Atomerőmű, 2015 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2015-10-01 / 10. szám

2015. október 11 <#> „ „ ■ mym paksi atomerőmű Beregnyei Miklós üzemtörténész sulata rendszeresen jött Paksra. Ugyanis elő­írás volt, hogy a katonát évente két alkalom­mal színházba kellett vinni. Aztán jöttek a váltások, volt Paks város polgárvédelmi törzsparancsnoka őrnagyi rendfokozatban, majd 26 év szolgálati vi­szony után kérte a nyugállományba helye­zését. 1989-ben alapító főszerkesztője lett a Paksi Hírnöknek. A városi újság szerkesztő­ségi ülésein került kapcsolatba Rósa Gézával, az 1989-ben létrehozott Tájékoztatási Iroda vezetőjével. A rendszerváltás évében kérte főszerkesztői felmentését, és 1991-ben a Tájé­koztatási Iroda munkatársa lett. Volt időszak - egy teljes évtized -, amikor három feladatköre is volt. Főszerkesztője volt az Atomerőmű újságnak, szervezte az Üzem­történeti Gyűjteményt, és a vállalati fotózás is a tisztje volt. 2009-ben kérte felmentését az Atomerőmű újság éléről, mert nagyon komolyra fordult a múzeum ügye. Ki kellett dolgozni a múzeumfejlesztési programot, amelyhez szabad kezet kapott, és teljes támo­gatást Mittler István igazgatótól. Munkássá­ga csúcspontjának nevezi a múzeum 2012-es megnyitását és az elnyert országos szakmú­zeumi minősítést. Szép volt számára az eltelt 20 év. Szép em­lékei vannak a TLK létrejöttéről, majd a tíz évvel későbbi felújításáról. Nagy élmény volt számára a Kováts Balázs által irányított tár­sadalmi társulások létrejötte, a különböző la­kossági összejövetelek. Maradandó élménye a Bátaapátiban megvalósult hulladéktárolóval kapcsolatos lakossági összejövetelek hangu­lata és a lakossági hangulatváltozások tapasz­talása. Szép emlék, hogy kilenc vezérigazgatót szolgálhatott, és ezt az időszakot végigfotóz­hatta, ezzel megalapítva a múzeum fotótárát. Örül annak, hogy 1992-től szerkesztheti az erőmű évkönyveit, és különleges élmény az általa írt több mint tíz kötet könyv, amelyek megjelenését az atomerőmű biztosította. Mit tart az életében a legfontosabbnak? Azt, hogy a volt gimnáziumi osztálytársa, Éles Ilona a felesége lett, és lassan készülnek az 50 éves házassági évfordulóra. Büszke a há­rom gyerekükre és a négy unokára. Az atomerőműtől 2006-ban ment nyug­díjba, azóta vállalkozóként tevékenykedik. A nagy mű elkészült, az Atomenergetikai Múzeum működik, a múzeumi csapat össze­­kovácsolódott. Talán még egy évet kutatgat, és segíti tanácsaival és tapasztalataival a kol­légákat. Orbán Ottilia Németh Irén gazdasági elemző Borsod megyében, Sajószögeden született. Miskolcon orosz tagoza­tos gimnazista volt, középiskolai éveiről mindmáig kellemes emlé­keket őriz. Érettségi után a Tiszai Erőműnél műszaki adatfeldolgozó­ként kezdett dolgozni, munka mellett folytatta tanulmányait. 1981-ben került a Paksi Atomerőmű Vállalat Karbantartási Osztályára, majd rövid ideig a VEGYÉPSZER Paksi Kiren­deltségén is dolgozott. A beruházás befejeztével újra atomerő­­műves dolgozó lett, a Pénzügyi és Árosztályon a szerződések árszaki szempontból történő felülvizsgálatát végezte. A BME Továbbképző Intézetében elvégzett marketing-szaktanfolyam után jobban kezdte érdekelni a marketing, a PR. Megpályázta 1992-ben a Kováts Balázs irodavezető által hirdetett pénzügyi és reklámelőadói munkakört a Tájékoztatási Irodán, majd 1995-ben az újonnan alakult Tájékoztató és Látogatóközpont keretein belül folytatódott ez a tevékenység. Feladatai a 23 év alatt rendkívül változatosak voltak: a rek­lám, a szponzoráció, a támogatás, a szóróanyagok és üzleti ajándékok beszerzése, a tárgyi eszközök nyilvántartása, be­szerzése, céges ünnepségek szervezése, műsorvezetői teendők. Azóta sokat változott a TLK tevékenységi köre, megsokasod­tak a feladatok. Jelenleg elsősorban a személyi jellegű költsé­gek kezelésével foglalkozik azok minden vonzatával. Úgy érzi, az elmúlt 23 év alatt minden tőle telhetőt megtett a rábízott feladatok ellátása terén, a cél az utód számára az isme­retek átadása lesz. Nagyon sok szép emléke van: kiemelkedő az első sajtótájékoztató Dunaszentbenedeken az 1990-es évek ele­jén, amikor az atomerőművel szembeni ellenszenvet sikerült hiteles tájékoztatással leküzdeni. Jelentős esemény volt számá­ra az is, amikor megkapta a Céggyűrű kitüntetést. Megemlítette első TLK-s vezetőjét, Kováts Balázst, akitől lehetőséget és bizalmat kapott. Lehetőséget az ünnepségek szervezésére, konferálására, és bizalmat a munkakör önálló kialakítására. Időközben változott a vezetés, a kollégák, maga a központ is. Az új vezetők is és az új kollégák is hoztak nagyon jó ötleteket a látogatásszervezés terén, amit több-kevesebb sikerrel sikerült megvalósítani. Elmondható, hogy minden változás az erőmű hírnevének öregbítésére szolgált. Irén egyedül él, két felnőtt lánya van. Unokái 10,7 és 3 éve­sek, a legkisebb 10 hónapos. A nagyok már iskolások, példás tanulók, jól sportolnak, zenélnek, szeretik az állatokat. Na­gyon szereti az unokáit, igyekszik minél több időt velük tölte­ni. Szabadidejében sokat olvas, zenét hallgat, kerékpározik, az ASE Túraszakosztály tagjaként rendszeresen vesz részt szer­vezett túrákon. CYNYP Varga József önálló mérnök Egy borsodi bá­nyászfaluban, Ku­­rityánban született 1957-ben. 1975-ben végzett Miskolcon, ------------------------a Bláthy Ottó Erős­áramú Szakközépiskolában. Előfelvételes ka­tonaság várt rá, majd 1979-ben végzett a Ne­hézipari Műszaki Egyetem (NME) Vegyipari Automatizálási Főiskolai Karán, gyárszerelő üzemmérnökként. Később Debrecenben kör­nyezettechnológiai szakmérnöki képesítést szerzett. Az 1995 nyarán, pályázaton megnyert TLK-s beosztásába csak 1996 áprilisában ke­rülhetett, mivel még volt tennivaló az üzem­vitelen is. A diploma megszerzése után azon­nal itt kezdett 1979-ben. Másokkal együtt a Gyár- és Gépszerelő Vállalat (GYGV) ösztön­díjasa volt, így választhattak az országban folyó jelentős beruházások helyszínei között. Sokuknál a paksi beruházás lett a végállomás. 1981 tavaszán került át a PAV-hoz, üzemviteli és üzemellenőrzési tevékenységgel foglal­kozott a Tájékoztató és Látogatóközponttal (TLK) kapcsolatos munkái előtt. Leginkább arra a szabadságra emlékszik szívesen, ami az első éveket jellemezte. Igyekeztek a legjob­bat kihozni magukból, hogy a lakossági és a szakmai tájékoztatást a legmagasabb szinten végezzék. Manapság szinte minden 2-3-4 be­tűs szakmai csapatba benevezi a TLK vezetése (ABÜ, IBIR, MNTR, BK, TM Team stb.), úgy­hogy volt és van munkája bőven. Állandóan figyeli az erőmű üzemeltetési, biztonsági és műszaki eseményeit, a kapcsolódó fejlesz­téseket. Jár rendezvényekre, konferenciákra előadóként és hallgatóként is, igyekszik gya­rapítani ismereteit. Feladata a kapcsolattartás hazai és külföldi intézményekkel, fórumok­kal, erőművekkel. Számos előkészítő vagy végleges anyagot gyárt a TLK vezetése felé, bírál és lektorál különböző jelentéseket, érté­keléseket. Munkája elismeréseként 1984-ben a 2. blokk indítási munkáiban való részvé­telért vezérigazgatói dicséretben részesült, 2012-ben az Országos Atomenergetikai Hi­vatal (OAH) Nukleáris Újságíró Akadémiai oklevéllel jutalmazta, és 2014-ben Nívódíjat kapott. Józsi úgy gondolja, a távoli célok már kö­zel vannak számára, jövőre szeretne korhatár előtti ellátásban részesülni. Addig is folytat­ni szeretné azt a jó együttműködést, amit a segítőkész társszervezetekkel sikerült kiala­kítania. Célja, hogy szolgálja az erőmű minél jobb elfogadottságára irányuló tevékenységét, megismertesse a lakossággal és a szakmai kö­rökkel a nukleáris technológia legfontosabb alapelemeit. Józsi felesége az Anyagvizsgálati Osztály dolgozója, két fiuk már önálló utakon jár. A legnagyobb öröm számára, hogy pályá­juk sikeres, és a számukra legjobban tetsző munkát végezhetik. Hobbija és elfoglaltsága a minőségi zene hallgatása, olvasás, utazás, művészeti kiállítások látogatása, biciklizés és túrázás. Életében mindig fontos volt tanulni és tapasztalni, majd megosztani másokkal a leszűrhető eredményeket. OrbánO Baracskai Erika önálló tájékoztatási munkatárs Pakson született, gyermekkorát is itt töltötte, a Paksi Bezerédj Általános Iskolában tanult, majd a helyi Vak Bottyán Gimnáziumba iratkozott be. A pálya­­választáskor figyelmét az idegenforgalomra he­lyezte. Így történt, hogy a fővárosba költözött arra az időre, amíg a felsőfokú tanulmányait elvégezte. Idegenforgalmi közgazdászképzé­sen vett részt. A főiskolai évek alatt izgalmas és élményszámba menő szakmai gyakorlatot tölthetett el, hiszen a MALÉV-nál volt légi­utas-kísérő. Ezt követően - visszatérve szülővárosába - egy paksi utazási irodában helyezkedett el, ügyintézői munkakörben. Számára az atomerőműves pályafutás 1995 nyarától datálódik. Abban az időben munka­társakat kerestek - meséli - az ugyanezen év szeptemberében megnyíló látogatóközpontba. Felvételije sikeres volt, így munkába állha­tott. Erika a TLK kezdő csapatának tagja lett. Az ATOMIX Kft. állományába került. A kezdeti időszakban, 1999-ig hosztesz volt, fogadta az érkező látogatókat, illetve csopor­toknak tartott tárlatvezetést a kiállítótérben. Kisfia, Benjámin 1999 májusában született, így egy időre búcsút vett az erőműtől. A gyes lejártát követően családi vállalkozásban dolgo­zott, egészen 2007-ig. Ekkor azonban kapott egy olyan lehetőséget a látogatóközpontba való visszatérésre, amelynek nem tudott ellenállni. Az új feladatok a gazdasági területen ki­hívást jelentettek számára. Eleinte a gazdasági terület minden feladatát igyekezett megtanulni és elvégezni. Az idő múlásával egyre szerteága­zóbbá vált a tevékenység, így az egyes szakterü­letek munkáját átszervezték. Jelenleg az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. társadalmi felelősségvállalási tevékenységével, illetve ezen belül a támogatással és adomá­nyozással kapcsolatos feladatokat végzi, napi munkája a támogatandó szervezetekkel való kapcsolatfelvételtől kezdve, az engedélyezteté­sen és a szerződéskötés folyamatában való rész­vételen át, az adatszolgáltatásokig, tervezésig mindent felölel. Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. állományába 2010-ben került. Erika családja paksi származású, szülei is itt élnek a mai napig. Fia, aki már 16 éves, az Energetikai Szakközépiskola és Kollégium 10. évfolyamos, gépész szakos tanulója. Szabadidejükben, ha tehetik, szívesen utaz­gatnak belföldön és külföldön is, autóval vagy motorral. Kedvenc és egyben megunhatatlan úti céljuk Ausztria. Gyöngyösiné Nyúl Petra Ibrányban szüle­tett, 1944. augusz­tus 17-én, középis­kolai tanulmányait a tokaji Tokaji Fe­renc Általános Gimnáziumban fejezte be, majd Szentendrén, a Műszaki Katonai Főiskola út-, vasútépítő szakán szerezett üzemmérnöki diplomát. Paksra 1976 augusztusában került az atom­erőművet építő műszaki zászlóaljhoz, kultu­rális instruktori beosztásba. Feladatai közé tartozott az általános iskolai oktatás és a kul­turális szabadidő szervezése. Amíg a Munkás Művelődési Központ (MMK) nem nyílt meg, a katonákat Budapestre vitték színházba, majd az MMK megnyitása után a Népszínház tár­

Next

/
Thumbnails
Contents