Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-06-01 / 6. szám

GENERÁCIÓKON ÁT 17 az Örökségünk egy 2015. januári vagy tán februári művelődési ház­béli koncerten ejtett rabul, úgy tű­nik, örökre. Úgy éreztem, hogy he­lyettem öntötte szavakba, rímekbe az érzést, ami hatalmába kerít, ami­kor meglátogatom a táborozókat a cseresznyési fenyőerdő szélén, a táborban, vagy vendégségbe megyek Kézdivásárhelyre, Viskre, Galántára. Paks e három testvérvá­rosa később fontos szerepet kap, de ne szaladjunk előre. Két kedves, filmes kollégámat „felbujtottam", s nyakunkba vettük a Kárpát-me­dencét, hogy elkészítsünk egy kli­pet, ami - még nem is sejtettük - később körbeölelte a világ ma­gyarságát. Pakson és annak három, már említett testvérvárosában for­gattunk. A munka feledhetetlen él­ményekkel gazdagított bennünket. Hogy mást ne is említsünk: Galán­­tán a Kodály Alapiskola több mint ötvenesztendős gyermekkórusá­nak alapító karnagya, Balog Csaba bácsi megkérdezte Gyulai Pistitől, hogy szabad-e a kórus repertoár­jára felvenni ezt a dalt... 2015. október 23-án, a városi ün­nepségen ötven kézdivásárhelyi gyermek közreműködött a bemu­tatón. A közönség reakciója miatt már másnap a parkolóban inte­getve a kézdivásárhelyi lurkóknak, úgy döntöttünk, hogy szárnyára bocsátjuk a dalt, és üzenünk vele a világban élő magyaroknak. Mel­lettünk integetett a náluk vendé­geskedő leánykának Kovács Anti (dr. Kovács Antal, az atomerőmű kommunikációs igazgatója), aki talán nem sértődik meg, ha eláru­lom, fátyolos szemmel helyeselt: ez a dal megmutatja a magyaroknak a paksi emberek lelkét, azt, hogy miként viszonyulnak a határon kí­vül élő honfitársaikhoz. így indult útjára az Örökségünk mozgalom. Bár azt érdemes hozzátenni, hogy sokat töprengtünk, hogy szabad-e használni a mozgalom kifejezést, nincs-e az túlzottan megtépázva. Név ide, név oda, megragadva a mai kor nyújtotta eszközöket, felhívást tettünk közzé, amiben azt kértük, hogy aki egyetért az­zal, hogy nekünk, magyaroknak, bárhol élünk, meg kell őriznünk a nyelvünket, a kultúránkat, a ma­gyar identitásunkat, énekelje el, rögzítse és küldje el nekünk a dalt. Nem voltak elképzeléseink, de ha lettek volna, bizonyára akkor sem lettek volna olyan merészek, mint amilyen messzire jutottunk. Gyu­lai Pisti szerzeménye Ozsdolától Huszton és Gömörhosszúszón át New Yorkig sok száz, de nem túl­zás mondani, ezrek ajkán csen­dült fel. Óvoda alapkövébe került, Csíksomlyón zarándoklók szájából hangzott el, március 15-i, június 4-i magyar kultúra napi ünnepek része lett Kézdivásárhelytől Birsbane-ig, számos helyszínen. Magyar közös­ségek sora döntött úgy, hogy ezzel a dallal tesz hitet a magyar kultúra és nyelv, a magyar nemzethez való tartozás mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents