Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2016-12-01 / 12. szám

24

AZ OTTHON FÉNYE

Hangyák és mások

Orbán Ottilia | Fotó: Orbán Ottilia, Szepesi Nikolett

Szent István tér, buszmegálló, várakozó emberek. December van, szállingózik a hó, és az egész tér ünnepi fényárban úszik, a templomtorony harangja hallatszik, a régi öreg épületek árasztják felém ódon illatukat, és szippantom magamba a múlt emlékeit, amik hirtelen bevillannak nekem. Nagyon idilli a kép, ha most le kellene festenem, biztos nagyot alkotnék. Ha tudnék festeni. Vagyis lehet, hogy tudok, de legfeljebb a garázsban lévő felújítandó, elhasználódott fa kerti garnitúra újragondolásánál.

Állunk a buszmegállóban, és akaratlanul is a karácsony jut eszembe. A szokásos ünnepek előtti dolgok. Először is, hogy mi legyen a ház külső, belső díszítésével, mivel lepjem meg a családomat ajándék gyanánt, és persze mindez ne kerüljön sokba. Van bennem elég energia, de a kreativitás, hát az ott csücsül bennem valahol, csak elő kellene csalogatni. Aztán eszembe jut, hogy az erőmű szervezésében elindult egy nagyszerű kezdeményezés, az Alkotó Energia kreatív

pályázat (www.alkotoenergia.hu, facebook.com/alkotoenergia). Ennek a Facebook-oldalán rengeteg ötletet találtam, beindult a (kreatív) hangya nálam. Kell a környezettudatosság, a tiszta környezet. Nekem nagyon sokat segített az oldal, és persze hasznos is volt, jövőre pályázni is fogok. (A mellékelt fotókon látszik, hogy már kezdetét is vette ez az őrület.)

Apropó, hangyák. A karácsonyi készülődéshez hozzátartozik az ünnepi menü. Nincs annál jobb, mint amikor hazai, saját alapanyagokkal dolgozhatunk, mert annak még az íze is jobb. Ifjú házas (háztulajdonos) lévén, saját magam termelte alapanyagokról nem nagyon beszélhetek, mert a füves pázsiton és az örökzöldeken kívül más nem nagyon található a kertemben. De a vásárlásnál épp ez volt a cél, mert a kert van értem, nem én a kertért. Persze az unokákért is, ha angyalképzőbe néha megkapom majd őket a gyerekeimtől. Néhány