Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-07-01 / 7. szám
14 EMBERI HÁLÓZATOK A közösségépítés júniusban offline folytatódott, négynapos táborban vehettek részt e jelentkezők. „Megmondom őszintén, a tábort januárban és februárban még nem terveztük, de márciusban a közönségszavazás, a különféle kommentek, kérdések hatására láttuk, hogy kell valamit csinálni, mert a közösség kívánja, hogy történjen valami" - meséli Krisztina, miért lépett ekkorát az addig csak virtuálisan létező csapat. „Akkor kitaláltuk a tábort, ahová pályázat útján lehetett bekerülni, és hirtelen 502 pályázónk lett... És közülük sajnos csak harmincán jöhetettek el Paksra, tehát 472 embernek nemet kellett mondani, ami egyrészt rettenetesen fáj nekünk, bírálóknak - és fájt azoknak is, akik kimaradtak. Teljesen természetes, hogy a közösségben sokan elkezdtek ez miatt panaszkodni, de aztán elmagyaráztuk, hogy mik voltak az értékelési szempontok, hogyan, mivel lehetett bekerülni, ettől pedig a kint maradottak lehiggadtak, és onnantól már csak az látszódott a saját közösségünkben, hogy drukkolnak egymásnak, mondják, hogy de jó nektek, hogy ott vagytok, és csináljátok, érezzétek jól magatokat, és veletek vagyunk. Az az érzelmi együvé tartozás, ami ilyenkor megmutatkozik, a legnagyobb értéke ennek a közösségnek". A négynapos táborból azért nem csak azok profitálhattak, akik részt vettek rajta. A tananyag, az alkotások, az oktatási metódusok, a kurzus teljes információtartalma a közösségi médián keresztül minden taghoz eljut, tovább építve és erősítve azt, ami létrejött. „Az információ az, ami összetart minket" - mondja Krisztina. „A Facebookon, a Pinteresten gyűlnek az inspirációk, és már gondolkodom azon, merre lépjünk tovább, hogyan adjunk minél többet ebből a közösségnek. A pályázat következő fordulójának kimunkálása mellett már gondolkodom a távolabbi lehetőségeken is: olyan megoldásokon például, amikor a nagynevű, régi alkotók online „fogadóórát" tartanak, és segítenek megoldani az alkotás közben felmerült problémákat; vagy élő bejelentkezést mutatnak egy-egy saját munkájuk elkészítéséről, vagy annak egy kritikus fázisáról. Forog a fejemben egy „Alkotó Energia Könyvek" sorozat is, ahol a szakmai tudást, az inspirációt és az életérzést együtt szeretnénk átadni. Mindenképpen arra törekszünk, hogy minél jobban kielégítsük azt az információs igényt, ami létrehozta és összetartja ezt a közösséget. Mindeközben pedig folyamatosan árnyaljuk az atomerőműről kialakult képet, saját példánkon keresztül emberközeli, emészthető távolságba hozva azt. Hiszen aki bútort fest, az rossz ember nem lehet - és mi bizony festünk eleget. Remélem, hogy hamarosan Paksra már nem „csak" Atomvárosként, meg a dzsúdósok Mekkájaként gondolnak majd, hanem sikerül Csináld Magad! Fővárossá is tenni. ". Hosszú-Bardócz Éva, a pályázat egyik zsűritagja az Alkotó Energia táborban beszélt arról is, miért annyira értékes és közösségformáló ez az információ: „Ne csak úgy tekintsetek erre, hogy festetek, és kész, hanem úgy, hogy ez egy életforma" - mondta a résztvevőknek. „Ez a folyamat, amibe most ► 11 r jLJ| * n rn 1 »I •» mk
