Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2016-12-01 / 12. szám

AZ OTTHON FÉNYE

25

fűszernövény azért van a kertemben, az ünnepi kacsám is ügyesen figyel a tálból, elkápráztatva a családomat a fantasztikus, kertemből frissen szedett rozmaring ízével. A világ legjobb szomszédai (az enyémek) próbálgatnak a „termeld és csináld magad" táborába csalogatni. Az évenkénti utcabál már bizonyította, hogy valahol igazuk is van. Saját bor, sör, kolbász, pecsenye, rengeteg süti és a velejáró mulatozás, mert ugye igazából ez hozza össze a szomszédokat.

De vissza a hangyákhoz! Karácsonyi menü a fejemben, gyorsan öszszeírom, hogy mi kell hozzá. Már itt elakadok, mert azt sem tudom, hogy mindezt hol kellene bevásárolnom. Aztán eszembe jut a Megújuló Hangyaszövetkezet, amely novemberben az atomerőmű éttermében is bemutatkozott. Schrenk Tamás, a szövetkezet alelnöke ekkor elmondta nekem, hogy a Megújuló Hangyaszövetkezet 2010 novemberében jött létre újra, elődje 1898-tól 40 éven keresztül irányította Magyarország vidéki mezőgazdaságát, élelmiszer- és termelői piacát. Ezt szeretnék feleleveníteni,

ide integrálni a helyi termelőket, népszerűsíteni termékeiket, akár a közétkeztetés bevonásával. Fontos a magyar áruk piacának megerősítése, a jó minőség és az alacsony árak. Megkóstoltam a termékeket, és persze vásároltam is belőlük. Sajtok, füstölt áruk, termelői gyümölcslevek, lekvárok, fűszerek, kolbász, szalámik, sonkák, tésztafélék, mézek és rengeteg egyéb finomság és gyönyörűség sorakozott a bemutatón. Aztán persze eszembe jutott, hogy ennyi mindent haza sem tudok vinni, főleg az atomerőműből, a rendész a portán mit szólna az illatos és hatalmas batyuim láttán. Erre is van viszont megoldás: újdonságként a szövetkezet elindított egy úgynevezett Termelői Doboz rendszert, amelyen keresztül a küszöbömig is tudom majd hozatni, rendelni a friss helyi termékeket, és az ünnepi asztalra való finom borokat is ideszállítják. (www.termeloidoboz.hu)

Szóval úgy gondolom, meghangyásodom. Kell ennél több? Általában nem görcsölök a karácsonyon, és zökkenőmentes zajlik minden, úgy döntöttem, hogy idén is így lesz.

Alkotok és szorgalmasodom, mint a hangyák.

Eszembe jutnak az én drága szüleim, akik különösen nagy gondot fordítottak arra, hogy amíg csak lehet, elhiggyük, hogy létezik a Télapó, és hogy a Jézuska hozza az ajándékokat, a karácsonyfát. Ne a külsőségekről és a felszínről szóljanak ezek a napok, hanem arról a szeretetről, amelyben ma is élünk, és amiben én is neveltem a gyermekeimet, akik majd továbbadják az ő gyerekeiknek.