Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-11-01 / 11. szám
NŐI OLDAL 19 találtam meg például a Harry Pottert, ami akkor még egyáltalán nem volt ismert. Úgy olvastam el az első kötetet, Hogy szinte még senki nem tudott róla, legalábbis itthon. Gabriel García Márquez is „így jött szembe". Mindig nagy könyvmoly voltam. Általános iskolában már a Faustot, az Ember tragédiáját olvastam, és mindenki csak nézett, hogy „Úristen, ezek nem neked valók!". Valószínűleg nem fogtam fel az összes réteget, ami bennük volt, de egy részét igen, és ezek alakították a gondolkodás- és látásmódomat. A paksi gimiben Dobó Éva tanárnő volt a magyartanárom. Elég rövid pórázon fogott bennünket, de én nagyon szerettem őt, imádtam az irodalomóráit, ahol olyan dolgokba kalauzolt, amik érdekesek, lebilincselőek voltak. Minden nyáron irgalmatlan hosszú olvasmánylistát adott fel, amikről sorra olvastam a feladott köteteket. Emlékszem az Odüsszeiára - annyira beleéltem magam a történetbe, hogy az olvasónaplót olyan stílusban írtam, mint a könyv. Ő meg csak nézett, hogy ezt most tényleg te írtad? Úgyhogy az írás is nagyrészt neki köszönhető, és persze a szüleimnek.- Már középiskolában is írogattál?- Akkoriban ennyire intenzíven még nem, mert bármilyen szörnyen hangzik is kimondani, én egy kis eminens tanuló voltam. Úgy kellett otthonról kirugdosni, hogy menjél már el bulizni, mozdulj már ki! Én meg inkább ott ültem a szobámban, olvasgattam, tanultam. Az irodalomórákon kívül a művészettörténet-órák voltak még meghatározóak számomra, amit Takács Éva tanárnő tartott, neki is sokat köszönhetek. A kettejük hatására, irányításával mentem a Pécsi Tudományegyetemre filmelmélet, filmtörténet és esztétika szakokra.- Ezek után hogyan lett belőled kreatív szövegíró?- Nem volt egy egyszerű kör, mert amikor elvégeztem ezeket a szakokat, akkor csak lestem nagyokat, hogy most mégis milyen irányba tudok elindulni? Egy ideig szabadúszó újságíróként dolgoztam, több magazinnak írtam film- és egyéb kritikákat, híreket, sőt, még kutyás cikkeket is. A reklámiparvonzott, mert hát az is szövegírás. Elkezdtem álláshirdetéseket nézegetni, de képtelenség volt bejutni egy ilyen céghez, pláne, mert akkoriban volt a válság. Hirdettek egy Portfolio Night nevű rendezvényt, ami abból állt, hogy tinder három kreatívigazgatóval lehetett véletlenszerűen megismerkedni, egy fiktív portfolió bemutatása során, amelyről elmondták a véleményüket. Nos, mindhárman mást mondtak. Az egyik kifejtette, hogy az életben nem lesz esélyem ebben a szakmában dolgozni, mert nagyon művészies a látásmódom. A másik értékelte a munkámat, és látott esélyt a közös munkára, de a próbamelónál olyan szakszavakat adott meg, amik ismeretlenek voltak számomra, így nem vehettem fel a versenyt a seniorokkal. A harmadik teljesen lelkes volt, imádta az ötleteimet, értékelte a fantáziámat, és végül azt javasolta, hogy menjek be az ügynökségére, és ad egy feladatot. Nagyon tetszettek neki, amiket készítettem, de sajnos létszámstop volt a cégnél, így nem tudott azonnal felvenni, várnom kellett. Közben elhelyezkedtem egy ékszerkészítő cégnél marketingasszisztensként, de azt éreztem, hogy nekem annál a reklámügynökségnél lenne a helyem. Szóval kitaláltam, hogyan hívhatnám fel a figyelmét magamra. Anyukám segítségével elkezdtem újságokból kivagdosni betűket, és összeragasztgattam egy levelet, ami arról szólt, hogy elraboltak, de a reklámügynökség még vissza tud szerezni. Egy vércseppet is nyomtam rá, amit alig tudtam kisajtolni az ujjamból. Ezt elküldtem a kreatívigazgatónak, majd a következő nap beállítottam hozzá. Szerencsére fogadott, és megkért, várjak egy kicsit. Amikor visszajött, azt mondta, hogy holnap kezdhetek! így, ezzel a lendülettel felvettek.- Hogyan született meg a Tinderről szóló könyv gondolata, a Jobbra húzott történetek?- Találtam egy riportkönyvírói pályázatot, aminek kapcsán rövid idő alatt eszembe jutott, hogy Magyarországon még senki nem írt a Tinderről. Elküldtem a pályázatomat, és a kiadónak tetszett az ötletem. Korábban már két mesekönyvet is írtam, amik egyelőre a fiókomban lapulnak, mert nem találtam kiadót hozzájuk, így nagyon örültem a pozitív fogadtatásnak. Azt kérték, hogy kezdjem el írni a könyvet, kíváncsiak a stílusomra, a sztorikra. Meglepődtem, mert csak pozitív visszajelzést kaptam tőlük - ami állítólag ritka -, így folytattam az írást. Februárban kezdtem el a könyvet, és júniusra, a nászutunkra már szinte készen is volt. A pozitív visszajelzések miatt úgy döntöttem, hogy szerzői
