Atomerőmű, 2016 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2016-07-01 / 7-8. szám
Fotó: Vincze Bálint Atomerőmű atom erőmű rani XXXIX. évfolyam, 7. szám 2016. július Éltető folyónk Amikor fél évszázaddal ezelőtt felmerült az elképzelés, hogy Magyarország saját energiaigényének hoszszú távú biztosítása érdekében atomerőművet épít, mindössze egy dolog volt biztos: hogy az új üzemet a Duna partjára építik majd. Hosszú története és számos oka van annak, hogy a végső választás végül Paksra esett, de elmondhatjuk, hogy éltető folyónk ismét új mederbe terelte ennek a kis községnek és a környék valamennyi településének a sorsát. A korábbi évtizedekben az itt élők főként a kereskedelem és a halászat révén kötődtek a folyóhoz. Az atomerőmű építésével, az azt kísérő robbanásszerű fejlődéssel ezek hagyományai eltűntek, és a Duna a körülötte élők számára az lett, aminek ma is ismerjük - megóvandó természeti kincsünk, amely generációk számára biztosít kikapcsolódást, feltöltődést. A folyó vizét az atomerőmű fogja munkára, a műszaki rendszer esszenciális eleme a Duna, az erőmű hűtőrendszerének működése elképzelhetetlen lenne nélküle. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a Paksi Atomerőmű mindezt felelősséggel teszi, olyan módon, ami kölcsönös előnnyel jár mind a természeti környezet, mind pedig az ország lakossága számára. Előbbit az itteni természetvédelmi területek különleges gazdagsága igazolja, amelynek láttán nem véletlenül állapította meg dr. Kalotás Zsolt természetfotós, a Dunaszentgyörgyi-láperdő és a környék természeti kincseinek avatott ismerője, hogy „érzékeny ökológiai rendszere az erőműből származó víz nélkül egészen biztosan kedvezőtlen irányba változna”. Az Atomerőmű újság júliusi számában azt járjuk körül, milyen szerepet játszik életünkben - az erőműében, a környéken élő emberekében - a Duna. Bemutatjuk, hogy változásai hogyan hatnak az atomerőmű működésére, hogyan fejlődött Paks az éltető folyója révén, és milyen az élet a Dunán. Ha pedig kedvet kapnak, sétáljanak le bátran a folyóhoz úgy, mint tettük gyerekkorunkban, és csodálják meg ismét fenséges, tiszteletre méltó szépségét! Dr. Kovács Antal kommunikációs igazgató Élet a Dunán Paks fennmaradásában a Római Birodalomtól kezdve nagyszerű fekvése is jelentős szerepet játszott. A Duna meghatározó jelentőségű a város múltjában és jelenében is. Az atomerőmű építése sem valósult volna meg itt a Duna nélkül. A folyó sportoláshoz, túrázáshoz is kiváló lehetőségeket nyújt, de úgy érzem, kevesen élnek ezekkel. Weisz Matyi nem közéjük tartozik, róla azt hallottam, hogy nyáron néhányszor hetekre kiköltözött a családjával a Duna túlpartjára, és onnan járt akár dolgozni is.- Igaz ez, hogy a Duna túlpartjáról is jártál már dolgozni nyáron?- Egy kicsit messzebbről kezdem. Tősgyökeres paksi vagyok a feleségemmel, Emivel együtt. Gyerekkoromban még sokkal közelebb volt a Duna a városhoz, vagy inkább úgy mondom, hogy nem vágta el ennyire a vasúti töltés a várost a Dunától. A töltés helyén füves részek, alatta homokos öblök is akadtak. Már akkor sokat jártam a Dunára, gyerekkoromból való a szeretete. Aztán amikor családot alapítottam, és a gyerekek már nagyobbak lettek, minden nyáron jártunk túrázni a Dunán és kempingezni a túlpartra. Igen, ekkoriban előfordult néhányszor, hogy kenuval jöttem át reggel, hogy munkába menjek.- Mi is át szoktunk menni egyszer-kétszer nyáron komppal a strandra, főleg, ha alacsony a vízállás, mert akkor nagyon jókat lehet barangolni a túlparton, finom langyos lesz a sekély víz. Egyszer szépen bandukoltunk lefelé a parton, és elmentünk néhány sátorozó mellett. Akkor lepődtem meg, amikor előkerült a motoros fűrész, és azzal vágták a fát, gondolom az esti tűzrakáshoz, vagy éppen hangosan berregett az aggregátor. Ti is így sátoroztatok? Folytatás a 3. oldalon Erőmű a Duna partján Az atomerőmű helyének kijelölésénél fontos szempont volt a nagy mennyiségű hűtővízigény kielégítése, amelyet csak a Dunából lehetett nyerni. A hidegvíz-csatorna a köldökzsinór az atomerőmű és a Duna között, kiemelése 1975-ben kezdődött. A csatorna mélységét úgy tervezték, hogy a 100 éves átlag vízállás legalacsonyabb szintjétől még mínusz egy méterre mélyítették. Ez a tervezési szint 1983 novemberéig volt helytálló, amikor is beköszöntött minden idők legalacsonyabb vízállása. A megfelelő mennyiségű hűtővíz biztosításához mélyíteni kellett a csatornát, közben nagy teljesítményű szivattyúkat telepítettek a zavartalan üzemelés érdekében. A tavalyi év alacsony dunai vízállása a Dunát szerető emberek számára kifejezett öröm volt az ennek következtében kitisztuló folyóvíz és a vízből előbukkanó sok-sok homokpad miatt, amelyek igazi vízparti hangulatot eredményeztek, s élményekben gazdag időtöltést biztosítottak. Gazdag időtöltés volt ez az atomerőmű üzemeltetői számára is, amely az alacsony dunai vízállás miatti kisebb-nagyobb kihívásokban jelentkezett. Az atomerőmű végső hőelvonását, azaz normál esetben a villamosenergia-termelés folytonosságának fenntartását, továbbá a tervezett üzemzavarok esetén a reaktorok végső hűtését a Duna biztosítja. A folyóból a víz az 1,5 km hoszszúságú hidegvíz-csatornán keresztül jut el a vízkivételi műig, ahol azok a szivattyúk találhatóak, amelyek a víz kiemelését és továbbítását biztosítják a technológiai rendszerek felé. Kétfajta szivattyútípus, a nagyobb az MJO-2200 és a kisebb a BQS-600 látja el ezt a feladatot. Mindkét típus a magyar ipar terméke, a Ganz-gépgyárban tervezték és gyártották őket harmincöt évvel ezelőtt. Megbízhatóságuk és egyszerűségük a mai korban is példaértékű. Folytatás a 2. oldalon.
