Atomerőmű, 2013 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2013-04-01 / 4. szám
2013. április 15 mym paksi atomerőmű Rovatunkban az atomerőmű kezdeti időszakától fogva itt dolgozó munkatársainkat mutatjuk be, olyan momentumokat elevenítve fel és téve közkinccsé a segítségükkel az erőmű hőskoráról, amelyek már csak az ő emlékezetükben élnek. Ezúttal Vörös Imre, a villamos üzemviteli osztály művezetője idézi fel pályafutását.- Paksiként egyenes utad volt az atomerőműbe?- Műszaki érdeklődésű gyerek voltam: Pécsett, a Zipernowsky Károly Gépipari, Erősáramú Gép- és Készülékgyártó és Műszeripari Technikumba felvételiztem 1971-ben, amelyet már mint szakközépiskolát fejeztem be 1975-ben. Akkoriban az „atomosok”-ról, az induló erőmű-beruházásról beszélt az egész, teljesen felbolygatott régi Paks, így adódott, hogy én is a hagyományos helyi munkalehetőségek helyett inkább ott próbáljak szerencsét. A sors és a család segítségével az Erőmű Beruházási Vállalatnál helyezkedtem el 1975. szeptember 1-i munkakezdéssel, a szolgáltatási osztályon, villanyszerelőként. Már ott egy számomra teljesen új szakma, az üzemviteli munka nyílt meg előttem, mivel az 1975 őszén üzembe helyezett indító kazánházba kerültem mint műszakos villanyszerelő. Itt dolgoztam 1977. szeptember 30-ig. Ekkor egy, az iparágon belül elfogadott módon, áthelyezéssel átkerültem a Paksi Atomerőmű Vállalathoz, azaz PAV-os lettem - ezt akkortájt mondták jó és rossz értelemben is. Szintén villanyszerelőként dolgoztam, de már a villamos osztály üzemviteli részén. A napról-napra változó, folyamatosan bővülő felvonulási hálózat, valamint az egymás után üzembe helyezésre kerülő új, az erőmű későbbi üzemét szolgáló létesítmények elosztóinak, villamos berendezéseinek a kezelése volt a feladatunk.- Nehezebb volt ez az időszak a maihoz képes?- Hát, a körülményeket tekintve nem volt egy Hotel Intercontinentál, a mai tartózkodók sokkal komfortosabbak, kényelmesebbek. Mi azonban nem sokat foglalkoztunk a körülményekkel. A napi munka mellett az atomerőmű speciális ismereteihez készült oktatóanyagokat kellett folyamatosan bújnunk. Érdekességként említem meg, hogy az első osztályvezetőmet, Knizner Istvánt, minden este fél nyolckor fel kellett hívnunk, és a nap addigi eseményeiről be kellett számolnunk neki. Ilyenkor természetesen a tanulásra is rákérdezett, és hamar kiderült, ha valaki csak mellébeszélt. Folyamatos tanulás és vizsgák itthon, betanulás külföldön - ez jellemezte ezt az időszakot. Én 1978-ban Novovoronyezsben voltam, de később sokan voltak az NDK-ban, Greifswaldban is.- Hogyan alakultak a következő éveid?- 1977 decemberében a volt pécsi iskolámban technikusi oklevelet szereztem. 1979 októberétől 1981 augusztusáig katona voltam, majd visszakerültem a villamos üzemvitelre. Akkor már az 1. blokk szerelése előre haladott fázisban volt. Sorra jöttek a cirkulációs mosatás, az idegengőzös indítás, a meleg járatás munkái. 1982-ben az első reaktorzónát is berakták, és 1982 decemberében elindult az 1. reaktor. A fizikusi mérések után a generátorokat is a hálózatra kapcsoltuk. Majd jött a másik három blokk. 1986. március 1-ével kineveztek művezetőnek. Ma is ebben a beosztásban dolgozom, a 3-4. blokkon, az E műszakban.- Mennyire volt meghatározó ez az időszak akár szakmai pályafutásodat, akár személyes életedet tekintve?- Az üzembe helyezés rendkívül érdekes korszaka volt az életemnek. Rengeteg új ismeretet kaptunk, szereztünk, lestünk el, minden nap valami újat láthattunk. Több olyan program is zajlott, aminek a kiszolgálása miatt akár 40 órát is bent voltunk. Ha ma ilyet mondana valaki, biztosan azt hinnék, hogy elgurult a gyógyszere. Sok új kolléga került az üzemvitelre, s az ő betanításuk, vizsgára felkészítésük nagyon sok plusz munkát jelentett, de nekik, akárcsak korábban nekem, egy új szakma került a kezükbe, amelyből tisztességgel el tudták tartani a családjukat.- Úgy tudom, kitüntetésekkel is elismerték a munkádat.- Egyszer kaptam Kiváló Dolgozó kitüntetést, egyszer pedig Biztonságos Üzemeltetés díjat.- Milyen szakmai terveid vannak?- Az új blokkok már nem nekem épülnek, de ennyi év alatt már lett annyi rálátásom, hogy az egész beruházás érdekeljen a pályázat beadástól az üzembe helyezésig. Szeretném a nyugdíjazásomig hátralévő időt úgy eltölteni a munkában, hogy azt ne érezzem tehernek, szívesen csináljam. Szeretném átadni, ha nem tűnik szerénytelenségnek, a fiatalabb munkatársaimnak azt a tapasztalati tudást, amit az évek alatt magamba gyűjtöttem, és ami nekik talán segítség lehet.- Mivel foglalkozol a szabadidődben?- Szeretek olvasni, zenét hallgatni, kerékpározni, szívesen ismerkedem a világ dolgaival az interneten keresztül is, érdekel a politika, de csak olvasás és vita szintjén.- Ha egy mondatban kellene sűrítened minden életbölcsességet, amire eljutottál, hogyan fogalmaznád ezt meg a munkatársak felé?- Tudom, hogy ma a sikerorientált gondolkodásba nem nagyon fér bele a türelem, az alázat, de mégis azt mondom, végig kell járni a lépcsőfokokat, hogy őszintén örülhessünk, ha a csúcsra értünk: „Ahhoz, hogy meg tanuljunk repülni, először meg kell tanulnunk járni.” Prancz Zoltán Régi motorosok Akik a kezdetektől itt dolgoznak Generációk Sóthy család Ezúttal a Sóthy család tagjait szeretnénk bemutatni olvasóinknak. Irénke és Gyuri 1983- ban ismerkedtek meg, majd egy év múlva megszületett kislányuk, Tímea. A Paksi Atomerőmű számukra több mint két évtizede jelenti a biztos megélhetést. 1988-ig Budapesten éltek, amikor azonban a családfő az erőműben kapott állást, az atomvárosba költöztek. Sóthy Györgyné, Irénke 1963-ban született Kecskeméten. Szülővárosában folytatta általános iskolai tanulmányait, majd Keszthelyre került a vendéglátó-ipari szakközépiskolába. 1981-ben érettségizett. A Paksra költözés után a helyi vendéglátó-ipari cégnél, a Dunavend Kft.-nél helyezkedett el. Eközben végzett el egy felsőfokú szakirányú képzést is. 1993-ban azonban - mondhatni teljes fordulatot vett az élete - a korábbi tevékenységet végleg felszámolva kezdte meg pályafutását az erőmű területén. Az itt működő fordító iroda vezetője lett. Majd, több mint egy évtized elteltével, 2004 februárjában került az akkori villamos osztályra, műszaki ügyintézői munkakörbe. 2007-től Tóth Pál főosztályvezető mellett látja el a titkársági feladatokat. Időközben elvégezte a menedzser-asszisztensi képzést is. Sóthy György 1958-ban született Sárbogárdon, általános iskolába Mezőszilason, majd Pakson járt. Középiskolai tanulmányait Budapesten folytatta az Ihász Dániel Közlekedésgépészeti Szakközépiskolában. 1976-ban érettségizett, majd ugyanitt végezte el a kétéves technikus minősítő képzést is. A Paksi Atomerőmű Vállalat szállítási osztályára Papp Gyula invitálására jött, ahol 1997 végéig autóbuszvezetői munkakörben dolgozott. Kilenc év után átkerült az ügyeletes gépjárművezetőkhöz. 1996-tól a szállítási tevékenységet az Atomtransz Kft., majd - a mai napig is - az Atomix Kft. keretein belül folytatta tovább. 2003 januárjában nevezték ki személyszállítási csoportvezetőnek. Hozzá tartoznak az ügyeletes gépjárművezetők, valamint az egyéb személyszállításban közreműködő munkatársak, illetve az ő tevékenységük irányítása, a vezénylések elkészítése. További feladatai a személyszállítással kapcsolatos igények fogadása, feldolgozása és az ehhez kapcsolódó koordináció, szükség esetén az erőmű irányító központtal együttműködésben. Abban a szerencsés helyzetben van, hogy a szakterülete mindkét oldalát jól ismeri, mely nagyban segíti munkáját. A napi feladatok mellett az Atomix Kft. minőségirányítási rendszeréhez saját szakágazatán belül kapcsolódó feladatokat is ellátja. Dr. Sóthy Tímea, a család legfiatalabb tagja, 1984-ben született Budapesten. Általános és középiskolai tanulmányait is Pakson végezte. A Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karán folytatta felsőfokú tanulmányait, ahol 2009-ben végzett. Még abban az évben (októberben) el is kezdett dolgozni az atomerőmű jogi osztályán. Kezdetben jogi asszisztensként tevékenykedett, majd 2010 októberétől jogi előadói munkakörbe került. Időközben elvégezte a közbeszerzési referens képzést, ennek köszönhetően a Paksi Atomerőműben induló közbeszerzési eljárások jogi képviseletét látja el 2011 augusztusától, dr. CzimmerRoland vezető jogtanácsos megbízásából. Szakmai tudását még tovább szeretné fejleszteni, ezért az idei év februárjában beiratkozott az Eötvös Loránd Tudományegyetem közbeszerzési szakjogász kurzusára. Hamarosan pedig esedékes lesz számára a jogi szakvizsga letétele is - teszi hozzá. Arra a kérdésre, hogy miért éppen a Paksi Atomerőművet választotta munkahelyéül, azt a választ adta, hogy már 16 éves kora óta jó párszor megfordult itt. Mindig is vonzotta ez a vállalat, mely meghatározó szerepet tölt be Paks város és nem utolsó sorban az ő családja életében. Édesapja, édesanyja és édesapja testvérei is itt dolgoznak hosszú-hosszú évek óta. Egyetemi évei alatt többször volt gyakorlaton, mind a vezérigazgatói titkárságon, mind pedig a Jogi Osztályon. Az államvizsgái előtt kapott lehetőséget cégünk korábbi vezető jogtanácsosától, dr. Bertha Kálmántól, aki szívesen fogadta munkáját a jogi osztályon, (gy lett aktív részese az erőmű életének, melyre szülei is büszkék és számukra is megnyugtató érzés, hogy két generáció is képviseltetheti magát itt. A Sóthy család Pakson él. Az édesanya imád sütni-főzni, rengeteget olvas, kézimunkázik (köt, horgol és gobleineket készít). Két éve pedig egy régi nagy álmát sikerült megvalósítania, megtanult szőni. A gyapjúból készült „székely festékes" világa teljesen magával ragadta - meséli. Őszi tervei között szerepel az általa készített munkák kiállítás keretében történő bemutatása. Az édesapa szabadidejében a ház körüli teendőkkel és a kert művelésével foglalkozik. Nagy kedvence a síelés, ez a téli sport közelebb áll hozzá, mint bármely nyári szabadidős tevékenység. Timi a szabadidejében szívesen olvas, és futni szokott, régebben pedig szívesen járt édesapjával síelni. Családi körben sokat kirándulnak, érdeklőnek a tájak, az emberek, ételek és minden újdonság iránt, amit korábban még nem fedeztek fel. Gyöngyösiné Nyúl Petra
