Atomerőmű, 2015 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2015-06-01 / 6. szám
2015. június 24 mym paksiatomerőmű mm ‘UaiMthíreít A nevem Molnár Zétény. 2015. március 26-án láttam meg a napvilágot, reggel 9 órakor, Szekszárdon. Súlyom 2770 gramm, hosszúságom pedig 57 centiméter volt. Harmadik gyerekként érkeztem a családba.Testvéreim már nagyon vártak, nővérem, Angelika 5 éves, bátyám, Benedek 2 éves. Sokat nyúznak-húznak, birkóznak velem, amit én néha szeretek, néha nem. Szeretek szopizni és teli pocakkal nagyokat szundítani. Apukám, Molnár Zsolt, a Villamos Karbantartási Osztályon dolgozik mint kábelhálózat-mérő. Anyukámat, Toldi Erikát, otthon boldogítom én és a testvéreim. A nevem PetterSoma László, és Szekszárdon születtem, 2015. április 13-án. Súlyom 2830 gramm, hosszúságom 51 centiméter volt. Második gyermekként érkeztem a családba, nővérem Panna Kármen hat és fél éves, és már nagyon várta, hogy megérkezzem. Nővérkémmel rajongunk egymásért, alig várja, hogy foglalkozhasson velem. Nagyon jó, nyugodt kisbaba vagyok. Jó az étvágyam, és teli pocival nagyokat tudok aludni. Szeretek fürödni, de a friss levegőt kevésbé. Apa, Petter László, a Beszerzési Osztályon dolgozik logisztikai csoportvezető munkakörben, anya, Vaskó Kármen Ágnes, születésemig a Magyar Államkincstárnál dolgozott. Szeip Dánielnek hívnak, és a szekszárdi kórházban születtem 2015. április 5-én, hajnali 0 óra 25 perckor. Születésemkor súlyom 3760 gramm, hosszúságom 55 centiméter volt. Első gyermek vagyok a családba, és már nagyon várták érkezésemet. Nagyon jó kisbaba vagyok, jól eszem. Éjszaka csak egyszer-kétszer keltem fel anyát, amikor éhes vagyok. Szeretek ölben játszani és autóban utazni. Apukám, Szeip Ádám, az Atomix Kft. Étterem Csoportjánál szakácsként dolgozik. Anyukám, Szeipné Wenhardt Petra, jelenleg minden idejét velem tölti. Poczik Sárának hívnak, 2015. május 3-án, késő este - még éppen anyák napján - születtem Szekszárdon. Születési súlyom 2800 gramm, míg a hosszúságom 53 centiméter volt, ami egész jó ahhoz képest, hogy négy héttel korábban érkeztem a tervezetthez képest. Első gyermek vagyok a családban. Mindenki örömére jó étvágyam van, amelyet ébredés után azonnal jelzek is. Egyébként szeretek nagyokat aludni és sétálni a friss levegőn. Apukám, Poczik István, az Építészeti Osztályon vezető mérnökként dolgozik, míg anyukám, Poczik-Pető Andrea, a Paks Kistérségi Szociális Központnál dolgozott születésem előtt. Kissné Farsang Erika Strandetikett Nyáron a forró kánikula napjaiban sokan keresnek felüdülést a vízpartokon, strandokon, amelyek ilyenkor nemzetiségek, kultúrák és generációk találkozóhelyeivé válnak, ahol felértékelődik az írott és íratlan szabályok betartásának jelentősége. Hogy mit szabad és mit nem egy strandon, azokra lépten-nyomon méretes feliratok, piktogramok figyelmeztetnek bennünket. Arról azonban, hogy mit illik és mit nem illik tenni, bizony sokkal kevesebb szó esik. Ahhoz viszont, hogy felhőtlenül jól érezzük magunkat, tartsunk szem előtt néhány alapvető viselkedési szabályt. Az első és legfontosabb, hogy tartsuk tiszteletben a többi pihenni vágyó embert, hogy ők is tiszteletben tartsanak minket! Gondos keresgélést követően úgy foglaljunk helyet, hogy takarónk, napozóágyunk ne érjen öszsze a szomszéddal, maradjon köztünk egy kis hely, ahol akadály nélkül közlekedhetünk. És természetesen érkezéskor egy mosoly, egy köszönés sem árt. Csomagjainkra figyeljünk, ne szórjuk szanaszét dolgainkat, egyrészt a hely miatt, másrészt pedig mert így jobban tudunk rájuk vigyázni. Általában családdal, barátokkal megyünk együtt, sokkal lazábbak, felszabadultabbak vagyunk, mint a dolgos hétköznapokon, de azért ügyeljünk arra, hogy ne legyünk se hangosak, se harsányak, mert a környezetünk nem biztos, hogy minket akar hallgatni. És ugyanez vonatkozik a különböző zenelejátszó eszközeinkre is, úgy használjuk, hogy az a többieket ne zavarja. A hangos rádiózás, társalgás, harsogó beszéd mindig visszatetsző. Medencébe lépés előtt ne feledkezzünk meg az egyszerű higiénés szabályokról se, hiszen a zuhany, illetve a lábmosó használata sok kellemetlenségtől védhet meg mindenkit. És ha már elmerültünk a frissítő hűs hullámokban, tartsuk szem előtt, hogy a víz nem csatatér, általában úszásra, illetve labdázásra külön kijelölt medencék szolgálnak. A sok fürdéstől, napozástól az ember rendre meg is éhezik. Akár az otthonról vitt vagy a helyben megvásárolt ételeket és italokat fogyaszszuk, a maradékról mindig gondoskodni kell, vigyázva környezetünk tisztaságára. Az alkoholtartalmú italokkal bánjunk csínján, mert a meleg, a napsütés és a sok alkoholfogyasztás együtt nem jár túlzottan jó eredménnyel. Dohányozni a strandon is csak a kijelölt helyen szabad. Nem veszik jó néven, ha olyan helyen gyújtunk rá, ahol nincs kitéve hamutartó. Fürdőhelyen nappal nyugodtan járhatunk még az utcán is fürdőruhában, fürdőköpenyben vagy tréningruhában. Azonban a strand nem sztriptízbár, ennek megfelelően nem illik a túlzott mezítelenkedés. A fürdőruha akkor ízléses, ha összhangban van a viselőjével, annak életkorával és testalkatával. Ez a szabály a nőkre és a férfiakra egyaránt érvényes. Uraim, a strandon sok csinos nőt (és kevésbé csinosát) is lehet látni. Méltatlan dolog látványuk hangos értékelése, az utánuk való fütyülés meg egyenesen modortalan! A strandon sokan fényképeznek, s mivel képtelenség engedélyt kérni mindenkitől, aki a kamera látószögébe kerül, úgy készítsünk felvételeket, hogy csak a családtagok vagy a barátok legyenek rajta. Úgy gondolom, nem betarthatatlan dolgok ezek, amiket említettem. Csak egy kis odafigyelés kell, és semmi más! Mindenkinek szép nyarat és remek strandélményeket kívánok! Kovácsáé Andi 'T'W'i 'iííib' Áfa végre itt a nyár és weíeg az idő Az e-wter stranárajár •wert azért van itt o...” Önkéntesek a Duna-part egészségéért A vízpartok mentén sokszor több tucat eldobált PET-palack és a szemét lehangoló látványa fogadja a szabadba vágyó embert. Áradáskor a folyó lerakja nem kívánt utasát a partok mentén, illetve előfordul, hogy a kirándulók sem tesznek meg mindent a part menti erdőségek tisztaságáért, cseppet sem gondolva arra, hogy milyen sérülékeny is értékes élővilágunk és egészségünk. Jól tudja ezt az a maroknyi helyi és környékbeli önkéntes, akik a népszerű közösségi portálon értesültek a Dunaparty Összefogás elnevezésű országos kezdeményezésű szemétgyűjtési akcióról. Ez az alig húszfős lelkes csapat Madocsa térségét, vízpartját tisztogatta május 16-án, szombaton. Ezzel egyidejűleg országszerte, többek között a Duna teljes magyarországi szakaszán ugyanilyen jellegű szemétgyűjtési akciók zajlottak. Az első alkalommal megrendezett szemétgyűjtés helyi szervezője Cserenyecz Gabriella, koordinálója Bonya István volt.- A szombat reggel 9 órai gyülekezőt balesetvédelmi eligazítás követte, illetve kiosztottuk a zsákokat - tudhattuk meg Cserenyecz Gabriella szervezőtől. Az önkéntesek a madocsai Duna-partot és töltést tisztogatták meg a nem kívánt szeméttől, majd a többórás munka befejeztével finom ebéddel, madocsai babgulyással vendégelték meg a szorgos kezeket. A húst Molnár István madocsai lakos, az ebéd helyszínéül szolgáló helyi vadászházat pedig Boldog István biztosította, az akciót a Madocsai Horgászegyesület is támogatta- A szemétgyűjtést egy rendkívül finoman elkészített és közösen elfogyasztott gulyás zárta. Fontosnak tartjuk az ilyen és ehhez hasonló akciókat, hiszen mindannyiunk számára fontos, hogy egészséges és tiszta környezetben éljünk - folytatta kérdésünkre Cserenyecz Gabriella. - Az akció rendkívül eredményes volt, mivel közel 50 zsák hulladékot gyűjtöttünk össze az önkéntesekkel. A szeméttel megtelt zsákok elszállításáról az Országos Hulladékgazdálkodási Igazgatóság fog gondoskodni. A Dunaparty Összefogás következő szemétgyűjtési akciója ez év szeptemberében várható, amelyre már most szívesen vesszük a segítők jelentkezését. Lehmann Katalin
