Atomerőmű, 2015 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2015-10-01 / 10. szám

Fotók: Bodajki Ákos mym paksi atomerőmű 2015. október 10 RENDKÍVÜLI OSZTÁLYTABLÓ Húszéves a Tájékoztató és Látogatóközpont A szervezeti egység jubileumára egykori vezetői, és azon munkatársak bemutatásával emlékezünk, akik már húsz éve is a kezdőcsapatot erősítették Rósa Géza az egykori Tájékoztatási Iroda alapítója, vezetője 1942-ben született Budapesten, az ELTE Természettudományi Karán szerzett mate­matika-fizika szakos középiskolai tanári oklevelet. Három év tanárkodás után a Főváro­si KÖJÁL Sugáregészségügyi Osztályán végzett munka mellett atomerőmű-szakmérnöki vég­zettséget is szerzett a Budapesti Műszaki Egye­temen. Az akkor még beruházás alatt álló atom­erőműbe 1979. február 1-jén került. Tíz évig ve­zette a Sugárvédelmi Osztályt, részt vett mind a négy blokk üzembe helyezésében, a vállalati sugárvédelmi kultúra kialakításában. Az ófalui kudarc után többször elmondta feletteseinek, hogy a lakossági kapcsolatok sokkal fontosab­bak, amint azt addig hitték. Pónya József akkori vezérigazgató végül felkérte, hogy alakítsa meg a Tájékoztatási Irodát: 1989. szeptember 1-jén a két osztállyal indult új részleg irodavezetője lett. Az itt töltött három év során kezdetben az is­meretterjesztést vélte legfontosabbnak, ezért két TV-sorozatot hozott tető alá - az első inkább az atomerőműről szólt (a műsorvezető Kudlik Júlia volt), a másik a sugárvédelem alapjait ismertette. Igyekeztek a középiskolai fizikatanároknak segí­teni a nukleáris ismeretek oktatásában. Az idő múlásával fokozatosan felismerte, hogy ez kevés. Nagyon fontos a környező települések vezetőivel való kapcsolat, az ő megnyerésük. Francia példa alapján javaslatot tett az akkori ve­zérigazgatónak az erőmű 10-12 km-es körzetében lévő települések polgármesterei részvételével egy társadalmi szervezet létrehozására. Több kon­zultáció után a Társadalmi Ellenőrző és Informá­ciós Társulás (TEIT) létrehozása és ezen szerve­zettel való szerződés tűnt a legjobb megoldásnak. A polgármestereknek tetszett, szóban meg is egyeztek. A szerződés aláírása elhúzódott, végül a szakítás előtti szinte utolsó pillanatban írta alá dr. Petz Ernő vezérigazgató, és Rósa Géza az alá­írást faxon küldte el a TEIT vezetőjének. Saját munkájában a már említetteken túl em­lékezetes Teller Ede professzor első paksi látoga­tásának előkészítése. A Tájékoztatási Iroda vezetőjeként, majd fel­mentése után is sok fizikatanári ankéton sze­repelt, így először Eötvös-plakettet vehetett át Marx György akadémikustól. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat (ELFT) főtitkárhelyettesévé, később főtitkárává választották. A társulat Pro­­métheusz-díjával köszönték meg a fizikai gon­dolkodás terjesztésében végzett munkáját. Több ciklusban volt az ELFT Sugárvédelmi Szakcso­portjának vezetőségi tagja, megkapta a sugárvé­delmi emlékérmet. 2003-ban Céggyűrűt kapott. Nyugdíjba vonulása után öt éven át oktatta a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karán a sugáregészségügy tárgyat. Az Országos Atomenergia Hivatal megbízásából még mindig végez sugárvédelmi ellenőrzéseket az ország leg­különbözőbb pontjain. Három gyereke és (eddig) öt unokája van. Leg­idősebb unokája az ELTE Bölcsészettudományi Kar harmadéves hallgatója, jelenleg Londonban tanul ösztöndíjasként. Húga jogi egyetemre jár. Már a legkisebb unokája is középiskolás, és re­méli, hogy kisebbik fia is meg fogja ajándékozni újabb unokákkal. A család és a munka mellett dolgozgat a kert­ben, járja az országot és Európát. Hetente több este az interneten bridzsezik, sokat olvas. A po­litikát még figyeli, de már évek óta nem vesz részt benne. Drukkol az erőmű két új blokkja felépí­tésének, mert meggyőződése, hogy az atomerő­művek felelős üzemeltetés mellett hozzájárulnak a fenntartható gazdasági növekedéshez, környe­zetvédelmi szempontból előnyösek. A beruházás a globális előnyök mellett fellendülést és biztos jövőt hoz Paksnak és a környező településeknek. Véleménye szerint a legfontosabb: a biztonság mindenek előtt. Kováts Balázs a Tájékoztató és Látogatóközpont első veze­tője 1951-ben született Zalaegerszegen, de már 3 éves kora óta a paksi dunai levegőt szívja. Itt végezte az általános és a közép­iskolát. Pályaválasztását segítette, hogy az érettségi évében, 1969-ben már elkezdődtek a földmunkák az atomerőmű építkezésén. Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát, majd később a Műegyetemen atomerőmű-szakmér­nöki képesítést. Szisztematikusan készült az atomerőműves pályára, a várakozási idő alatt a hazai járműprogram alkatrészeit gyártó üzem vezetője volt Faddon. 1977. április 1-jén nyert felvételt a Reaktor Osztályra a cég első blokkügyeleteseként. Végigjárta az akkor lehetséges képzési fokozatokat. Mielőtt letette volna a záró jogosító vizsgát, áthívták az akkor alakuló Nukleáris Főosztályra helyettes vezetőnek. Megbí­zást kapott az 1. és a 2. blokk tudományos indításvezető-helyettesi feladatainak ellá­tására is. 1985-ben váratlanul érte Pónya József vezérigazgató felkérése az ESZI létrehozására szakközépiskolai és főiskolai képzéssel, amelyet 7 évig irányított. 1992-ben pályázati úton nyerte el a Tájékoztatási Iroda vezetését, amelyből kinőtt a Tájékoztató és Látoga­tóközpont. 2004-től nyugdíjba vonulásáig (2013) az erőmű térségi kapcsolatrendszerét építette és fejlesztette, beleértve a Paks II. kapcsolódását is. A tájékoztató munkát jó alapokról kezdhette, mert elődje, Rósa Géza és kis csapata már megküzdöttek a Tájékoztatási Iroda munkájának szükségességéért. Pályázata két lényeges elemre épült, egyrészt a látogatóközpont létrehozására, másrészt pedig a tájé­koztatási szervezet közvetlen vezérigazgatóhoz történő csatolására. Gyors előkészítő és kivitelező munka után 1995-ben megnyitotta kapuit a látogatóközpont és az előtte lévő szoborpark. Az akkori gondolatok időtállónak bizonyultak, mert 90%-ban ma is az ere­deti megoldások töltik ki a teret. Mindemellett kialakították a tájékoztatás és a kommu­nikáció szervezeti és működési rendszerét, továbbá a jellegzetes rendezvényeket, ame­lyek némi modernizálással még ma is élnek. Utódai, Mittler István és dr. Kovács Antal sok évig dolgoztak mellette, így a folyamatosság és a szemlélet megtartása biztosított. Legmaradandóbb élménye az 1993-94-es év, amikor az elhasznált fűtőanyag orosz­­országi visszaszállítása ellehetetlenült. Napirendre került a paksi átmeneti tároló lé­tesítése, ami óriási ellenállást generált a város és a térség részéről. Az a tájékoztatási stratégia, amelyet megvalósítottak, néhány hónap múlva békét és megegyezést hozott a térségbe. Aktív nyugdíjasként ma is segit rendezni az erőmű térségi kapcsolatrendszerét, és tagja több alapítvány, egyesület vezetőségének. Magát közvetlen és optimista ember­nek tartja. Mellette áll felesége, Marika, akivel 40 éve élvezik az élet szépségeit és gyűrik le annak nehézségeit. Ő a Deák Ferenc Általános Iskola igazgatóhelyetteseként ment nyugdíjba. Lányuk, Éva, Budapesten él, és egy multicégnél dolgozik közgazdászként. Gergely fiuk környezetvédelmi mérnök és energiatermelési szakmérnök, a Környezet­­védelmi Osztály dolgozója. Felesége, Dóri, aki az ESZI tanára, 2 hónapja ajándékozta meg a családot egy csöppséggel, Marcellel, aki a család szeme fénye. Mittler István volt kommunikációs igazgató Pályájában nagy fordulatot jelentett, amikor a Tájékoztató és Látogató­központ akkori vezetője megkeres­te, hogy csatlakozzon az 1995 őszén nyíló látogatóközpont csapatához. István csoportkísérő-tárlatvezető­­ként kezdett itt dolgozni, majd rábízták a sajtófigyelést is. Ab­ban az időben még faxon kapták az atomerőművel kapcsolatos információkat, ám ebben a formában elég kezelhetetlen volt az anyag, ezért javaslatára áttértek az elektronikus változatra. Sok és érdekes feladatot adott számára ez az időszak, a Nyílt és Családi Napok szervezése, a társadalmi kapcsolataik kiszé­lesítése. Főnöke, Kováts Balázs, betartva az Energetikai Szak­középiskola és Kollégiumban (ESZI) megfogalmazott elvét, hogy: „Tanítsd az utódodat!”, 2003. február 1-jétől helyettesi megbízást adott Istvánnak, ami együtt járt a szóvivői teendők ellátásával is, és elvezetett igazgatói kinevezéséig. Visszatekintve az elmúlt évtizedekre úgy gondolja, nagyon sok olyan esemény és momentum van, amikre szívesen emlék­szik vissza a vezetőként töltött időből. Olyan időpontban vet­te át a Tájékoztató és Látogatóközpontot, amikor már nagyon aktuálissá váltak a felújítási munkák, hiszen a nyitás óta eltelt egy évtized alatt sok minden erodálódott. Örült annak, hogy sikerült támogatást és pénzt szereznie a felújításra, és 2009- ben meg is nyitott az új kiállítótér. Szép és nehéz feladat volt az Atomenergetikai Múzeum megvalósítása, amellyel bővítet­ték a tájékoztatási lehetőségeket. Nagy élmény volt számára a 2009-ben elindított interaktív tájékoztató kamion, mert ez­zel közelebb kerültek a lakossághoz, hiszen olyanok is meg­látogatták a mozgó kiállítást, akik talán soha nem jutnak el az atomerőműbe. A kamion jelenleg is működik az MVM Paks II. Zrt. üzemeltetésében. A felsorolt eredményeket egy össze­­kovácsolódott csapattal sikerült elérnie, amely azt bizonyítja, hogy a jó és hatékony tájékoztatás csapatmunka. Jelenleg az MVM Paks II. Zrt. kommunikációs vezetőjeként célja tovább­ra is a sikeres kommunikáció, az új atomerőművi blokkok tár­sadalmi elfogadtatása. István két gyermek édesapja. Lánya, Dorottya Budapesten tanul nemzetközi gazdálkodás szakon. Fia, István negyedi­kes gimnazista, a jelenlegi tervek szerint műszaki területen folytatja tanulmányait. Szabadidejét szívesen tölti barátokkal. Szeret kirándulni, horgászni, bár idén eddig csak kétszer jutott le a vízhez. I Vincze Bálint tipográfus Szekszárdon született 1959-ben. Al­kalmazott grafikusként végzett, így került az atomerőműbe 1986-ban. | Számos tanfolyamon vett rész, és a mai napig folyamatosan képzi ma­gát, főleg a mai világban népszerű online tanfolyamokon és gyakorlati úton, leginkább a természetfotózás kapcsán. Jelenlegi munká­ja gyakorlatilag kezdetektől fogva kötődik a PR-hoz, marke­tinghez és reklámhoz. Az 1986-ban megalakuló nyomdának az első tagjai közé tartozott, majd átkerült az 1989-ben létre­jött Tájékoztatási Irodához. Amióta egységes arculata van az erőműnek, inkább annak karbantartása, illetve felügyelete, a mindennapi feladatokba tartozó grafikai munkák szerkesztése, tervezése a munkája. Jövőbeni tervei elsősorban természetfotózáshoz kötődnek, de kapcsolódnak a kommunikációshoz, szenvedélyét, a ter­mészetfotózást a cégvezetés régóta támogatja. Az atomerőmű gondozásában három albuma is megjelent. A természet atom­erőmű körüli arcainak fotókon történő bemutatásán keresz­tül megvalósuló kommunikáció mára nemzetközi szinten is elfogadottá, a vizuális üzenetek egyik legjobb „élharcosává” vált. Igyekszik az ötleteit megvalósítani, ami nagyon sok időt elvesz, elsősorban a családtól. A család mellett fontos az egészség. Bálint úgy gondolja, hogy kell, hogy az ember élvezze és szeresse, amit csinál, akár a munkájáról, akár a szabadidejéről van szó. OrbánO

Next

/
Thumbnails
Contents