Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2016-04-01 / 4. szám
14 2016. április >Wr mym paksi atomerőmű „A jó értelemben vett megszállottság" Interjú dr. Katona Tamással (MVM Csoport Életmű díj - 2015)- Szerencsés vagyok, mert díjazták, értékelték a munkámat, és ennek nagyon örülök - kezdte gondolatait dr. Katona Tamás, aki 1983 óta a Paksi Atomerőmű Zrt.-nél, illetve annak jogelődjénél - jelenleg is maximális energiával - dolgozik különböző műszaki vezetői beosztásokban. A szakember, aki emellett tanít és a két új paksi blokk előkészületeiben is segédkezik, egyáltalán nem számított az MVM díjára.- Úgy gondolom, hogy ha az ember teszi a dolgát, soha sem gondolja, hogy egyszer Életmű díjban részesül. Kaptam egy nagyon szép meghívót a díjátadóra, gondoltam, a koromnál vagy beosztásaimnál fogva felvettek protokollból a vendéglistára. Úgy voltam vele, hogy mivel már több generáció váltotta egymást az erőműben, nem ismerek én ott senkit, ezért szépen udvariasan kimentettem magam - mondta mosolyogva Katona Tamás, a történet folytatásából pedig kiderült, hogy végül egy külön esemény keretében vehette át a kitüntetését, és egyébként ismerte a többi díjazottat is. - Hát ennyire nem jár az ember fejében, hogy a jól elvégzett munkájáért még díjazzák is - fűzte hozzá. A gondolatmenetet kiegészítve elmondta, hogy szerinte egy ilyen típusú munkakörben egy nagyon bonyolult motivációs rendszer hajtja az embert, amelynek része maga az elvégzett munka és annak az eredménye is. És ha az embernek van arra módja és ideje, hogy megszemlélje és örüljön annak, amit véghezvitt, az mindig egy pozitív pillanat. Katona Tamás sok más munkája mellett részt vett az erőmű tervezésében, a 2. blokk üzembe helyezésében, a 3-4. blokk létesítésében. Mint kiemelte, egy ilyen létesítmény tervezése nagyon összetett csapatmunka, minden apró mozzanat majdnem minden munkatársat érint.- Az én egyik működési területem az atomerőmű földrengésbiztonságának felülvizsgálata és megerősítése, helyesebben a koncepció kidolgozása és tudományos hátterezése. Ennek során nagyjából 3500 tonna acélszerkezetet építettünk be pótlólagosan az erőműbe az 1990-es évek közepétől 2002-ig - mesélt az egyik legfontosabb feladatáról a szakember, s kiemelte a folyamatok összetettségét és azt, hogy kifejezetten kollegiális munka áll a háta mögött.- Az, hogy én ebben valamilyen szempontból kulcsszerepet játszottam, nem azt jelenti, hogy egyúttal kitüntetett szerepem is volt. Lehetséges ugyan, hogy ha valaki kidolgoz egy koncepciót, végül az valósul meg, de soha nem valósulhat meg a munkatársak támogatása nélkül. Nincsenek az atomerőműben egyéni hőstettek. A közösen elvégzett munkára egy másik, jelentős példát hozott Katona Tamás, amikor a paksi blokkok üzemidő-hosszabbításának kidolgozásáról beszélt.- Miután az 1997-es bővítési kezdeményezés befulladt, akkor vált egyértelművé, hogy meg kell hosszabbítani a meglévő blokkok üzemidejét. Ekkor vettük elő azt a tanulmányt, amelyet még 1992-ben publikáltunk Bajsz József kollégámmal a Nuclear Engineering International című folyóiratban, rendkívül eretnek módon azt állítva, hogy a nyomott vizes atomerőművek üzemideje meghosszabbítható. Azóta elfogadott koncepcióvá vált az eljárás. Katona Tamás bevallása szerint adódott olyan pillanat az életében, hogy a munkát előrébb kellett helyeznie a családjánál, de úgy érzi, hogy ilyesmi mindannyiunknál előfordul, kiváltképp azoknál, akik szolgálatot tesznek.- Márpedig aki erőműben dolgozik, az szolgálatot tesz, ez folyamatos üzem. Mindig szerencsésnek tartottam magam, amiért nem kellett műszakba járnom. Nyilván, ha az ember ilyen sokáig egyféle hivatást űz, ahhoz a kezdetektől fogva valamiféle jó értelemben vett megszállottság kell, ami azzal jár, hogy a családnak időnként egy-egy dolgot el kell tűrnie, de én nem hiszem, hogy az enyémnek sokat kellett volna. Alapvetően persze az egymáshoz való viszony tartja össze a családot. Az persze ma is így van, hogy én akkor dolgozom, amikor munka van, és a többi dolog ezután jöhet. Azt a bizonyos megszállottságot fiában és lányában is látja Katona Tamás, bár egyik gyermek sem követte édesapja pályáját.- Mindketten külföldön élnek, de annak nagyon örülök, hogy a modern technikának köszönhetően ez nem egy drámai elszakadás és távolság, mert az unokámat, aki most nyolc hónapos, nap mint nap láthatom. Az összetartozás nem szorul fizikai kontaktusra. MVM „Egyetlen helyhez kötődik a boldogulásom" Interjú Zsebük István Bálinttal (MVM Csoport Életmű díj - 2015)- Egészen őszintén váratlanul ért, hogy díjat kaptam, még a kollégáim is titokban tartották előttem, és felemelő érzés ilyesmiben részesülni - mondta az Életmű díjas Zsebők István Bálint, aki nemrégiben a Vértesi Erőmű Zrt. első számú vezetői posztjából vonult nyugdíjba. Mint hozzátette, azoknak a munkatársainak a megbecsülését is látja a kitüntetésben, akikkel annak idején nagyon szívesen dolgozott együtt. A villamosmérnök és mérnök-üzemgazdász szavai mély elkötelezettséget sugároznak:- Összefoglalóan azt tudnám mondani, hogy az összes munkaévemet az erőműben töltöttem, és a sors úgy hozta, hogy a kezdő szakmai lépésektől egészen a gyárigazgatói posztig jutottam. Fontosnak érzem, hogy egyetlen helyhez kötődik a személyes boldogulásom. Kiemelném továbbá azt - ami az előzőekből következik -, hogy részt tudtam venni azokban az eseményekben, amelyek jelentősek voltak az erőmű életében - fogalmazott Zsebők István Bálint. A szakember sajnálatosnak tartja, hogy a Vértesi Erőmű 2015 végén leállt. Ennek számos oka volt, de működése alatt meghatározó eleme volt a magyar villamosenergia-termelésnek.- Azt gondolom, hogy az erőmű lényeges abból a szempontból, hogy nyomon követhető volt benne az a villamos energetikai termelési és irányítástechnológiai fejlődés, amely a világban végbement az elmúlt évtizedekben - hangsúlyozta a díjazott, és külön kiemelte azt a felújítást, amely lehetővé tette az üzemidő-hosszabbítást. Mint folytatta, az erőmű további különlegessége az, hogy a rendszerváltás után ugyan nem sikerült privatizálni, de az azt követő évtizedekben sikerült fenntartani a működését. Ennek a jelentősége igazán akkor mutatkozott meg, amikor a hazai igények későbbi növekedésekor a Vértesi Erőmű is kivette a rá eső részt a termelésből amellett, hogy az újonnan felállított környezetvédelmi igényeknek is megfelelt.- Később, amikor a megújuló energiaforrások mind nagyobb szerephez jutottak, az erőmű is - lehetőségeihez képest - alkalmazkodott a tendenciához különböző fejlesztésekkel - zárta Zsebők István Bálint az üzem története fontosabb állomásainak sorát. A szakember, akinek az élete meghatározó részét a munkája töltötte ki, most örömmel osztja meg idejét az unokáival és a falubéliekkel.- Mivel a pályám során számos dolgot az erőműnek rendeltem alá, most, hogy nyugdíjba vonultam, úgy érzem, eljött az ideje annak, hogy a családommal legyek; az első helyre az unokák kerültek. Ezenkívül aktívan részt veszek a falum közösségi életében is. A szakma iránti vonzalmat ugyan csak részben, a szemléletmódot azonban teljes értékében sikerült átadnia fiának. Mint mondta: - A fiam műszaki pályára ment, ezért azt gondolom, hogy a gondolkodásmódomat sikerült átadnom neki, még ha nem is kifejezetten a villamosmérnöki foglalkozást választotta. Lánya pályáját más szempontból tartja szerencsésnek Zsebők István Bálint:- A lányom pedagógus lett, aminek azért örülök, mert jól tudok vele kommunikálni erről a témáról. Pályafutásom alatt ugyanis mindvégig fontosnak tartottam az emberi kapcsolatokat, a pedagógia pedig bizonyos szempontból az emberek közötti kapcsolatok kialakításáról szól. MVM Fotó: MVM
