Atomerőmű, 2015 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2015-07-01 / 7. szám

2015. július

23

mym paksi atomerőmű

Ajánljuk hazánk tájait, nevezetességeit

Az Országos Kéktúra rövid története

Európa első hosszú távú turistaútját születése óta ezrek járták már. Szent István királyunk halálának 900. évfordulójára, 1938-ra készült el az akkor még 910 km-es út, az Országos kék út. Kezdeményezője a Magyar Turista Egyesület akkori elnöke, Cholnoky Jenő volt.

A második világháború vészes éveit követően 1952-től a „Munkára, Harcra Kész” és az „Ismerd meg hazánkat” elnevezésű mozgalmak újraélesztették a túramozgalmakat, amelynek egyik első túraeseménye a Tapolcától Tolvajhegyig terjedő 852 km-es, 25 szakaszra osztott útvonal.

Nem kellett sokat várni, és a Lokomotív Sportkör 1953-ban megjelentette az első Kéktúra füzetet, amely egy mindössze 12 oldalas kiadvány volt. Ugyanebben az évben adták ki az első jelvényt a túra teljesítéséért. Birtokosainak száma mára már elérte a négyezer főt.

Néhány év múlva pedig megjelent egy térképvázlatokkal is kiegészített füzet.

1961: Megalakul az Magyar Természetbarát Szövetség (MTSZ) Kék-túra Bizottsága. Egyre többen kezdik bejárni a túraútvonalat.

1964: „Az Országos Kék-túra útvonala mentén” címmel újabb kiadvány lát napvilágot, amely a Sümegtől a Nagy-Milicig terjedő útvonalat színes térképmellékletekkel mutatja be. A kis kézikönyv szerkesztője Thuróczy Lajos.

A hetvenes évek fontos mérföldkövet jelentenek a túraútvonal életében. Meghosszabbítják az utat a nyugati határszéli Velem községig.

1979: „Másfélmillió lépés Magyarországon” címmel, Rockenbauer Pál vezetésével a Magyar Televízió útifilmet forgat.

Hét évvel később a stáb „Még egymillió lépés...” megtételére vállalkozik, amely az akkori nyugati pontból indulva éri el Szekszárdot.

1989: A „Még egymillió lépés...” útvonala a Kék út szerves részévé válik, és a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra nevet kapta.

1992: Felfestik a következő szakaszt is, a szakasz neve az Alföldi Kéktúra nevet viseli.

1996: Elkészül az országon átívelő hatalmas kör, egésszé formálódik az Országos Kéktúra.

Az évtizedek folyamán népszerű útvonallá nőtte ki magát a Salgótarján - Ózd-Diósgyőr útvonalon haladó Kohász Kéktúra, amelynek nyomvonala nem mindig esik egybe a Kékkör útvonalával.

Az előbbihez hasonló népszerűséggel rendelkező út még a badacsonyi hajóállomástól induló, Pétfürdőig tartó közel 94 km-es Balaton-felvidéki Kéktúra és a Szob-Diósjenő útvonalon haladó Börzsönyi Kéktúra.

Az előző számban megjelent kérdésünkre (Mit ábrázol a kép?) a helyes válasz:

Szúrós csodabogyó

Következő feladványunk: Mit ábrázol a kép?

Lehmann Katalin

Egy festmény és mögötte egy festő

Claude Monet sorozatai

Monet-t tartják az impresszionizmus legkiemelkedőbb alakjának, vezető egyéniségének. Az irányzat a nevét is az Impresszió, a felkelő nap c. 1872-ben készült képéről kapta. Az impresszionisták megpróbálták megfesteni a pillanatot, mintegy megállítva az időt. A festményeken tulajdonképpen a festők benyomásait láthatjuk, a fények és a színek újszerű alkalmazásával. Ezeknek nagyon szép példái Monet sorozatképei.

„Nagyon szeretem Londont, de csak télen, egyetlen tömeg, egységes egész, és olyan egyszerű. De Londonban főleg a ködöt szeretem, a köd az, ami olyan grandiózus méretet ad neki... Hogyan festhették meg a XIX. sz. angol festői tégláról téglára? Azok az emberek olyan téglákat festettek, amilyeneket nem is láttak, amilyeneket egyáltalán nem láthattak!" - vallott erről Monet. A londoni Parlament-sorozatát nézve is a fények játékát láthatjuk, ahogy a ködön áttörve vagy a vízen játszva, eddig még festményeken nem látott színeket, árnyalatokat hoznak létre.

1899 és 1901 között háromszor is járt Londonban - ezek voltak az itteni utolsó útjai -, fiát látogatta meg, aki angolul tanult. A Hotel Savoyban szállt meg, a szobája ablakából a Waterloo-hídra látott, és innen a szobája erkélyéről készült egyik sorozata. A Parlamentről készült képeket a vele szemközt lévő Saint Thomas kórház erkélyéről festette meg.

A rueni katedrálisról készült sorozata talán a legismertebb. Itt tartózkodásának oka először egy örökösödési ügy volt, amikor a katedrálissal szembeni hotelben szállt meg, de a visszatérései már a téma továbbgondolásának köszönhetőek.

A festő kora reggeltől

festett, és félóránként cserélte a vásznakat, így tudta megragadni a pillanat varázsát. Ezt a sok vásznas technikát alkalmazta más sorozatoknál is.

Még egy korábbi kísérletezését említeném meg, amelyek Párizsban, a Saint Lazare pályaudvaron készültek még 1877 körül. Ekkor a pályaudvar állomásfőnökétől engedélyt kapott, hogy festhessen, sőt ha a téma úgy kívánta, kedvéért beindítottak egy vonatot is, hogy elegendő füst legyen, vagy éppen kiürítették a peront.

Beszélhetnék még a szénakazlakról festett sorozatáról, a normandiai partokon, a Velencében készült képekről, és sorozatnak tekinthetjük az előző számban bemutatott tavirózsás képeit is. Susan Janka

GYÁSZKÖZLEMÉNYEK

Az atomerőmű dolgozói megőrzik elhunyt munkatársaik emlékét.

Molnár Istvánná (1956-2015)

2015. május 5-én, 58 éves korában elhunyt Molnár Istvánná, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. nyugdíjasa. 1956. december 29-én született Pakson. 1982. október 11-én vették fel a Paksi Atomerőmű Vállalathoz. 2007. december 30-án történő nyugdíjazásáig a Szolgáltatási Osztályon primer köri büfékezelőként dolgozott. Temetése 2015. május 28-án Pakson, az evangélikus temetőben volt, ahol családja, barátok, ismerősök, volt munkatársak vettek tőle végső búcsút.

Kis Károly (1930-2015)

2015. május 22-én, életének 85. évében elhunyt Kis Károly, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. nyugdíjasa. 1930. augusztus 27-én született Székesfehérváron. 1980. április 1-jén vették fel a Paksi Atomerőmű Vállalathoz. 1990. október 1-jén történő nyugdíjazásáig a Vegyészeti Osztályon dolgozott analitikus laboráns munkakörben.

Temetése 2015. június 6-án Pakson, az evangélikus temetőben volt, ahol kívánsága szerint szűk családi körben kísérték végső útjára.

Mérges Miklós (1940-2015)

2015. június 1-jén, életének 76. évében elhunyt Mérges Miklós, az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. nyugdíjasa. 1940. január 11-én született Tengelicen. 1984. augusztus 1-jén vették fel a Paksi Atomerőmű Vállalathoz. 1994. december 31-én történő nyugdíjazásáig a Turbina Osztályon dolgozott szekunder köri művezető munkakörben.

Temetése 2015. június 9-én Pakson, a Fehérvári úti temetőben volt, ahol családja, barátok, ismerősök, volt munkatársak vettek tőle végső búcsút.

Kissné Farsang Erika