Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2016-10-01 / 10. szám
PORTRÉ 21 A pajta ma kis múzeumként működik, ahol a család régi munkaeszközei láthatóak. A konyhában megőrizte a régi sparheltet, aminek sütőjében karácsonykor a töltött káposzta készül. Mellette ott áll a gáztűzhely is, de fontos volt számára meghagyni a régit is. Amikor a tanítványai meglátogatják ebben a kis birodalomban, felejthetetlen élmény lehet számukra.- Milyen események voltak a pályádra nagy hatással?- A pályakezdésem után néhány évvel indította el dr. Zsolnay József tanár úr a tanítási programjának kidolgozását, és ebben a kísérleti munkában én is részt vettem. Ekkor éreztem azt, hogy kreatív lehetek, gondolkodva lehet tanítani, a berögződött, iskolaszagú, merev sémáktól el lehet rugaszkodni, és ezt teljesen a magaménak éreztem, később is e szerint tanítottam. A magyar nyelv tanításában végre nagy szerepet kapott a kommunikáció, illem (helyes ejtés, beszédfejlesztés) tanítása is, amely a gyerekeket az életre tanítja. A tanítás mellett ennek a programnak a használatáról sok tanfolyamot is tartottam, majd szakfelügyelőként a megyében tíz éven keresztül segítettem a kollégák munkáját, mert ez akkoriban a továbbképzésről szólt. Ezenkívül más tantárgyakból is szerveztem tanfolyamokat, ahová nagyszerű előadókat sikerült meghívnom, és így kerültem közel a matematikához. Sokat foglalkoztam tehetséggondozással és amellett felzárkóztatással is.- Mi volt a legfontosabb a tanításod során? Hogyan tudtál jó kapcsolatot teremteni a gyerekekkel?- A legfontosabb, hogy tiszteljük a gyerekeket. Velem nem egyszer előfordult, hogy miután este átgondoltam a napomat, átértékeltem az aznapi dolgokat, és másnap bocsánatot kértem a gyerekektől. Ahhoz, hogy megtanuljanak bocsánatot kérni, nekünk is meg kell tennünk időnként az irányukba. Érezzék, hogy a felnőttek sem tökéletesek. Amit tőlük elvártam, én is próbáltam aszerint tenni, ezzel mintát adni. Az óráimon soha nem vettem fel a telefonomat, és szünetben is csak a munkához kapcsolódó hívásokat fogadtam. A tanítási szünetekre nem adtam házi feladatot, az legyen a gyerekek számára is pihenés, játszanak sokat, és emellett kapcsolódjanak be a családi munkákba. Ami érdekes, hogy rendkívül sokat tanultam a gyerekektől, és sokszor megdöbbentem, hogy milyen okosan tudnak kiélezett helyzetekben reagálni. Ezen sokszor meg is hatódtam.- Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy változtak-e a gyerekek a negyven év alatt?- Nem, a kicsi gyerekek ma is ugyanolyan aranyosak, kedvesek, nyitottak, érdeklődők, mint néhány évtizede. Ami megváltozott, az a környezet és a szülők. A szülők már nem bíznak annyira a pedagógusban, mint régen. Gyakran megkérdőjelezik a módszerét, kritikusabbak, és a gyerekeket túlzottan kiszolgálják, helyettük elvégzik a feladatokat, pedig a felnőttélet megalapozásához ezeket bölcsebben kellene alkalmazni! Ha lehet ilyen kérésem, üzenetem, akkor azt szeretném kérni a szülőktől, hogy bízzanak a pedagógusban! A gyerekeiket pedig ne a mának, hanem a jövőnek Díjai: 1988 - Babits Mihály-emlékérem - a helyes ejtés tanításáért 2001 - Beke Manó-díj - a matematika tanításáért Tankönyvírás: Honismereti könyv Tolna megyéről neveljék! Akkor válnak kudarctűrő felnőttekké, ha nem mentik ki a gyerekeket minden nehéz helyzetből.- Milyen a nyugdíjasélet? Hogyan telt a nyarad?- Ez a hatalmas kert és a ház mindig ad elfoglaltságot. Nyáron több turnusban gyerekek nyaraltak nálam. Ezek mellett nyugdíjasként hittant tanítok, mert 15 éve teológiát is tanultam, és ezzel néhány órában még a gyerekekkel lehetek az iskolában. Szeretek élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az élet kínál fel nekem, és így sohasem unatkozom. Úgy gondolom, hogy a világ legszebb hivatásában, a világ legjobb iskolájában taníthattam, és emiatt én vagyok a világ legboldogabb embere.
