Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-10-01 / 10. szám

48

NYUGDÍJASAINK

Kenuval a csúszdán

Vadai Zsuzsa | Fotó: saját archívum

Lacza János

Általános iskolás voltam, amikor Paksról elköltöztünk Dunaújvárosba. A tanulmányaim befejezése után a Vasműben kezdtem dolgozni mint villamos szakember, majd kitanultam a mozdonyvezető szakmát. Nagyon élveztem az utazást, a műhelygyakorlatot, a szakvizsgát Dombóvár és Kaposvár közötti útvonalon szereztem meg. Az atomerőmű-építkezésen mint ERBE-s 1977-ben kezdtem dolgozni mozdonyvezetőként. A PAV-hoz 1986- ban vettek fel, majd 2002-ben a Villamos Üzemviteli Osztályon hálózati elektrikusként tevékenykedtem egészen 2007 decemberéig, a nyugdíjba vonulásomig.

A feleségemmel az idén ünnepeltük a 41. házassági évfordulónkat, mióta nyugdíjas, több időt töltöttünk együtt, mint az elmúlt 37 évben. Két gyermekünk van, Anita és János. Lányunk jelenleg gyesen van, a párjával Dunaföldváron él, és öt gyereket nevelnek: István (18), Kyra (15), Ágota (14), Anna (12) és Sára (4 hónapos). Fiunk, János katonatisztként végzett, mellette megszerezte az építőmérnöki diplomát. Ballószögön él a családjával, kislánya, Emese 4, Gellért 2 éves. Édesanyám is visszaköltözött Paksra, itt él velünk szemben, ami nagyon jó, hiszen azonnal tudunk segíteni, ha szükséges.

A nyugdíjas éveinket igyekszünk hasznosan eltölteni. Szeretünk utazni, repülővel az első utunk Tunéziába volt, majd Ciprus, Törökország, Rodosz, Bulgária, Kréta, Szentpétervár követte. Busszal is csodás helyeken jártunk, Prága, Katowice, Krakkó. Passautól hajóval Budapestig utaztunk, a Dunadeltában voltunk, de hazánk tájait is szinte már mindet bejártuk. A paksi rendezvényeken, színházi előadásokon rendszeresen részt veszünk. A ház körül, a kertben mindig találunk munkát, szeretjük, ha a környezetünk virágos és rendezett.

Nyugdíjasklubtagok vagyunk, most készülünk az idős korúak rendezvényére és a klub megalakulásának a 30. évfordulójára. A kosárlabda-mérkőzéseken az unokámmal rendszeresen szurkolunk a hazai csapatnak. Véradók vagyunk,

a feleségem 16., én 60. alkalommal adtam vért.

Fiatal koromtól kezdve vonzódom a vízhez, amikor csak lehetőségem adódott, vízre szálltam a kenummal. Nagyon sokat tanultam Tóniótól, akinek a mozdulatait a tanító szavait szívtam magamba, és a kezdeti vezérevezősből (stroke-ból) mára én is mint kormányos, a hajó parancsnoka lettem. Baráti körünkkel már 25 éve rendszeresen járunk vízen és földön kirándulni, bejártuk hazánk összes folyóját. Évente egyszer megszervezem - természetesen segítséggel - a vízitúrát, ami sok időt vesz igénybe. Két csoportban utazunk. Az egyiken csak fiúk veszünk részt, majd rá egy hónapra mindenki a családdal együtt szeli