Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-10-01 / 10. szám
TUDÁSNÖVELÉS 21- Hogyne. Tulajdonképpen a tehetséggel kapcsolatos mérések és tanácsadás a pályaválasztáshoz is segít. Vannak munkaérdeklődés-típusú tesztek is. Azért vagyok ezzel óvatos, mert minden gyermek más: a korosztály és az alapinformációk alapján a szakembereink egy nagyon gazdag eszköztárból válogatnak. Dolgunk tehát a kétkezi munkával, művészetekkel, sporttal, tudományos területekkel kapcsolatos érdeklődés vagy tehetség feltérképezése is.- Még kettő kérdésem lenne. Az egyik az arra irányulna, amit tulajdonképpen említett, hogy nekünk szülőknek az a dolgunk, kötelességünk, hogy minél több mindennel ismertessük meg a gyereket, pontosan azért, hogy kidomborodjon esetleg az a terület, amely felé érdeklődést mutat.- Igen, fontos, hogy a szülők és a pedagógusok a gyerekeket, tanulókat a saját tehetségük felismerésében és kibontakoztatásában segítsék. Mindenkiben van valamilyen speciális érdeklődés, mindannyiunknak vannak egyedi képességei.- De mi a véleménye azokról a szülőkről, akik „zseniképzőbe", többnyelves képzésre vagy óvodába, különböző foglalkozásokra, hangszeres képzésre, sportfoglalkozásra hordják a gyereket? Tehát tulajdonképpen erősen leterhelik őket. Ez még beletartozhat a „mutassunk meg nekik minél többet a világból" gondolatiságba, vagy ez akár már túlzás lehet?- Hajlamosak vagyunk túlzásba esni, pláne, ha ugye a szülőben meglévő ambíciót a gyerekében is viszont szeretné látni. Persze, örökölhetünk bizonyos képességeket és a szüléink mellett felnőve sok mindenbe beletanulhatunk. Van olyan gyerek, amelyik fogékony erre, és tulajdonképpen engedelmesen csinálja a szülő által előírt nehéz programot, de azért nagyon óvatosnak és érzékenynek kell lenni. Egyrészt ez visszaüthet, tehát a sűrű leterheltség a gyereknél a későbbiekben, amikor „öntudatra ébred", a visszájára sülhet el. Ugyanakkor, ha egy gyerek terhelhető, akkor figyelve azt, hogy bírja-e, és hogy szívesen csinálja-e, azért a szülő nyugodtan biztosíthat neki ilyen pluszprogramokat. De nagyon kell figyelnünk a gyermekünket, mert ha hosszabb idejű erőltetésről van szó, akkor már baj lehet. A szülőnek az a kötelessége, hogy a gyerek által saját magában felfedezett területen, annak az érdeklődésnek a mentén segítse a gyerekét. Egyébként meg kell különböztetni úgynevezett iskolai tehetséget, akinek nagyon jó az együttműködése, jó a rövid távú memóriája, jól kommunikál a felnőttekkel, és így az iskolában mindenben kitűnő. De a tehetség emellett még sokféle lehet, nem biztos, hogy a mindenben kitűnő gyerekből lesznek a leginnovatívabb kutatók, a legjobb alkotóművészek vagy a legsikeresebb felnőttek. Vigyázni kell. Az iskolai jó tanuló tehetség tehát csak egy típusa a tehetségterületeknek. A szülőnek nagy felelőssége az, hogy figyelje a gyerekét, hogy szívesen csinálja-e azokat a programokat, amiket a szülő javasol neki, vagy sem. És ha azt látjuk, hogy nem érzi benne jól magát, akkor tudni kell elengedni.
