Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-04-01 / 4. szám
30 ÉPÍTETT ÉRTÉKEINK „Amikor felépül egy ház, akkor mindig elveszünk egy kis helyet a természettől, és nagyon nem mindegy, hogy mit építünk a helyére" Amikor felépül egy ház Susán Janka | Fotó: Juhász Luca Csernyus Lőrinc a BME-n végzett 1986-ban építészként, ahová még édesanyja kívánságára jelentkezett. Pályája meghatározó szakmai kapcsolata egy építészkollégiumi előadással indult, amikor is meghallgatta Makovecz Imre előadását. Miután lediplomázott, már együtt dolgoztak, barátok lettek. Jelenleg ő kezeli Makovecz Imre építészeti és szellemi hagyatékát, amelyre a család kérte fel. 2012-ben munkásságát Ybl-díjjal jutalmazták.- Miért lett építész? Miért választotta ezt a foglalkozást?- Nem tudom. Azért lettem építész, mert az édesanyám azt szerette volna, hogy a két fia közül az egyik építész legyen, a másik orvos. Én azt mondtam akkor, hogy stop, én leszek az építész. Olyan tízéves koromban történhetett ez, és részemről ez el volt rendezve. Ezután, ha valaki megkérdezte, édes fiam, mi leszel? Mindig rávágtam, hogy építész. Az egy jó szakma, mondták rá, és mindenki megnyugodott. Ezután éltem a magam életét, de nem vonzott igazán az építészet. Gimnáziumban sem, ahol inkább filmeztem, színjátszó körbe jártam, zenét hallgattunk. Amikor felvettek az egyetemre, az első év után ott akartam hagyni. Nem találtam semmi olyat, ami valamit megpendített volna bennem. És akkor történt egy
