Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-07-01 / 7. szám
kérdezhetek tőle, amire jó eséllyel választ is kapok. Ennek az útnak még nagyon az elején járunk, ember legyen a talpán, aki megjósolja, mivé fejlődik a közösségi háló, meddig jutunk el az újfajta szocializációban. A nehézségekkel együtt is inkább az látszik, hogy új értékek teremtődnek a társadalom és az egyén számára is, hogy a korábbi „középszer" már nem eltűnik a figyelem hiánya miatt, sokkal inkább átalakul, magasabb szintre lép, hiszen elérhetővé, láthatóvá, tanulhatóvá vált minden, amit a profik csinálnak. Remek példa erre az a terület, amelynek az Alkotó Energia kezdeményezés révén tavaly óta a Paksi Atomerőmű is külön figyelmet szentel. A nyolcvanas években egy nőrokonom pusztán hobbiból bútorfelújításba kezdett, átalakítgatott, átfestett régi darabokat. Előkészületként megtette, amit meg lehetett: átnézte a Lakáskultúrát, beszélgetett szakikkal, beszerezte, ami szükségesnek tűnt. A bútorok elkészültek, élhetőek voltak, a munka magánya viszont apránként unalmassá tette az egészet, és néhány év után felhagyott vele. Hogyan zajlik ugyanez a 21. században? Az Alkotó Energia pályázat körül létrejött online közösséget elnézve az szinte biztos, hogy ma már nem unja, nem unhatja meg az ember a festegést - a mögötte álló óriási és lelkes virtuális közösség ugyanis jó esélylyel pillanatok alatt beszippantja. A többiektől kapott tanácsok, tapasztalatok, közös élmények hatására a „végtermék" valószínűleg még kiemelkedőbb/szebb is lesz, mint amit pusztán saját ihletésből készített volna - mert benne lesz ő, az alkotó egyén, de benne lesz egy kicsit a teljes közösség is. EMBERI HÁLÓZATOK „A virtuális térben ma már sokéves hagyománnyal bíró, nagy festőbútoralkotó közösségek és a másodlagos piacot felölelő adásvételi csoportok vannak" - meséli Iványi Krisztina, a Paksi Atomerőmű kommunikációs szakértője, egyben az Alkotó Energia pályázat ötletgazdája és megvalósítója. - „Az, hogy az egyes emberekből és más közösségek »darabjaiból« mostanra létrejöhetett az Alkotó Energia közösség, azt az okozta, hogy a tavalyi pályázaton való részvételükkel, a várakozás izgalmával, az egymásnak való szurkolással, az ismerősök bevonásával elkezdtek csatlakozni hozzánk az alkotók, pontosabban hozzánk és egymáshoz is." Az Alkotó Energia program tavaly egy pályázattal indult, aminek megszervezésével az atomerőmű azt a célt tűzte ki, meglévő közösségek tagjaként pedig látta, a közös érdeklődés mivé kovácsolhatja a társaságot. „Amikor eldöntöttük, hogy csinálunk egy ilyen pályázatot, akkor lényegében adott volt, hogy online közösséget hozunk ehhez létre, hiszen a kommunikáció, a kapcsolattartás így a legegyszerűbb és a leginkább költséghatékony. A pályázat, annak eredménye, aztán a közönségszavazás megteremtette az alapot, a közös érdeklődési területet ennek az új közösségnek. Mostanra viszont már túl vagyunk azon, hogy csak pusztán a pályázat érdekelje a résztvevőket. Nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy megfeleljünk a közösség érdeklődésének, igényeinek, olyan tartalmakat teszünk be folyamatosan a közösségbe, ami inspiráló, tanító értékű, merthogy itt egyébként ez hogy a régi értékek megőrzésére és megmentésére buzdítson, hogy a dolgok szemétbe dobása helyett a környezettudatosságot erősítse. Az egyéni és a vállalati célok és értékek Krisztina személyében találkoztak, aki maga is szenvedélyes bútorfelújító és -festő, a a legnagyobb érték, az inspiráció, a jó ötlet és a tudás. A közösségünk többek között a pályázat zsűritagjaira is épül, ők pedig olyan profi és termékeny alkotók, akik folyamatosan hoznak létre dolgokat, így voltaképpen saját tartalmunk is van rajtuk keresztül."
