Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-04-01 / 4. szám

ÉPÍTETT ÉRTÉKEINK

31

sorsfordító esemény. Nem szerettem egyetemre járni, de az egyetemista létet, azt nagyon. Minden rendezvényre elmentem, budapesti létemre mindig bejártam az építészkollégiumba. Volt egy előadás 1981-ben, amit Makovecz Imre tartott. Ennek köszönhetően ott maradtam az egyetemen, és ezután már láttam, hogy milyen fajta építészet érdekel. Ezen az előadáson megismerkedtem vele, és az azt követő nyáron volt az első visegrádi tábor az ő vezetésével, amelyen már én is részt vettem. Később a munkatársait ebből a generációból választotta ki. Amikor lediplomáztam, megkeresett, hogy fiacskám, akarsz-e velem dolgozni? Egyetem után így rögtön hozzászegődtem. Úgy dolgoztunk együtt, hogy már rég saját építészirodám volt, de szoros munka- és baráti kapcsolatban álltunk, az irodáink is egy épületben voltak Óbudán, a Kecske utcában. Az az érdekes, hogy ez a kapcsolat a halála után sem szűnt meg,

mert a családja felkért, hogy dolgozzam a Makovecz Imre Alapítványban. Az építészeti és szellemi hagyatékának feldolgozásával foglalkozom.- Az építészet egy olyan alkotás, amely kapcsolatot terem különféle művészeti ágak között. Önre milyen művészeti stílusok, irányzatok voltak nagy hatással?- Amikor 1977-ben elkeveredtem szüleimmel Erdélybe, akkor éreztem először, hogy egy épület hatással van rám, ezek voltak a szász erődtemplomok. Emlékszem, hogy a román kori templomok nagyon megfogtak mindenhol. Ami még döntően befolyásolt, az az, amikor a megalitikus építészettel találkoztam. „Megasz lithos" görögül annyit jelent magas kő, és ugyanazt jelenti a „menhir" kelta nyelven. Személyesen Bretagneban találkoztam elsőként ezzel a világgal Carnacban. Amikor több ezer ilyen kő között sétál az ember, akkor egészen más időérzéke lesz.

Ez a mai napig meghatározó számomra.- Milyen más művészeti ágakkal van kapcsolata?- Szeretek rajzolni, a festészet közel áll hozzám. Mielőtt édesanyám eldöntötte, hogy építész leszek, volt olyan gondolatom, hogy fes-