Atomerőmű, 2015 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2015-12-01 / 12. szám
2015. december 'Zmif ,#> „ „ mym paksi atomerőmű Szabó Zoltán önálló tájékoztatási munkatárs Az általános iskolát és a gimnáziumot is Pakson végezte, majd ezt követően öt évet Pécsen töltött egyetemistaként. A kommunikáció és médiatudomány szakirány mellett társadalmi tanulmányokat, szociológiát hallgatott. Az egyetemi évei alatt is igyekezett minél több szakmai tapasztalatot szerezni: írt a kari újságba, online újságoknál volt hírszerkesztő, egy évig pedig vele egykorú egyetemistákkal együtt ifjúsági, kulturális műsort szerkesztett egy pécsi rádiónál. Tanulmányai után szűk egy esztendeig a paksi Pákolitz István Városi Könyvtárban dolgozott. Szívesen emlékszik vissza a könyvtáros időszakra, hiszen ott is nagyon jó volt a kollektíva. 2013-ban csatlakozott a Tájékoztató és Látogatóközpont csapatához. Kezdetben csak az online kommunikációs területen tevékenykedett: információfelelősként az erőműves intranet, szerkesztőként pedig az erőmű honlapjának tartalmi szerkesztésében vett részt, amely feladatokat egyébként a mai napig ellátja. Tagja volt az atomerőműves honlap megújítását koordináló csapatnak is. A rövid, néhány hónapos „tanulóidőszakot” követően megkapta a Heti Hírlevél szerkesztői feladatait, valamint a napi sajtóelemzés elkészítésének feladatát. Alapító tagja a Belső Kommunikációs Reformcsoportnak, indulásától kezdve felügyeli az atomerőmű egyik legfiatalabb kommunikációs csatornájának, a Paksi Atomerőmű Rapid Információs Kijelzőrendszerének (röviden PATRIK) tartalommal való ellátását. A kommunikációs csapat tagjaként emellett részt vesz az egyes intranetes kampányok lebonyolításában, segít a céges rendezvények szervezésében is. Igazi könyvrajongó és gyűjtő, ezen szenvedélyének köszönhetően több mint ezer könyv büszke tulajdonosa, amik között nem egy ritkaság is szerepel. Szabadidejében - az olvasás mellett - szeret utazni (bel-Czibuláné Mayer Szilvia szerkesztőségi munkatárs „Szilvia annyit jelent: erdei, erdő mellett lakó, mely életforma végigkísérte gyermekkoromat, mert annak hangulata az embert öregkoráig elkíséri. Vadász édesapám mellett a hétvégéket vidéki erdészházakban, pecázással, gombázással töltöttük, és mindig rengeteget beszélgettünk. Innen vittem aztán haza mindenféle állatfajtát a budai panellakásba édesanyám és nővérem örömére. Később ezek az élmények meghatározóak maradtak, és boldog gyermekkorom fontos állomásai lettek.” Pedig külkereskedelmi szülők gyermekeként volt része utazásban bőven. Külkereskedelmi szakközépiskola után, szintén külkereskedelmi intézményben tanult tovább. Miután végleg tudatosult benne, hogy sosem lesz világutazó, elhivatottság hiányában, tanulmányait félbehagyva dolgozni ment egy akkor alakuló holding elnökségének titkárságára, külkereskedelmi fordítóként. Pár év múlva egy rajziskola elvégzése után a reklám-marketing szakmában dolgozott grafikusként, majd a Magyar Távirati Iroda Sajtóadatbankjában figyelte a sajtót, és készített infografikákat napilapoknak a szerkesztőség megreformálásával egyetemben. Elvégezte a Bálint György Újságíró Iskolát, majd PR-diplomát is szerzett Szombathelyen. 2004 nyarán költözött Paksra későbbi férjéhez, ahol egy közel kéthektáros, számára „legcsodásabb” környezetben kezdték otthonukat felépíteni. „Fontos közel maradni a gyermekkorunkhoz, az az ember legfontosabb időszaka. Itt minden napunk nyaralás, így tíz évig nem is gondoltunk ilyesmire. Vannak bárányaink, három belgajuhász kutyánk, hébe-hóba macskánk, és a szomszéd lovak is sokszor itt legelnek.” Két gyönyörű gyermekével szabadidejében szívesen ír verses meséket, vagy akár festeget is az őszi naplementében. „Bárányaink fűnyíróként funkcionálnak, magaskertben termeljük a zöldséget, gyümölcsösünk sem EU-szabvány, permetet sosem látott. A lekvárok és szörpök háziak, szívesen nyújtok rétest, sütök békebeli kovászos kenyeret. Fontos, hogy barátainknak mindig van hely nálunk, gyerekeink egyidősek, és közös bandázásokat rendszeresen rendezünk.” Készült már saját borunk is, de ez még az esetleges jövő, egyelőre házi szőlőlére jut energia a napi és a kerti munka mellett. „A házban is szeretjük a tágas teret, gyakran rendezünk családi mozidélutánt, amihez a 8 éves kisfiam és a 4 éves nagylányom készítik a csipegetnivalót. Sokat futok, biciklizem a családdal, és járjuk az erdőt. Férjem szintén az erőműben Torma Dóra főszerkesztő Pakson született és gyerekeskedett, majd a Bezerédj Általános Iskola után a gyönki Tolnai Lajos Kéttannyelvű Gimnáziumban szerzett örök barátokat és érettségit. Ezt követően a Szegedi Tudományegyetemen diplomázott német irodalom és nyelvészet, német tolmács és szakfordító és kommunikáció szakokon, s hallgatott néhány év közgazdaságtant. Az soha nem volt kérdés, hogy újságíró lesz, az egyetemi évek alatt gyakornokként dolgozott napilapoknál, de az utolsó szemeszterekben egy másik szakma is magával ragadta, amelyet akkor még az ország viszonylag kevés pontján műveltek, pláne oktattak magas szinten - a PR és a kommunikáció. Úgy döntött, hogy ezt is kipróbálná a gyakorlatban, és nem aprózta el a dolgot: az ország legnagyobb PR-ügynökségéhez jelentkezett gyakornoknak, ahová később állandó munkatársnak is felvették. Az elkövetkezendő években itt, majd később másik két ügynökségen keresztül a vállalati kommunikáció szinte minden szintjét és szegmensét látta és csinálta, középvállalatoktól a multinacionális cégeken át az állami vállalatokig, a sajtókapcsolatok építésétől az eseménymarketingen át a válságkezelésig. Közben az újságírástól sem vett búcsút, egy országos hetilapba készített interjúkat, kisebb elemzéseket. Végül az ügynökségek őrült munkatempója és ezerfelé szakító feladatai helyett fókuszáltabb munkára vágyott, amit a közszolgálatban talált meg. Párjával ekkor már a családalapításon gondolkodtak, és egyre tisztábban látták, hogy nem feltétlenül szeretnének gyereket nevelni a fővárosban. 2009-ben, Marci fiuk születése után hazaköltöztek Paksra, aminek vonzerejét a helyismeret és a gazdasági stabilitás mellett jelentősen növelte a hadra fogható, lelkes unokaváró nagyszülők jelenléte. 2012-ben aztán megszületett Sankó, majd 2013-ban Peti fiuk is. 2014-ben a család csatlakozott egy elszánt és egyre növekvő számú csapathoz, akik fejükbe vették, hogy a hagyományos, tananyagközpontú oktatás helyett alternatívnak mondott, gyermekközpontú Waldorf-oktatást szeretnének Pakson. Az összefogás - amihez a szülők mellett a paksi önkormányzat és helyi vállalkozók, magánszemélyek is csatlakoztak - rekordidő alatt célba ért, és 2015 szeptemberében megnyitotta kapuját a paks-dunakömlődi Aranyhal Waldorf Óvoda és Általános Iskola. Dóri 2015 áprilisa óta az Atomerőmű újság főszerkesztője. Ebben a minőségében legfőbb célja, hogy értékálló, hiteles és érdekes maradjon ez a földön és külföldön egyaránt), családtagokkal, barátokkal közös programokat szervezni. dolgozik kiemelt projektvezetőként. Jómagam az Atomerőmű újság szerkesztőjeként a főszerkesztő munkáját segítem egy kellemes légkörű kommunikációs csapat tagjaként.” komoly múltú havilap, és megőrizze legnagyobb erényét: azt, hogy jelképe és eszköze az atomerőmű és a környező települések összefonódásának, szoros kapcsolatának, a köztük lévő nyílt, őszinte, baráti kommunikációnak.
