Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2016-10-01 / 10. szám
20 PORTRÉ 40 év tanítás - játszva nevelni, a gyerekeket tisztelve Susán Janka | Fotó: Bodajki Ákos Katz Margitkát az iskolaudvaron nem volt könnyű megtalálni, mert törékeny termetével szinte eltűnt a gyerekek között. A testi adottságaink velünk születnek, azonban ehhez az elvegyüléshez több kellett ennél. Úgy gondolom az, ahogy rá tudott hangolódni a gyerekekre, amit én mindig csodáltam. Azt mondja, a gyerekek ma is ugyanolyanok, mint negyven éve, a szülők azok, akik inkább megváltoztak. 1976-ban a Kaposvári Tanítóképző Főiskola elvégzése után hívták Paksra, a Deák Ferenc Általános Iskolába, és azóta itt dolgozott 40 évig. Margitka jelenleg is abban a házban él Dunaszentgyörgyön, ahol született. Szülei gazdálkodtak (akkoriban kuláknak minősítették őket), fontos volt számukra, hogy gyermekeiket taníttassák, és hithűen neveljék. A nemesi család még az 1800-as években települt a Felvidékről Dunaszentgyörgyre, hogy vallásukat megőrizhessék, vállalva javaik elvesztését és az itteni újrakezdést. Margitka gyermekkori titkos vágya volt, hogy taníthasson. Eredetileg biológia-földrajz tanár szeretett volna lenni, de az érettségije évében nem indítottak ilyen szakot. A kisiskolás tanítónője akkor Kaposváron dolgozott a főiskola gyakorlóiskolájában, akinek javaslatára döntött a tanítói hivatás mellett. A szülői házból sok mindent megőrzött, amit végigjárni szép élmény volt számomra. Nem változott az elrendezése, és rengeteg régi tárgy ma is használatban van, vagy megtekinthető.
