Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-01-01 / 1. szám
RÉGI MOTOROSOK 53 váriumnak" neveztük, mert körben üveges volt, és mindenhonnan be lehetett látni. Itt volt majdnem az egész FIO (Folyamatirányítási Osztály), úgy 40-50-en voltunk összezsúfolva műszerekkel, satupadokkal, esztergapaddal. 1980 májusában tudtunk felköltözni az eü. épületbe, ahol még csak üres helyiségek voltak, a lift még nem üzemelt, fűtés is csak időnként volt. Azt mondták az építészek, ha dolgozni akarunk, akkor a bútorokat legyünk szívesek felhordani (jobb híján a lépcsőn), mert másnak mostanában nem lesz rá kapacitása. Tehát berendeztük magunknak a műhelyeket, irodákat, közben persze a napi munkánkat is el kellett végezni. Mivel még voltak létszámproblémák, főleg a beüzemelés idején, időnként be kellet segíteni a szakcsoportoknak a technológián, kábelek bekötésébe, blokkvezénylői műszerek üzembe helyezésébe, mérőkörök „felélesztésébe", délután túlórában, de előfordult, hogy átnyúlt a munka az éjszakába, néha egészen reggelig, azután kezdődött megint a saját műszak. Atechnikusminősítőt 1981-ben végeztem el. A következő évben bevonultam másfél évre katonának. 1987-ben az analóg csoportból kiválasztva megalakították a rezgésdiagnosztikai csoportot, ahol a generátor, turbina és reaktor számítógépes rezgésdiagnosztikai mérőrendszerének üzemeltetésével, karbantartásával, javításával, új műszerek fejlesztésével foglalkoztunk. Ez más jellegű kihívást jelentett - meg kellett tanulni a számítógépek, informatikai rendszerek működését, akkor amikor még csak „osztrák magánimportból" kezdtek beszivárogni a személyi számítógépek csillagászati áron. Az új blokkok üzembe helyezésével a régi technikát folyamatosan korszerű berendezésekkel váltották le. A növekvő munka mennyisége és a megváltozott műszaki igények miatt összevonták az előzőleg szétválasztott két csoportot, és közös erővel folyt tovább a munka. 2000. január 1-jén az osztályvezetőmet kinevezték a Metrológiai Laboratórium élére, és felkért, hogy tartsak vele, ahol minőségbiztosítási feladatokat bíztak rám „metrológus technikusi" munkakörben. Azóta a méréstechnikai laboratóriumban dolgozom. Itt ellenőrzéshez használt kézi és laborműszerek, technológiai hőmérsékletmérők (reaktor-, hurok-, tápvíz-, turbina-, generátor-, RVR-, SBK-, ITV-... hőmérők) kalibrálását végzem. Közben segítek a labor életéhez tartozó adminisztrációs és fejlesztési munkákban. 1987- ben „Kiváló dolgozó" és 2010-ben „Atomerőmű Kiváló Karbantartója" kitüntetést kaptam.- A karácsony ünnepét csak családi körben ünnepeltétek, vagy azért megemlékeztetek a munkahelyen is róla?- A kollégákkal karácsony előtt állítunk egy kis jelképes karácsonyfát, hogy oda is belopjuk az ünnep hangulatát. Még az erőmű építése idején többször előfordult, hogy a karácsonyt is „munkával ünnepeltük", túlórázni kellett, de az ünnepnapi túlórázásokat mindig elosztottuk, így mindenki otthon tudta tölteni a karácsony egy részét. Szerencsére most már az egész karácsonyt a családnak tudom szentelni. Gyuriról annyit el kell mondani, hogy Dunaföldváron lakik családi házban. Onnan jár be busszal dolgozni már évtizedek óta. 1989- ben nősült, három leányuk született, akik már 22, 24, 26 évesek, és mindhárman az egyetemi tanulmányaik után pedagóguspályára léptek édesanyjuk nyomdokaiba, aki szintén pedagógus volt, és sajnos 2010-ben elhunyt. A legkisebb már férjhez ment, és történt már egy újabb lánykérés is. Szabadideje általában a ház körüli teendőkkel telik - ahol családi ház van, ott mindig van munka is. Hobbija az elektronika, informatika, számítástechnika. Szívesen olvasgat és szörfölget az interneten, igyekszik szakmai tudását fejlesztgetni. Szenteste, karácsonykor minden évben összejön náluk a család. Sütés-főzés, sürgölődés van Gyuriéknál. Közösen díszítik a karácsonyfát, az ünnepi vacsorát pedig egy kis ajándékozás követi. A karácsony többi napján a szülőknagyszülők látogatásáé, meg a lassacskán bővülő családé a főszerep, mert Gyuri számára a karácsony a családé - a szeretet, az összetartozás, az ajándékozás öröme.
