Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-04-01 / 4. szám

ÉPÍTŐ ENERGIA 5 sorban a környező lakosság köré­ben az atomerőmű léte, működése elfogadott. Napjainkban, amikor folyik az új atomerőmű-projekt telephely­engedélyezése, feltehető a kérdés: igazolta-e a telephelyvizsgálat az akkori döntés helyességét* meg­találtuk-e az ideális telephelyet? Atomerőművet szinte bárhol lehet építeni, legfeljebb nem érdemes, de ideális telephely még sincs. Az ideális telephelynek igen sok ismérv szerint kellene tökéletesnek lennie. Ezek az ismérvek lehetnek gazdaságiak, település- és régió­­fejlesztéssel összefüggők, szociális szempontokat mérők, a létesítés, üzemeltetés szempontjai szerint értékelők. Az ismérvek pedig sok­szor egymással ellentétesen mérik a telephely tulajdonságait. Például az jó, ha a telephely környezetében fejlett a közlekedési hálózat, mert a létesítés jelentős anyag-, áru- és személyállítással jár. Ám az atom­erőmű közelében folyó intenzív közúti és folyami szállítás veszélyt is jelent, hisz a közlekedési balese­tek következtében mérgező, tűz- és robbanásveszélyes anyagok szaba­dulhatnak ki, és veszélyeztethetik az atomerőmű biztonságát. Alap­vetően hibásak tehát az olyan meg­nyilvánulások, amelyek egy-egy ismérv alapján próbálják megítélni, jó-e, alkalmas-e egy telephely arra, hogy ott atomerőmű épüljön és üzemeljen. Minden esetben komp­romisszumos döntést kell hozni. A gyakorlatban mindig a lehet­séges telephelyek közül kell egy megfelelőt kiválasztani, s a válasz­tásnál abból kell kiindulni, hogy a telephely biztonsági szempontból * Lapzártánk után, 2017. március 30-án az Országos Atomenergia Hivatal P2-HA0008 számon kiadta az MVM Paks II. Zrt. részére a jogerős telephelyengedélyt. legyen megfelelő, elfogadható. Ezen a téren nincs kompromisz­­szum. Ez persze azt is jelenti, hogy a megkövetelt biztonság elérése „A gyakorlatban mindig a lehetséges telephelyek közül kell egy megfelelőt kiválasztani, s a választásnál abból kell kiindulni, hogy a telephely biztonsági szempontból legyen megfelelő, elfogadható. Ezen a téren nincs kompromisszum." telephelyenként más és más terve­zői megoldásokat, befektetői ráfor­dításokat igényel. A most lezárult telephelyvizsgálat és -értékelés célja az volt, hogy megerősítsük, nincsenek olyan veszélyek, amelyek a telephely al­kalmasságát kizárnák, illetve jel­lemezzük azokat a természeti és emberi tevékenységgel összefüg­gő veszélyeket, amelyek hatásait az atomerőmű tervezésénél figye­lembe kell venni. Alkalmas minden telephely, amelyre jellemző veszé­lyek hatásaival szemben van kipró­bált műszaki védelem. A tervezési eljárások, a műszaki megoldások fejlődése az elmúlt negyven év alatt gyakorlatilag megoldhatóvá tették a külső veszélyek hatásaival szembeni védelmet, feltéve, hogy az atomerőmű tervezési alapját helyesen határozták meg. Követ­kezésképp ahhoz, hogy a telephely alkalmasságát igazoljuk és a terve­zéshez a szükséges adatokat elő­állítsuk, a veszélyeket a legkorsze­rűbb eszközökkel és módszerekkel kellett meghatározni, figyelembe véve azt a nagy mennyiségű infor­mációt, amely a paksi telephelyről már ismert. Idézve cikkünk címét, ideális az a telephely, amelyre a lehetséges veszélyeket a legmagasabb tudo­mányos színvonalon meghatároz­ták a korszerű biztonsági követel­ményeknek megfelelően. Ez nem egyszerű feladat, mivel rendkívül kis valószínűségi eseményeket kell jellemezni, majd a tervezésnél fi­gyelembe venni. Hadd szemléltes­sük ezt a kis valószínűséget azzal, hogy az ezerszer kisebb, mint amit a normál ipari létesítmények ter­vezésénél figyelembe kell venni, következésképp azok a hatások is, amelyekkel szemben egy atomerő­műnek védettnek kell lenni, jóval nagyobbak, mint amit egy normál ipari létesítménynél megkövete­lünk. Még ennél is kisebb valószí­nűségű események ismerete és jellemzése szükséges a baleset-el­hárítási intézkedések tervezéséhez. Fukushima Dai-ichi tragédiájának legfőbb tanulsága, hogy nem elég biztonsági elemzéssel valamiről igazolni, hogy elhanyagolhatóan kicsi a valószínűsége, de a szinte valószínűtlenre is készülni kell. Az ilyen kis valószínűségű ese­mények a megismerés határait je­lentik. Itt nem arról van szó, hogy megdől-e a százéves hőmérsékleti rekord, hanem olyan szélsőségek­ről, amelyek előfordulásáról még csak történelmi feljegyzések sin­csenek, legfeljebb földtani nyomai vannak. Ám ami ma korszerű isme­ret, az idővel túlhaladottá, elavulttá válik. Ezért kell szükség szerint, de legalább tízévenként időszakos biz­tonsági felülvizsgálatot végrehajta­ni, amely keretében a telephelyre vonatkozó ismereteket is frissíteni

Next

/
Thumbnails
Contents