Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-01-01 / 1. szám

52

RÉGI MOTOROSOK

Akik a kezdetektől itt dolgoznak

Orbán Ottilia | Fotó: Bodajki Ákos, saját archívum

„Nekem tulajdonképpen az egész céges pályafutásom egy sikerélmény. Úgy érzem, hogy jól be tudtam illeszkedni a cég életébe, jókedvvel, szívesen végzem a feladatom - akár a régi munkámat nézem, akár a mostanit. Igen, elégedettnek mondhatom magam. Semmit nem csinálnék másképp. Ha üzenhetnék, az akkori, fiatal, régi önmagámnak, akkor csak annyit üzennék: „Újra, ugyanitt!" Lengyel György, a Metrológiai Üzem Méréstechnikai Laboratórium kalibráló technikusa emlékezik vissza, ahogy ő látta, tapasztalta az erőmű kezdeti időszakát, mindennapjait.- Sztálinvárosban (ma Dunaújváros) születtél, 1961-ben. Az atomerőműbe 1979. december 17-én kerültél, a Folyamatirányítási Osztály műszerkarbantartás művezetés analóg csoportjának alapító tagjaként. Hallhatnánk a kezdetekről?- Tősgyökeres dunaföldvári vagyok, az általános iskola befejezése után Székesfehérváron, a szakközépiskolában tanultam elektronikai műszerésznek, híradástechnikai szakon. Még az iskola befejezése előtt történt, hogy találkoztam egy erőműves dolgozóval, aki a dunaföldvári laktanyában teljesített katonai szolgálatot. ő ajánlott olyan területeket, ahol érdemes lenne érdeklődni, például a műszerkarbantartáson. 1979 áprilisát írtuk, még a vizsgák előtt, eljöttem, hogy felmérjem a terepet. Szívesen fogadtak, „az erőműé a jövő: új erőmű, új cég, kellenek a fiatal szakmunkások, akikre hosszú távon lehet számítani" - mondták nekem. Már ekkor eldöntöttem, hogy az érettségi után jelentkezni fogok, így meg is egyeztünk az akkori művezetővel, hogy rám is számíthat. Júniusban jelentkeztem is, csak annyi szépséghibája volt a dolognak, hogy éppen létszámstop volt, várnom kellett. Addig elhelyezkedtem helyben, az egyik dunaföldvári termelőszövetkezetben lakatosként. Édesapám mellett dolgozhattam, így ezt a szakmát is egy kicsit kitanultam.

1979. december 17-én végül sikerült belépnem az atomerőmű dolgozóinak sorába. A műszerkarbantartó művezetés analóg csoportjának lettem az alapító tagja. Pályakezdőként megkaptam az egész szakterületet - mit ne mondjak, nagyon izgalmas volt. Szerencsére az akkori üzemmérnök szárnyai alá vett, és segített beletanulni az ipari elektronika világába. Eleinte vezérlőelektronikákat, laborműszereket javítottam, mérő- és tesztelőkészülékeket készítettem. Lassacskán már akadtak munkatársak is, szaporodott a csoportlétszám. Akkor már érkeztek a technológiai mérés-, irányítás- és szabályozástechnikai műszerek. Ezek nullrevíziója, beszabályozása, javítása is feladataink közé került. Helyileg, mivel még az eü. épület nem volt kész, az F2 portánál (a Jóléti Osztály előző helyén) a buszpályaudvar váróterméből lett leválasztva a „műhelyünk", mi „ak-