeteket olvashatunk, negatívakat és pozitívokat is, de többségében inkább pozitívak a Tinderre nézve. Különlegesek azok, amelyeket a párok mindkét tagja elmesél a saját szemszögéből, és ez időnként vicces különbségeket hoz felszínre. Anikó számára fontos volt, hogy a könyv nyelvezete visszaadja a mesélők stílusát, megmutatva a ma használt, hétköznapi beszédstílust. A sztorikon keresztül a fiatalok mindennapjaiba pillanthatunk be, a magánéletük alapvetően rejtett, intim részeibe.- Honnan az írás szeretete? Milyen kisgyerek voltál? Hamar kiderült, hogy vonzódsz a könyvekhez?- Az olvasás szeretetével kezdődött ez az egész, mert amikor kicsi voltam, úgy aludtunk el, Hogy apukám minden egyes este mesélt nekünk. Aztán amikor idősebb lettem- és apu már nem mesélt esténként kialakult bennem az igény, hogy újabb történeteket ismerjek meg. Mindig lelkes könyvtárba járó voltam, ide a városi könyvtárba is rengetegszer jöttem. Bementem a polcok közé, megnéztem a könyvek gerincét, és ami érdekes volt, azt levettem, megnéztem a fülszöveget, belelapoztam. így