Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-03-01 / 3. szám
32 DIÁKSZEM Offline Közösségi oldalak, applikációk, blogok, híroldalak. Ezek a dolgok a korosztályom körében napi 8, de akár 10 vagy annál több órát is elvehetnek az időnkből. Ez összeszámolva körülbelül heti 56, havi 224 és évi 2688 órát tesz ki. Ha egy kicsit utánaszámolunk a dolgoknak, kiderül, hogy az év 365 napjából majdnem 110-et töltünk az idővonalak és profilok frissítgetésével. Dicsérdi Liza | Fotó: internet Nem vagyok telefonfüggő, de olykor-olykor (inkább elég sokszor) magába tud szippantani a virtuális világ. Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen fiatal, aki ezzel a problémával küzd. A velem közel egykorúaknak bizonyára ismerősek azok a „bezzeg az én időmben" kezdetű sztorik, amiben az idősebb generáció a net nélküli világról mesél nekünk. Ezekre a „horrorisztikus" történetekre általában mind ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel: Hogyan kommunikáltak? Mit csináltak a rengeteg szabadidejükkel? - és egy kicsit ritkább kérdés: Internet nélkül hogyan tudták meg az ismerősei, hogy mit csinált aznap? (Na, igen. Egy olyan világban én is szívesen éltem volna, amiben nyugodtan megehetem az ebédemet anélkül, hogy lefotózom, ezzel megakadályozva, hogy idő előtt kihűljön...) De lehetséges lenne egyáltalán a világháló nélküli élet ma, amikor a népszerűséget a fényképekre kapott like-ok és az ismerősök számában mérik? Úgy éreztem, ha erre a kérdésre meg akarom kapni a választ, a saját bőrömön kell tapasztalatokat szereznem. Fogtam a telefonom, és az internetkapcsolat ikonra rákoppintva, elszakítottam magam a virtuális valóságtól. Az első reggelen automatikusan a telefonom felé nyúltam, hogy szokásos rutinomat betartva megnézzem, történt-e valami az elmúlt
