Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-06-01 / 6. szám
ATOMJÖVŐ sajnos manapság egyik sem örvend osztatlan népszerűségnek - talán a gáz kivételével. A szembenálló táborok közötti, gyakran már hitbeli és inkább emocionális, mintsem racionális érvekkel vívott vita itt csúcsosodik ki: lehetséges-e az áramigények kielégítése 100%-ban megújulókból atom- és CCS fosszilis energia nélkül? A válasz kézenfekvő: természetesen lehetséges, ha olyan hatalmas nagyságrendű megújulókapacitást építünk ki, amely kedvező időjárási körülmények között képes annyi energiát termelni, amit el lehetne raktározni rosszabb napokra-hetekre-sőt, talán még évszakokra is. Azonban a technológia mai fejlettségi fokán ilyen energiatárolók egyszerűen nem léteznek! Jelenleg a legnagyobb mennyiségű áram raktározására a szivattyús-tározós vízerőmű képes, a többi technológia gyakorlatilag még csak kísérleti stádiumban van. Hogy a raktározási igény és az energiafogyasztás közti szakadékot érzékelni lehessen: jelenleg a világ legfejlettebb gazdasága, az USA rendelkezésére álló szivattyús-tározós energiatároló kapacitás az Államok átlagos villanyszükségletét mindössze 43 percig lenne képes fedezni. Ugyan nem zárható ki, hogy az energiatárolás terén valamilyen áttörés következik be a jövőben, de energiaellátást felelősen tervezni csak létező technológiákra alapozva lehet! Áthidaló megoldásként felmerülhet nagy kiterjedésű földrajzi rendszerekben (pl. Észak-Amerika, EU, eurázsiai régió) a hálózatok összekapcsolása, a határkeresztező kapacitások fejlesztése - mert valahol talán még süt a nap és fúj a szél. Ez azonban valószínűtlenül harmonikus bizalmi kapcsolatokat feltételez az országok, régiók között (ami sem régen nem létezett, sem manapság nem jellemző), hatalmas befektetéseket igényel, és az energiaellátás biztonsági kockázata is óriási - ezt felelős energiapolitika nem vállalhatja fel. Ha atomenergia és CCS fosszilis energia nélkül szeretnénk megvalósítani a 100%-ban megújuló-
