Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-06-01 / 6. szám
22 GENERÁCIÓKON ÁT Cérnába szőtt varázslat Orbán Ottilia j Fotó: Juhász Luca A tavalyi esztendő végén a híres halasi csipke születésének 115. évfordulójának méltó megünneplésére való felkészülés jegyében a Földművelésügyi Minisztérium, a Hagyományok Háza, Kiskunhalas Város Önkormányzata, illetve a Halasi Csipke Közalapítvány csipketervezési pályázatot hirdetett. A pályázat eredményhirdetése nemrégiben történt, ahol kiderült, Venczel László, a Paksi Atomerőmű nemzetközi programkoordinátora nyerte meg azt, és vehette át a nagyon becses és különleges I. díjat: pályázati tervét a Csipkeház csipkébe öntötte, megvalósította. E nem mindennapi sikerrel kapcsolatban kérdeztem őt.- Sok képzőművészeti és ipari alkotásoddal találkozhattunk már az elmúlt években, sőt egy egyesület elnökeként Paks és környéke területén élő, tevékenykedő alkotók munkáját is segíted és támogatod. Mesélj a kezdetekről, munkáidról, mi motivál?- A szóban forgó egyesület nagyobb részt öntevékeny alkotókat tömörít, a megalakulás pillanatában atomerőműves kollégák csoportjaként jött létre, akik a saját szabadidejük terhére választottak alkotótevékenységet maguk számára. Tagjai közt volt, van tűzzománccal, kerámiával, Richelieu-hímzéssel, rézművességgel, üvegművészettel, festőművészettel foglalkozó, így teremtve magának egy munkaidő utáni „második világot". Nem igazán tudom megmondani, hogy mi volt a kiváltó ok vagy dolog, ami arra sarkallt, hogy alkossak. A múltba visszatekintve úgy vélem, voltak ennek a művészi ambíciónak előzményei és talán még a genetika is segített ebben. Az igazán sorsfordító történés körülbelül 15 évre nyúlik vissza, amikor az Oktatási Főosztály akkori vezetője meghívott magához Dunakömlődre, a házába, amelynek nappalijában ott állt egy intarziával díszített asztal. Elkezdtem egy kicsit közelebbről megnézni ezt az intarziamunkát, ami távolról tetszetős volt ugyan, közelebbről azonban látszottak benne apróbb pontatlanságok. Miután elmondtam a házigazdának, hogy ez a munka szerintem hagy némi kívánnivalót maga után, ő, a sajátos humorával azt mondta: „Ha nem tetszik, csinálj ennél jobbat!" Felvettem a „kesztyűt". 1-2 hónapra rá csináltam jobbat. így indult el az intarziás dolog. Folytattam Kecskeméten, jártam több alkalommal intarziakészítő tanfolyam