Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-06-01 / 6. szám
GENERÁCIÓKON ÁT 15 káció szempontjából. Ha bulvárosan akarnék fogalmazni, akkor azt mondhatnám, hogy egy új személyiségű ember jelent meg. Olyan generációk élnek egymás mellett, akiknek teljesen más a kommunikációs készségük. Az egyik képekben tud nagyon jól kommunikálni, audiovizuális dolgokban tud jól kifejezni, a másik meg szavakban.- Adja magát a kérdés, hogy hogyan hidalható át mindez? És van-e valamelyik generációnak nagyobb felelőssége abban, hogy a kommunikáció jól működjön?- Ez egy nagyon nehéz kérdés. Alapvetően azt szoktam mondani, hogy felelőssége mindig az idősebb generációnak van. A most született gyerekek nem tehetnek arról, hogy a digitalizációt ilyen szinten a kezükbe adtuk. Nem lehet azt mondani, hogy a fiatalok a felelősek azért, mert nem tudnak beszélni, nem tudnak három mondatot egymás után rakni, nem képesek hosszan olvasni és odafigyelni dolgokra. Ez nem azért van, mert - elnézést a kifejezésért - a mostani gyerekek hülyék, meg a mai gyerekek lusták, hanem azért, mert a szülők nem olvasnak nekik. Nem diavetítőznek, és ezt még hosszan lehetne folytatni.- Álnaiv a kérdés, de miért alakult így?- Mert megváltozott a világ és megváltozott a környezet. Az X és Y generációnál, amibe egyébként én is tartozom, minden más volt. Egy sokkal lelassultabb környezet vett minket körül. A mai fiataloknak ez a természetes, ők ebben tudnak kommunikálni, ergo az előző generációnak kellene valahogy megtanulni vagy áthidalni ezt a két különböző kommunikációs stílust. A fiatalok önmaguktól nem tudják. Hiszen ők csak ezt az egyet látják, amiben élnek. Mi vagyunk azok, akik mindkettőt láttuk-tapasztaltuk és tapasztaljuk folyamatosan.- Lehet valami receptet adni gyakorló szülőknek, hogy hogyan neveljék a gyereket, hogy a szülővelnagyszülővel megfelelően tudjon kommunikálni?- Lehet mondani olyan gyakorlati tanácsokat, amelyeket érdemes lehet megfogadni. Például az egykét év alatti kisgyermekek esetében az agyi fejlődésnél nagyon nem jó, ha csak digitális eszközzel veszik körbe. Az egy nagyon nagy tompítást jelent az agynak azon kommunikációs részére, amire az előző generációk rá voltak kényszerítve. Fontos, hogy a szülők például játszanak építőkockával a gyerekkel. Az egy nagyon komoly pozitív változást tud hozni a nyelvi készségek fejlődésében. De ami még nagyon fontos, az a mozgás. Manapság nagyon mozgásszegény életmódot folytatnak az emberek. Nagyon sokat ülnek, és emiatt a csecsemők és a fiatal kisgyerekek is sokkal kevesebbet mozognak, ami nyilván kihatással van a fejlődésükre, az idegrendszerük alakulására. A megoldás tehát lehet az, ha elvisszük mozogni, leülünk velük beszélni, játszani, hasznos időt együtt eltölteni. A tinédzsereknél már nehezebb a helyzet, náluk már egy kialakult rendszer van.- Ezek alapján akkor az egy téves gondolat, hogy ha az idősebb korosztály a „bezzeg az én időmben" kezdetű mondatokkal próbál operálni. A lényeg, hogy alkalmazkodni kell tudni a jelenhez, és egy arany középutat kell találni? És gondolom, az sem jó megoldás, ha a tabletről, az okostelefonról, a különböző kütyükről letiltjuk a gyereket?- így van. Egy köztes megoldást kell találni. Tehát hagyni kell a tabletet, hagyni kell, hogy az okoseszközökkel játszón, mert az az ő saját fejlődését segíti, támogatja. Ha teljes mértékben letiltjuk róla, akkor lemaradhat a kortársaitól, ami szintén a személyiségfejlődésének a zavaraihoz vezethet. Ami viszont hiányzik az internetről, és azt a szülőknek kell megadni, az az érzelmi intelligencia. Elengedhetetlen továbbá, hogy pozitív mintával szolgáljon a szülő. Ha a gyerek például nem akar enni, csak mondjuk táblagép előtt, akkor lehet, hogy a szülőnél sem látja, hogy mennyire élvezetes dolog közösen enni. Mindenbe bele kell vinni az érzelmet, az ölelést, a társas kapcsolatokat. Akkor a gyerek másol, és ezeket fogja megtanulni. Tehát a szülő felelőssége óriási. Nem könnyű, de azt hiszem az élet legédesebb és legnagyobb kihívása, hogy ezeknek megfeleljünk.
