Atomerőmű, 2015 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2015-12-01 / 12. szám

2015. december 'Zmif ,#> „ „ mym paksi atomerőmű Szabó Zoltán önálló tájékoztatási munkatárs Az általános iskolát és a gimnáziu­mot is Pakson végezte, majd ezt kö­vetően öt évet Pécsen töltött egye­temistaként. A kommunikáció és médiatudomány szakirány mellett társadalmi tanulmányokat, szocioló­giát hallgatott. Az egyetemi évei alatt is igyekezett minél több szakmai ta­pasztalatot szerezni: írt a kari újság­ba, online újságoknál volt hírszer­kesztő, egy évig pedig vele egykorú egyetemistákkal együtt ifjúsági, kul­turális műsort szerkesztett egy pécsi rádiónál. Tanulmányai után szűk egy esztendeig a paksi Pákolitz Ist­ván Városi Könyvtárban dolgozott. Szívesen emlékszik vissza a könyv­táros időszakra, hiszen ott is nagyon jó volt a kollektíva. 2013-ban csatla­kozott a Tájékoztató és Látogatóköz­pont csapatához. Kezdetben csak az online kommunikációs területen tevékenykedett: információfelelős­ként az erőműves intranet, szerkesz­tőként pedig az erőmű honlapjának tartalmi szerkesztésében vett részt, amely feladatokat egyébként a mai napig ellátja. Tagja volt az atomerő­­műves honlap megújítását koordi­náló csapatnak is. A rövid, néhány hónapos „tanulóidőszakot” követően megkapta a Heti Hírlevél szerkesz­tői feladatait, valamint a napi sajtó­­elemzés elkészítésének feladatát. Alapító tagja a Belső Kommuniká­ciós Reformcsoportnak, indulásától kezdve felügyeli az atomerőmű egyik legfiatalabb kommunikációs csator­nájának, a Paksi Atomerőmű Rapid Információs Kijelzőrendszerének (röviden PATRIK) tartalommal való ellátását. A kommunikációs csapat tagjaként emellett részt vesz az egyes intranetes kampányok lebonyolítá­sában, segít a céges rendezvények szervezésében is. Igazi könyvrajongó és gyűjtő, ezen szenvedélyének köszönhetően több mint ezer könyv büszke tulaj­donosa, amik között nem egy ritka­ság is szerepel. Szabadidejében - az olvasás mellett - szeret utazni (bel-Czibuláné Mayer Szilvia szerkesztőségi munkatárs „Szilvia annyit jelent: erdei, erdő mellett lakó, mely életforma végig­kísérte gyermekkoromat, mert an­nak hangulata az embert öregkoráig elkíséri. Vadász édesapám mellett a hétvégéket vidéki erdészházakban, pecázással, gombázással töltöttük, és mindig rengeteget beszélgettünk. Innen vittem aztán haza mindenféle állatfajtát a budai panellakásba édes­anyám és nővérem örömére. Később ezek az élmények meghatározóak maradtak, és boldog gyermekkorom fontos állomásai lettek.” Pedig külkereskedelmi szülők gyermekeként volt része utazásban bőven. Külkereskedelmi szakközép­­iskola után, szintén külkereskedelmi intézményben tanult tovább. Miután végleg tudatosult benne, hogy sosem lesz világutazó, elhivatottság hiá­nyában, tanulmányait félbehagyva dolgozni ment egy akkor alakuló hol­ding elnökségének titkárságára, kül­kereskedelmi fordítóként. Pár év múlva egy rajziskola el­végzése után a reklám-marketing szakmában dolgozott grafikusként, majd a Magyar Távirati Iroda Sajtó­adatbankjában figyelte a sajtót, és készített infografikákat napilapok­nak a szerkesztőség megreformálá­sával egyetemben. Elvégezte a Bá­lint György Újságíró Iskolát, majd PR-diplomát is szerzett Szombathe­lyen. 2004 nyarán költözött Paksra későbbi férjéhez, ahol egy közel két­­hektáros, számára „legcsodásabb” környezetben kezdték otthonukat felépíteni. „Fontos közel maradni a gyermekkorunkhoz, az az ember legfontosabb időszaka. Itt minden napunk nyaralás, így tíz évig nem is gondoltunk ilyesmire. Vannak bárá­nyaink, három belgajuhász kutyánk, hébe-hóba macskánk, és a szomszéd lovak is sokszor itt legelnek.” Két gyönyörű gyermekével szabadidejé­ben szívesen ír verses meséket, vagy akár festeget is az őszi naplementé­ben. „Bárányaink fűnyíróként funk­cionálnak, magaskertben termeljük a zöldséget, gyümölcsösünk sem EU-szabvány, permetet sosem látott. A lekvárok és szörpök háziak, szí­vesen nyújtok rétest, sütök békebeli kovászos kenyeret. Fontos, hogy ba­rátainknak mindig van hely nálunk, gyerekeink egyidősek, és közös ban­­dázásokat rendszeresen rendezünk.” Készült már saját borunk is, de ez még az esetleges jövő, egyelőre házi szőlőlére jut energia a napi és a kerti munka mellett. „A házban is szeret­jük a tágas teret, gyakran rendezünk családi mozidélutánt, amihez a 8 éves kisfiam és a 4 éves nagylányom ké­szítik a csipegetnivalót. Sokat futok, biciklizem a családdal, és járjuk az erdőt. Férjem szintén az erőműben Torma Dóra főszerkesztő Pakson született és gyerekeskedett, majd a Bezerédj Általános Iskola után a gyönki Tolnai Lajos Kéttannyelvű Gimnáziumban szerzett örök baráto­kat és érettségit. Ezt követően a Szege­di Tudományegyetemen diplomázott német irodalom és nyelvészet, német tolmács és szakfordító és kommuni­káció szakokon, s hallgatott néhány év közgazdaságtant. Az soha nem volt kérdés, hogy új­ságíró lesz, az egyetemi évek alatt gya­kornokként dolgozott napilapoknál, de az utolsó szemeszterekben egy másik szakma is magával ragadta, amelyet akkor még az ország viszonylag kevés pontján műveltek, pláne oktattak ma­gas szinten - a PR és a kommunikáció. Úgy döntött, hogy ezt is kipróbálná a gyakorlatban, és nem aprózta el a dol­got: az ország legnagyobb PR-ügynök­ségéhez jelentkezett gyakornoknak, ahová később állandó munkatársnak is felvették. Az elkövetkezendő években itt, majd később másik két ügynöksé­gen keresztül a vállalati kommunikáció szinte minden szintjét és szegmensét látta és csinálta, középvállalatoktól a multinacionális cégeken át az állami vállalatokig, a sajtókapcsolatok épí­tésétől az eseménymarketingen át a válságkezelésig. Közben az újságírástól sem vett búcsút, egy országos hetilapba készített interjúkat, kisebb elemzése­ket. Végül az ügynökségek őrült mun­katempója és ezerfelé szakító feladatai helyett fókuszáltabb munkára vágyott, amit a közszolgálatban talált meg. Párjával ekkor már a családalapítá­son gondolkodtak, és egyre tisztábban látták, hogy nem feltétlenül szeret­nének gyereket nevelni a fővárosban. 2009-ben, Marci fiuk születése után hazaköltöztek Paksra, aminek vonzere­jét a helyismeret és a gazdasági stabi­litás mellett jelentősen növelte a hadra fogható, lelkes unokaváró nagyszülők jelenléte. 2012-ben aztán megszületett Sankó, majd 2013-ban Peti fiuk is. 2014-ben a család csatlakozott egy elszánt és egyre növekvő számú csa­pathoz, akik fejükbe vették, hogy a ha­gyományos, tananyagközpontú oktatás helyett alternatívnak mondott, gyer­mekközpontú Waldorf-oktatást szeret­nének Pakson. Az összefogás - amihez a szülők mellett a paksi önkormányzat és helyi vállalkozók, magánszemélyek is csatlakoztak - rekordidő alatt cél­ba ért, és 2015 szeptemberében meg­nyitotta kapuját a paks-dunakömlődi Aranyhal Waldorf Óvoda és Általános Iskola. Dóri 2015 áprilisa óta az Atomerő­mű újság főszerkesztője. Ebben a mi­nőségében legfőbb célja, hogy érték­álló, hiteles és érdekes maradjon ez a földön és külföldön egyaránt), csa­ládtagokkal, barátokkal közös prog­ramokat szervezni. dolgozik kiemelt projektvezetőként. Jómagam az Atomerőmű újság szer­kesztőjeként a főszerkesztő munkáját segítem egy kellemes légkörű kom­munikációs csapat tagjaként.” komoly múltú havilap, és megőrizze legnagyobb erényét: azt, hogy jelképe és eszköze az atomerőmű és a környe­ző települések összefonódásának, szo­ros kapcsolatának, a köztük lévő nyílt, őszinte, baráti kommunikációnak.

Next

/
Thumbnails
Contents