Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-08-01 / 8-9. szám

ENERGIA- 41 éve dolgozom ezen a területen, és ezalatt elég sokszor szembesültem azzal, hogy valamit az elsők között csinálok, viszek végig. Ilyen például az időszakos biztonsági felülvizsgálat, amivel most is dolgom van. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség több ország tapasztalatait összegezve kidolgozott egy olyan módszert, amivel az atomerőművek biztonsági állapota átfogóan felmérhető. Az „időszakos" ebben a vizsgálatban azt jelenti, hogy tízévente kell ilyet végrehajtani. Ezt valamikor a 90-es évek közepén kezdtük el. Én voltam az ezzel foglalkozó teamnek a vezetője. Nem voltam persze egyedül, mert a vezetés ezt eléggé komoly feladatnak tekintette, és legalább heti gyakorisággal érdeklődött a haladásról, segített, ha kellett. Először az 1-2. blokkra, majd néhány évre rá a 3-4. blokkra vittünk végig egy igen igényes felülvizsgálatot. Képződött majdnem egyméternyi dokumentáció- mármint a polcon egy méter, ha dossziéba rakjuk.

Az atomerőmű sikeresen teljesítette a felülvizsgálatot. Kijött ebből egy sor biztonságnövelő intézkedés. Azt, hogy mit kell csinálni, tudtuk nagyrészt korábban is. Viszont a szisztematikus vizsgálat eredményeként a tennivalók listája mellett a prioritásokat is meg tudtuk határozni: mi az, amit elsősorban meg kell tenni, ami nagyon fontos, és mi az, ami kevésbé. Korábban túl sok feladat volt napirenden, az erőforrásokat meghaladó mennyiségben. Az igények és lehetőségek így közeledtek egymáshoz. Az első ilyen vizsgálat húsz évvel ezelőtt volt. Tíz évre rá jött a következő - abban én nem vettem részt, mert akkoriban mással foglalkoztam. Most - ha szabad ezt mondani, a

tevékenységem vége felé - újra elnyertem ezt a feladatot, tehát most csináljuk a harmadik időszakos biztonsági felülvizsgálatot egy projekt keretében, és ezt a projektet vezetem én. Vannak rajtam kívül is olyanok ebben a munkában, akik már a 20 évvel ezelőttiben is részt vettek. Visszatérve az eredeti kérdésre, tehát sok minden volt, amivel elsők között szembesültem itt az erőműben. Mindig szívesebben foglalkoztam olyan dolgokkal, ahol az utat kellett törni. A mindennapos, nagy odafigyelést igénylő, de talán kevésbé innovatív dolgok, ügyek kevésbé kötöttek le.- Az elsőségek sorában társadalmi munkádat is ismerjük: alapító tagja vagy a Magyar Nukleáris Társaságnak.- A kilencvenes évek elejére rádöbbent a hazai szakmai közösség, hogy szinte mindenhol van már civil nukleáris szerveződés, nálunk ugyan miért nincs? Megalapítottuk hát, és ez eléggé jól sikerült, rövidesen 80-100 tagja lett, jelenleg 500 körül. A mai napig részt veszek a munkában, voltam elnökségi tag, alelnök, a mostani ciklusban is az vagyok. Ott is igyekeztem innovatív jellegű dolgokkal előállni. Például alapító főszerkesztőként jelentős szerepem volt egy online műszaki tudományos folyóirat elindításában. Ez lett a Nukleon, ami lassan tíz éve működik, nagyon igényes szakmai cikkek jelennek meg benne, a magyar nyelvű szakmai publikációk egyik komoly helyszíne.

Az elmúlt két évben jutottam arra, hogy a Magyar Nukleáris Társaságon belül infografikákkal is kéne foglalkozni. Létrehoztam erre egy csapatot, amely már 25, az atomenergetika kérdéseit érdekesen, képekben, közérthető formában

tálaló infografikát állított elő. De mindig vannak új ötleteim, most például az foglalkoztat, hogy hogyan lehetne a virtuális valóságot bevetni a tájékoztatásba - nem a szakmabeliekre gondolok, hanem laikusokra. Az ehhez szükséges technológia 5-10 éve létezik, éppen ideje annak, hogy a hétköznapi emberekhez is eljusson, olyan tartalommal, amivel közelebb lehet hozni mindenkihez ezt a sokak számára még ma is titokzatos tevékenységet.- Milyennek látod az atomenergetika jövőjét?- A világban az atomenergetika minden ellenkező híreszteléssel ellentétben töretlenül fejlődik. Ennek centruma elsősorban Ázsia, tehát a Távol-Kelet, Kína és India, és persze az oroszok. A technológiai előrelépés töretlen. Egy pár éve a nemzetközi irányzat, együttműködés a negyedik generációs reaktorok fejlesztése felé halad. Itt az eddigiektől erősen eltérő típusok is előjöhetnek, gyorsneutronos, folyékony fémmel vagy forró gázokkal hűtött reaktorok, sóolvadékosok és így tovább. Egy másik új irány, ami most felfutóban van, az a kis, moduláris reaktorok irányzata. A jelenlegi atomenergetikában a legnagyobb probléma az új kapacitások létesítésénél az, hogy ezek eléggé nagy finanszírozási erőt igényelnek, komoly pénzekbe kerülnek. Ha viszont kicsi modulokat építünk, amiket egymás mellé lehet rakosgatni, akkor nem kell olyan nagy pénzügyi befektetés, és fokozatosan, folyamatosan építhető ki a szükséges kapacitás. Ma az uralkodó nagyreaktorok teljesítménye olyan 1100- 1200 MW vagy néha még 1600 MW is. A kis moduláris erőművek 300 MW alatti tartományban lévők.