Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-06-01 / 6. szám

16

GENERÁCIÓKON ÁT

Paksi dal a világ körül

Vida Tünde | Fotó: Kövi Gergő, Babai István

Ma Cseresznyéskert Erdei Iskolának mondjuk, korábban Cseresznyésnek hívtuk, azt megelőzően Cseresznyéspusztaként emlegettük a helyet, ahol megszülettek Gyulai István ma már nagy utat bejárt sorai: Megtanulom, megőrzőm, tanítom, továbbadom. Az Örökségünk című dal szimbólummá, mások szerint himnusszá vált. A magyarok összetartozásának szimbólumává.

Jómagam több mint két évtizede tudósítok újságíróként a határon

túli magyar középiskolások nyári táborából, Cseresznyésből. Jönnekfiatalok Kárpátaljáról, Felvidékről, Délvidékről és főként Erdély városaiból, falvaiból. Ugyanolyanok, mint a mi gyerekeink, ugyanúgy nevetnek, sírnak, szeretnek, szomorkodnak, és ugyanazon a nyelven beszélnek, pedig más országban élnek. A tábort, amelyet a paksi önkormányzat támogatásával minden évben a kulturális központ szervez, néhány éve Gyulai István vezeti. Az ifjú polihisztort- zenél, dalt ír, szerkesztőként, előadóművészként, a művelődési ház munkatársaként közvetíti a kultúrát- sem hagyta érintetlenül az a lelkűiét, ami nyaranta a cseresznyési iskolaépületbe költözik köszönhetően a határon túli fiataloknak. A huszadik tábor végére megszületett egy dal, ami az Örökségünk címet kapta.

A dalt 2013-ban vetette papírra s hangszerelte Gyulai István, aki gyakorta állt egy szál gitárral közönség elé a Pisti Esteken. Ugyanezen a néven nevezte 2014-ben zenészbarátokból toborzott formációját a Paksi Amatőr Pop-Rock-Jazz Fesztiválra, hogy megméresse dalait. Az első díj mellé szerzett néhány lelkes rajongót, köztük engem, akit