Atomerőmű, 2015 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2015-07-01 / 7. szám
2015. július rnym paksi atomerőmű Bodor Mihály Pakson született 1965-ben, itt nőtt fel, családja is helyi illetőségű, lényegében minden szállal a városhoz kötődik. Az általános iskola után az autószerelői pályát célozta meg, a szekszárdi 505. Sz. Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetbe felvételizett autószerelő-képzésre. A kötelező szakmai gyakorlatot három éven át a paksi autószervizben töltötte. A sikeres záróvizsga letétele után lehetősége nyílt gyakorlati helyén maradva munkába állni. Szerette a szakmáját, otthon is foglalkozott autók javításával. Három év után azonban kiderült, hogy nem folytathatja ezt a tevékenységet: egy allergia miatt az olajos környezet nem volt megfelelő számára. Űj területen, de mégsem távol a gépjárművektől, a Paksi Konzervgyárban tudott ezután elhelyezkedni, ahol kezdetben személygépkocsi-, majd tehergépkocsi-vezetői munkakörben alkalmazták. A gyár életében történt változások révén sajnos munkáját nem tarthatta meg. Pályája következő állomása - és egyben a mai napig is - a Paksi Atomerőmű lett 1997-től. Összességében három évtizede annak, hogy gépjárművezetéssel foglalkozik. Az erőműbe kerülésekor az Atom Transz Kft. volt a munkáltatója, ahol személy- és teherszállítási feladatok ellátásával bízták meg. Majd az Atomix Kft. állományába került, az erőmű vezérigazgató-helyettese mellé gépjárművezetőként. A Paksi Atomerőmű Zrt.-nél 2006- ban kapott státuszt. Egy későbbi szervezeti átalakítás után az ő tevékenysége is részben megváltozott, de lényegét tekintve továbbra is a vezérigazgatói titkárság által szervezett feladatokat látja el. Szereti a munkáját, jó csapatban dolgozik, mindent rugalmasan megoldanak a kollégákkal, ami a feladatok teljesítéséhez szükséges. Visszakanyarodva kicsit az eredeti szakmájához, elmesélte, hogy sok esetben jól jött a megszerzett tudás, amelyet gépjárművezetőként is alkalmazni tudott. Mindig jó érzéssel töltötte el, ha például egy útközben adódó problémát saját erejéből el tudott hárítani az autóján. Mihály 12 éve elvált. Pakson él, ahogy mondja, túl sok szabadideje nincs, de amikor teheti, sportol. Korábban sakkozott, asztaliteniszezett, kézilabdázott, és a labdarúgás is a kedvencei közé tartozott. A közelmúltban a kerékpározás mellett tette le a voksot, napi 20 kilométert teker a város környékén, ha az időjárás kedvező. Időnként barátaival találkozik. Gyöngyösiné Nyúl Petra Rikk Róbert Pakson született 1977- ben, gyermekkorától kezdve Dunaszentgyörgyön él. Az általános iskola befejezése után a szekszárdi 505. Sz. Ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben tanult, ahol 1994-ben tett sikeres záróvizsgát mezőgazdasági gépszerelő szakon. Az iskola után, 1994 őszén helyezkedett el az atomerőmű területén működő Turbó Kft.-nél, a villamos karbantartó tmk-ban villamos gépszerelő munkakörben. Az eredeti szakmájához képest más volt az itteni tevékenység, de a helyi ismereteket, technológiákat hamar elsajátította. Az itt eltöltött öt év alatt egyéves sorkatonai szolgálatot is teljesítenie kellett, Bajára sorozták be. A honvédségi kötelékből tért vissza az erőműbe. Nemsokára munkahelyet váltott, abban az időben a „J” és Társa Kft. vállalkozott az ásványvíz-ellátási tevékenységre, ezt a feladatot látta el. Az erőmű területén terítette az ásványvizet, tehergépkocsi-vezető lett. Emellett, egy megbízás keretében, az Atomix Kft.-nek is dolgozott az autómosóban. Hat évvel később, 2005-ben vették át az Atomix Kft. állományába személygépkocsi-vezetőnek. Kezdetben egy autót vezetett, főleg Budapest-Paks útvonalon közlekedve céges ügyeket intézett, vendégeket és erőműves dolgozókat szállított. Gyermekkori álma 2007-ben vált valóra, amikortól buszvezető lehetett. Másfél évig járt különböző - jellemzően belföldi - utakra busszal. Volt néhány külföldi utazás, ami mai napig meghatározó élmény számára. Ennek amiatt van nagy jelentősége, mert mindig is nemzetközi buszjáraton szeretett volna sofőrködni. Két alkalommal járt Szentpéterváron, és egyszer Svédországban is. Egy kolléga nyugdíjba vonulása alkalmával kapott lehetőséget arra, hogy a vezérigazgatói titkárság keretein belül gépjárművezetőként folytassa erőműves pályafutását 2008. szeptember 1-jétől. A következő év elején vették át a Paksi Atomerőmű Zrt. állományába. Az új munkakörét hamar megkedvelte, rugalmas munkarendben dolgozik, ez számára a kötöttségek mellett szabadságérzetet is biztosít. Napi feladatait a vezérigazgatói titkárság vezetője diszponálja. Róbert tizenhat éve nős, úgy véli, nagyon jó összhangban élnek feleségével, Klaudiával és két fiúgyermekükkel. Nagy kihívás előtt állnak, hiszen a fiúk most mennek új iskolába, a nagyobbik, Robi vendéglátó-ipari területen kezdi meg a középiskolai tanulmányokat, a kicsi, Patrik pedig általános iskolás lesz. Szabadidejüket víz mellett szeretik tölteni, Róbert motorozni és a téli időszakban heti rendszerességgel focizni is jár a barátaival. Gyöngyösiné Nyúl Petra Schönveicz Ferenc Pakson született 1957. november 1-jén. Általános iskolai tanulmányait a paksi II. Sz. Általános Iskolában végezte, majd Szekszárdon, az 505. Sz. Szakmunkásképző Intézetben emelt szintű építőipari gépszerelő szakmunkás bizonyítványt szerzett. 1997-ben került az Atomtransz Vállalathoz gépkocsivezetőként. 2006-ban nyert felvételt az MVM Paksi Atomerőmű Zrt.-hez, és azóta is ezen a területen dolgozik logisztikai koordinátorként. A jövőben is szeretné a rá bízott feladatokat magas színvonalon, biztonságosan elvégezni. Felesége is paksi születésű, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola pedagógusa. Három felnőtt gyermekük van. Két leánygyermekük Budapesten él és dolgozik, fiúgyermekük tavaly érettségizett az Energetikai Szakközépiskola és Kollégiumban, és idén ugyanott webmester szakképesítést szerzett. Ferenc szabadidejében szívesen szerel, barkácsol és kertészkedik, amatőr szinten pedig íjászattal foglalkozik. A legfontosabb számára a családja boldogsága, biztonsága, és embernek maradni minden körülmények között. OrbánO Kissné Hegyi Ilona (KHI) Pécsett töltötte gyermekéveit, és a miskolci egyetem elvégzése után, 1977 nyarán került Paksra. Két évig a VEGYÉPSZER színeiben építhette az 1. blokkot, majd első fia megszületéséig az atomerőmű anyagvizsgáló laborjában volt önálló mérnök. A babázás évei alatt végezte el a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) nukleáris energetikai szakmérnöki képzését, így a gyes után a reaktorfizikusokhoz került. A reaktordiagnosztika a diagnosztikai laborba, majd onnan 1986 nyarán egy régi egyetemi ismerős, Kováts Balázs hívó szava az akkor alakuló ESZI-be vezette. Itt elsőként a középfokú szakmai képzések kialakításában vett részt, azután következett a „paksi főiskola”: 1987-től 2003-ig a BME paksi kihelyezett főiskolai képzéseit menedzselte. Időközben 1987 decemberében született második fia, akivel mindössze másfél évet töltött otthon, mivel megígérte az első főiskolásoknak, hogy harmadik évben már mellettük lesz. A főiskolai képzési szakok beindítását levelező évfolyamok is követték, majd jöttek a megszorítások, a bolognai rendszer, és a BME kihátrálni látszott a paksi képzésből. Minden követ megmozgatva a Dunaújvárosi Főiskolával alakítottak ki partneri kapcsolatot, akkreditáltatták a kihelyezett képzésüket, ami sajnos megszületése előtt csendben kimúlt. 2000 és 2003 között először a szakközépiskola igazgatójaként, később az intézményfenntartó alapítvány ügyvezetőjeként az ESZI szakközépiskolájának alapítványi átalakítását is levezette. A BME képzése 2003 őszén bezárta kapuit, az akkori humán igazgató megvonta tőle a bizalmát, leváltotta. A főiskolán végzett fiatalok százai adtak erőt ahhoz, hogy akkor ne a korkedvezményes nyugdíjat válassza. Ezt követően az atomerőműben kezdetben az Ipari Biztonsági Főosztály, majd a műszaki vezérigazgató-helyettes és a vezérigazgatóság vezetőinek munkáját segítette, és második éve vezetheti a Vezérigazgatósági Titkársági Osztályt. Osztályuk a vezérigazgató, a cégvezetés és az igazgatóság operatív, adminisztratív ügyeit intézi, az Utaztatási Csoport pedig a társaság fordítás-tolmácsolási és külföldi utaztatási szerződéseit gondnokolja. Hangsúlyozta, hogy nagyon jó kollektívát örökölt, mivel elődei gondosan választották ki ezt a kis csapatot. Férje az Oktatási Főosztály vezetője. Fiai Budapesten élnek: Balázs informatikus, Pekka pedig táncművészként már a kicsiket tanítja a néptánc szeretetére. Ilona szeret olvasni, utazni, és reményei szerint nyugdíjasként majd a vitorlázásra is lesz lehetősége. GYNYP
