Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-05-01 / 5. szám

KÖZÖSSÉG ÉS FELELŐSSÉG

31

Egyáltalán nem törvényszerű, hogy a jó tanuló lesz az igazán sikeres, boldog ember. Ez nem így van, és ez már bizonyított tény. A pontszámok, az ilyen teljesítménykényszerek és egyéb őrületek, tiszta téboly.- Említette, hogy legalább nyolcféle intelligencia létezik, amelyből mi a mai hagyományos iskolarendszerben egyet használunk. Az iskola dolga lenne a többi készség fejlesztése?- Igen. határozottan állíthatjuk. Azért is, mert vannak ilyen iskolák, iskolarendszerek, mint például a Waldorf-módszert használó intézmények. Az úgynevezett alternatív, reformpedagógiai, gyerekközpontú iskolák, azok mind-mind

már több mint száz éve látják azt, hogy a gyerekeket körbe kellene rakni lehetőségekkel, tudással, művészettel, praktikummal. Meg fogja találni azokat, amelyekből a legjobban tud építkezni. De akkor hadd beszéljek konkrétan a Waldorfról. Nálunk három egyenlő értékű sáv van. „A fej, a szív és a kéz egységes iskolája." A fej: közismeret, intellektus, tudomány. Szív: érzelmi nevelés, szociális nevelés, művészetek. Nincs jobb nevelés, mint a zenekar, a színház, az énekkar. A kéz pedig a praktikus-cselekvéses nevelés, kézi munkától a kézművességen át az ipari munkáig, a mezőgazdaságig és a szociális munkáig. Ezek mind jelen vannak a korszerű alternatív

iskolákban és a Waldorfban már 1919 óta.- Többször említette, hogy a Waldorf önálló személyiségekként közelíti meg a diákokat. Az osztályközösség milyen szerepet tölt be egy ilyen speciális közegben?- A modern pedagógia differenciál, vagyis individuumokat kezel ez igaz, de ugyanakkor az osztályt is egy egységnek tekinti. Tehát a gyerekekkel mint közösséggel foglalkozik. A két dolog egyszerre van jelen. Ahhoz, hogy a személyiség ki tudjon bontakozni, szükség van a másik emberre. Egy öreg Waldorf-tanár egyszer azt mondta nekem, hogy ha iskolát építesz, akkor először a színháztermet építsd fel, mert az az iskola szíve. Nem baj,