Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-06-01 / 6. szám
GENERÁCIÓKON ÁT 23 ra, melyet Magyarország legjobb, legfelkészültebb intarziakép-készítője tartott.- Mikor és hogyan fedezted fel a csipketervezési pályázatot? Hogyan kerültél egyáltalán kapcsolatba a halasi csipkével? Mik voltak a feltételek, a körülmények?- 1991 óta dolgozom az erőműben. Alapjában véve Kiskunhalasról érkeztem Paksra. 11 évet töltöttem ott, általános és középiskoláim jórészét ott jártam ki. Kapcsolatom a csipkével ezért elég nyilvánvaló. 1902 óta ismerszik a halasi csipke, igazából azt lehet mondani, hogy nem a Csipkeház van Halason, hanem Kiskunhalas város öleli körbe a Csipkeházat. Olyan halasi polgárt nem hordott a hátán a világ, aki ne tudna a halasi csipkéről vagy a Csipkeházról, vagy ne érezne valamiféle eszmei tulajdonosi érzést a csipkével kapcsolatban. Gyermekként rendszeresen jártunk a csipkekiállításokra, melyek a helyi iskolák kultúrára nevelési programjainak magától értetődő részei. Ilyen módon a csipketervezési pályázattal való találkozásom nem is kérdés. Amennyire később megtudtam a Csipkeház vezetésétől, a külső tervezői pályázatok nem rendszeresek a Csipkeház életében; az idén ünnepelt 115. évforduló kapcsán álmodták meg ezt. Úgy jutott a tudomásomra, hogy volt halasiként a saját és feleségem rokonsága a mai napig Halason él. Havonta egyszer előfordulunk ott, és pályázati kiírásról is a rokonság olvasott a helyi újságból.- Mi motivál egy férfit, hogy csipkét tervezzen? Hogy jutott ez az eszedbe?
