Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-06-01 / 6. szám
20 GENERÁCIÓKON ÁT A régi tanyavilág öröksége Susán Janka | Fotó: Juhász Luca Cseresznyéspusztán jártunk, ami néhány kilométerre található Pakstól, és valószínűleg a legtöbb embernek az erdei iskola jut róla eszébe, ahol minden évben sok-sok diák táborozik, már az óvodásoktól kezdve. A település szerkezete erősen tagolt, a három elkülönülő rész között nagyobb földek vannak, ami valószínűleg a mezőgazdasági területek művelése miatt alakult így, a régi tanyavilág örökségeként. Jelenleg az állandó lakosok száma kilencven körüli, de külföldről is többen vettek már itt házat, a távoli Ausztráliától kezdve Hollandiáig, és persze Németországból is. Még most is van olyan része, ahol nincsen vezetékes ivóvíz, és a telefonos lefedettséggel is gondok vannak. Cserébe azonban, aki itt él, az távol kerül a zsúfoltságtól, a mindennapok hajtásától, a nyugalmat kapva a természet közelében. Beszélgetőpartnereim sem a fásult, megtört emberek közül valók voltak, és a közös céllal elvégzett munkák baráti csapatot kovácsoltak belőlük. Kapás Zoltán a Cseresznyéspusztai Részönkormányzat vezetője 2014 óta. Megtudtam tőle, hogy az erőmű építése előtt nagyon nagy elvándorlás volt a kistelepülésről. Jelenleg már csak 15 tősgyökeres él itt, az állandó lakosok száma kilencven körül mozog. A hetvenes évek elején vezették ki az áramot, és a nyolcvanas évek elején készült el betonút. Ezeknek a fejlesztéseknek köszönhető, hogy egyáltalán megmaradt a település, és most is vannak még megoldandó problémák bőven. Az egyik, hogy nincsen egy kisbolt sem náluk, mindenért be kell járni Paksra, ami főleg az idősek számára gond, mert aki dolgozik, az úgyis autóval jár. Kedden és pénteken ezért mikrobusz jár be a városba, hogy el tudják intézni az ügyesbajos dolgaikat. Szükségük lenne egy közösségi házra, ahol közös programokat tudnának szervezni. Az Európai Unió rendelete alapján a 2020-as évek elején meg kell oldaniuk, hogy minden háznál legyen vezetékes ivóvíz, mert a külső területekhez nem ér el a vezeték. Az itt élő gyerekek mindennapi iskolába jutását az önkormányzat megoldotta iskolajárat szervezésével. A 2013-ban felújított erdei iskola épülete 1961-ben közösségi munkában épült, Zoli elmondása szerint a legnagyobb tanulói létszáma százötven fő lehetett, és volt, amikor két épületben működött. A lakótelepi iskola indulásakor azonban iskolaként nem üzemelt tovább, és mivel nem volt benne fűtés, ezért csak tavasztól őszig szerveztek ide programokat. A mostani korszerűsítés eredménye, hogy egész évben lehet hasz-
