Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-08-01 / 8-9. szám

ENERGIA 13 üvegházhatású gáz. A klímavéde­lem szempontjából az atomener­getika a lehető legfontosabb té­nyezők egyike. Visszatérve az atomenergetika jö­­vőjéhez, hogy egyáltalán van-e jövője? Igen, természetesen van. Az atomenergetika azt is kibírja, ha néhány országban visszafejlesztik vagy becsukják az atomerőműve­ket, mert máshol nagy léptékekben fejlődik. Japánban például most ott tartanak, hogy a Fukushima után leállt blokkok, amelyek az or­szág termelésének 30%-át adták, szép lassan kezdenek újraindulni, miután teljesítettek egy sor, a ko­rábbinál jóval szigorúbb biztonsági előírást. Már öt atomerőművi blokk működik újra Japánban is, és van arra esély, hogy ez további öt blok­kal a következő évben vagy még az idén kiegészüljön. Az újraindí­tásoknak komoly hatásai lesznek a japán gazdaságra, illetve a környe­zetvédelemre. Kimutatták, hogy milyen mértékben növekszik ettől majd a GDP, ráadásul néhány szá­zalékkal csökken a fosszilis üzem­anyagok vásárlásának az igénye. Kevesebb gázt, kevesebb olajat kell vennie Japánnak, ha további atomerőművi blokkokat visszakap­csol - és a leglényegesebb, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkenni fog ezáltal.- Hogy látod az atomenergetika magyar helyzetét? Hiszen részed van abban, hogy új erőművi blok­kok épülnek majd Pakson, kulcs­ember voltál az ezt megalapozó Teller-projektben és a Lévai-pro­jektben is.- Ezeket a projekteket követően, de még a Paks II. megalakulása előtt dolgoztam évekig a témá­ban. Örömömre szolgál Süli János mostani miniszteri kinevezése és a személyi váltások. Attól tartok, az elmúlt 3-4 évet bizonyos mérték­ben elvesztegettük, még akkor is, ha nagyon lényeges eredmények születtek: van környezetvédelmi engedély, telephelyengedély és az Európai Bizottság által megje­lölt problémák is rendeződtek. Ha minden igaz, a létesítés jövő évtől valóban elindulhat, és most derül ki, hogy ez valójában micsoda ha­talmas feladat. Az is kiderül hama­rosan, hogy mennyire vagyunk ké­pesek erre. Emlékszem arra, hogy az első négy blokk megépítése mi­csoda rendkívüli erőfeszítést jelen­tett az ország számára, hogy sokan akkor sem látták át, milyen méretű projekt ez. Mai összehasonlítással, ha a budapesti négyes metró épí­tését egy óriásprojektnek vesszük, akkor egy új atomerőmű építése 10-20 négyes metrónak felel meg. Nagyon fel kell kötnünk a nadrá­gunkat, hogy ez sikeres legyen. Az, hogy itt orosz atomerőmű lé­tesül, szerintem teljesen rendben van. Amikor előzetesen felmértük a lehetőségeket, ez az egyik vál­tozat volt a komolyabban vizsgált öt típusból. A kínálat teljesen ki­egyenlített volt. Az orosz semmi­vel sem volt gyengébb, nem ma­radt el sem biztonsági, sem egyéb vonatkozásokban a többi típustól. Ennek a reaktornak az elődjeivel van itt helyben gyakorlati ismeret, és érdemes ebbe az irányba men­ni. Akkor is így van, ha a politikusok és a sajtó jó része teljesen szélső­séges módon az atomenergetikát támadja. Sajnos túlpolitizálódott ez az egész kérdés, pedig 10 éve a paksi új blokkok kérdésében rit­ka módon egyetértettek a politi­kai pártok. Ma alig van olyan párt, amelyik szakmai alapon képes kezelni ezt az egészet, ehelyett mindenki a politikai érdekeit nézi, amikor véleményt alkot.- Milyen terveid vannak a jövőre nézve?- Az időszakos biztonsági felül­vizsgálatot mindenképpen szeret­ném végigvinni. Ennek jelentését december közepéig szeretnénk a nukleáris hatóságnak benyújtani. A tapasztalatok szerint nem kizárt, hogy felmerülnek még az elbírálás során kérdések vagy valamilyen mi­nimális hiánypótlási igény. Az még a jövő év első felében esetleg ak­tuális feladat számomra, aztán las­san ideje elmenni nyugdíjba. 65 éves elmúltam, már felülhetnék a vonatra vagy a buszra ingyen, de még nem próbáltam. Szeretnék a nyugdíjas éveimből is minél többet egészségesen kiélvezni. Lett volna lehetőségem korábban is nyugdíj­ba menni a sugárveszélyes mun­kakörben eltöltött évek alapján, de én szeretek itt dolgozni. Úgy döntöttem, hogy amíg jól érzem magam, figyelnek rám és szüksége van a cégnek is arra, amit én csiná­lok, addig maradok. Nagyon sokféle hobbim van: egy időben a digitális fényképezés volt a legfontosabb, aztán van egy kis szőlőm Szekszárdon, azzal is van mit csinálni. Az olyan társadalmi tevékenységekben, mint a Magyar Nukleáris Társaság, biztos, hogy részt veszek nyugdíjba vonulás után is. Cikkeket írok, számtalan elő­adást tartok itthon és külföldön is: ha még kérik, írok, ha még hívnak, megyek. Arról is azért egy kicsit ál­modom, hogy talán a Paks ll.-ben valamilyen szakértői tevékenységre felkérést fogok kapni. De nyugdí­jasként már nem szeretnék teljes munkaidőben, főleg ilyen stresszes munkában dolgozni. Az sem kizárt, hogy szakmai cikkeken túl is elkez­dek írogatni, mert van írói vénám, van a fejemben ezer történet. De ez még odébb van.

Next

/
Thumbnails
Contents