Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-08-01 / 8-9. szám
12 ENERGIA Cserháti András Okleveles mérnök-hőfizikus, Moszkvában végzett. 1976 óta dolgozik a Paksi Atomerőműben, számtalan területen: volt reaktorfizikus, műszaki fejlesztési főosztályvezető, műszaki főosztályvezető, műszaki, engedélyezési főosztályvezető, műszaki főtanácsadó, felügyelőbizottsági tag, műszaki és szervezeti fejlesztések, innovációk sora kötődik a nevéhez. Dolgozott a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és az Európai Bizottság szakértőjeként és vizsgálójaként. Alapítója, jelenleg alelnöke a legnagyobb hazai nukleáris civil szervezetnek, a Magyar Nukleáris Társaságnak, alapító főszerkesztője kiadványának, a Nukleon című elektronikus folyóiratnak. Ezek olyan feladatokat is képesek megoldani, amit a nagy atomenergetika nem annyira. Távoli vidékeken, például a sarkvidéken vagy sivatagokban, tengerpartokon lehet ilyen reaktorokat telepíteni, esetleg úszó platformokra is, ahol helyi energetikai megoldást tudnak nyújtani, tehát villanyt, hőenergiát, de használhatók akár a tengervíz sótalanítására vagy ipari hőforrásként is. Vagy másik lehetőség lehet az elöregedett, elavult szénerőművek leváltása ezekkel a kis erőművekkel. Ugyanis ott minden megvan: a hűtővíz, az út vagy vasút, a villamos hálózat és ott van a település, amelynek a lakói számára ez egy új munkalehetőséget kínál. Hogy ebből Magyarországon mi valósítható meg? Itt nincs tenger, nincsenek távoli vidékek, ahol ilyen szigetszerű energetikára szükség lenne, legfeljebb a barnaszén-erőművek kiváltása képzelhető el egy ilyen irányban.- Nagyon sokszor éri az a vád az atomenergiát, hogy túlzottan centralizált. Ez ideális megoldásnak tűnik.- A decentralizált energetikának vannak vitathatatlan előnyei, de azért hátrányai is. Valahogy ez akkor működik jól, ha a nagyokból és a kicsikből is van, és ezek kölcsönösen ki tudják egymást egészíteni. Még egy lehetőségről kell beszélni, ez pedig a fúzió. A jelenlegi atomenergetika a maghasadáson alapul, ezzel ellentétben a fúzió az, amikor könnyű atommagokat, például hidrogént egyesítünk héliummá - ez zajlik a napban is. Hidrogén van elég a világtengerekben, így ez egy kvázi kimeríthetetlen energiaforrás lesz, ha tudjuk majd használni. Van viszont egy féligmeddig tréfás mondás a fúzióval kapcsolatban. Úgy szól, hogy a fúzió hihetetlen lehetőség, de mire azt sikerül ipari méretekben kifejleszteni, még van vagy 50 év. Igen ám, de mindig 50 évet mondanak, akármit mutat is a naptár, 2007-et vagy 2017-et, mindig még 50 évnyire vagyunk tőle. Ezzel együtt azért igen komoly kutatási projektek zajlanak. Franciaországban nemzetközi együttműködésben épül az ITER, ami még mindig nem energiatermelő fúziós atomerőmű lesz, hanem egy megelőző kísérleti berendezés. Ha ez sikerül, akkor innen lehet tovább lendülni egy majdani fúziós atomerőmű felé, ami kb. olyan 50 év múlva lesz... A világ persze át fog alakulni addig is. A megújulok egyre olcsóbbak, egyre hatékonyabbak lesznek, de vannak át nem léphető határok ezeket tekintve. Ha nem fúj a szél, akkor nincs szélturbinából származó villany, ha nem süt a nap éjszaka vagy borús az idő, akkor a naperőművek sem termelnek ez alatt. Akármennyire is olcsó, fejlett és igényes lesz a megújuló energia, az atomerőműveknek akkor is igenis lesz termelési szerepe és igenis szükség lesz rájuk, még ha valami miatt ezt a zöldek nem is akarják elismerni. Az atomerőművek egyik legnagyobb előnye az, hogy a működésük során nem keletkezik
