Atomerőmű, 2013 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2013-03-01 / 3. szám

2013. március

15

<#> „ „

mym paksi atomerőmű

Régi motorosok

Akik a kezdetektől itt dolgoznak

Rovatunkban az atomerőmű kezdeti időszakától fogva itt dolgozó munkatársainkat mutatjuk be, olyan momentumokat elevenítve fel és téve közkinccsé a segítségükkel az erőmű hőskoráról, amelyek már csak az ő emlékezetükben élnek.

Ezúttal Hegedűs Magdolna, a rendszertechnikai osztály műszaki ügyintézője idézi fel pályafutását.- 2005-ben 30 éves törzsgárda tagsági elismerésben részesültél. Jól tudom, hogy itt, az erőműben kezdted a pályafutásodat?- Igen, pályakezdőként kerültem az atomerőműbe 1977-ben, az akkori Paksi Atomerőmű Vállalathoz (PAV). Gyors- és gépíró iskolában végeztem Szekszárdon. Beküldtem az önéletrajzomat, majd hamarosan meghallgatásra hívtak, amelyre nagy izgalommal mentem.- Hogyan jellemeznéd ezt a kezdeti időszakot? Mit jelentett számodra itt dolgozni ebben az időben?- Adminisztrációs munkakörben kezdtem el dolgozni az akkor még velem együtt háromfős munkaügyi osztályon. A felfutó cég sokrétű feladatot nyújtott, a létszám feltöltés, a munkaüggyel kapcsolatos alapok megfogalmazása, megalapozása, amelyeket én gyorsírással vagy gépírással rögzítettem, adminisztráltam. Nagyon sok stencilezett levelet írtam meg - akkor még így lehetett sokszorosítani -, a hozzánk beérkezett önéletrajzokra válaszolva. Az új munkakörök betöltéséhez sok ember meghallgatásánál, majd az ezt követő szerződéskötésnél végeztem dokumentációs feladatokat.

A körülmények ekkor még nagyon kezdetlegesek voltak, mindössze három irodaépület, az ebédlő és a raktár épülete állt. A talajmunkák folytak, ezért az építési területet csak gumicsizmában lehetett megközelíteni. Járda csak az épületek között volt, sok helyen csak pallókon lehetett közlekedni, ha esett az eső vagy a hó. A porta egy kis kabin nagyságú volt, egy portással, körülbelül a mostani meteorológiai épület tájékán. A PAV-nak a 101-es épületben alakítottak ki 7-8 irodahelységet, ekkor körülbelül 38-40 fő volt a létszáma.

Számomra nagyon érdekesnek tűnt ez az állapot, és mint fiatal, kihívásnak is éreztem, hogy egy egyedülálló vállalat tagja lehetek, és részt vehetek az alkotásban. Ezt titokzatosnak és rendkívül érdekesnek éltem meg.- Hogyan alakult a pályád a későbbiekben?- Család alapítás és GYES után a számítóközpontban kaptam adatrögzítői munkát és lehetőséget, hogy tanuljak. Videoplex vezető operátori, majd R55 számítógépes operátori szakvizsgát tettem, így operátori munkakörben dolgoztam 2000-ig. Ekkor szereltük le az elöregedett, de még hibátlanul dolgozó R55 és R45-ös számítógépeket. Ezután számítógépes hibabejelentést fogadtam és hiba elhárítási feladatokat végeztem az informatikai szervezetnél, a helpdesk ügyfélszolgálatán.

2006-ban felhívott a rendszertechnikai osztály (rto) akkori osztályvezetője,

Kovács András Béla, hogy lenne-e kedvem az ő csapatában dolgozni, egy nyugdíjba vonuló kolléganő munkáját folytatni. Igent mondtam, mert az informatika éppen kiszervezés alatt állt. Jól döntöttem, mert szeretem a mostani munkámat is, és sokat lehet itt tanulni. Ez egy egész más terület, amelyben értékes szaktudást lehet szerezni az erőmű működésével kapcsolatban.- Voltak-e valamilyen - akár pozitív, akár negatív - szempontból különösen emlékezetes munkáid, feladataid?- Igen, a számítóközpontban sok kolléga megfordult a munkák futtatása kapcsán. Nagyon jó emberi kapcsolatok alakultak ki. Jó volt ezekkel az emberekkel együtt dolgozni, mert együtt alkottunk valami újat és értékeset. Például amikor asztal méretű tervrajzokról olvastuk le a rengeteg alfanumerikát és vittük fel a számítógépre, hogy hálótervet készíthessenek a kollégák. Vagy amikor hónapról hónapra készítettük, dolgoztuk fel a béreket. Tudtuk, hogy nem csúszhatunk, mert az embereknek meg kell kapniuk a fizetésüket. A dozimetriai méréseket is és az erőműre vonatkozó minden adatot mi dolgoztuk fel hosszú évekig.- A család, a gyerekek születése menynyiben okozott törést a pályafutásod során?- A családom mindig úgy állt az aktuális megpróbáltatásokhoz, hogy tudták, ez az ő számukra is gyümölcsöt terem. Szüleim sokat segítettek, amikor Budapestre jártam tanulni: az akkor még 5 éves fiamat, Andrást és 3 éves lányomat, Gabriellát gyakran vitték az óvodába. A férjem biztosította a helytállásával a tanulásomat.- Milyen terveid a jövőre nézve?- Az atomerőmű tekintetében szeretném a mostani munkámat továbbra is a legjobban elvégezni, a jó kapcsolatokat megtartani, ápolni, mert szerintem a munkahelyen is nagyon fontos, hogy olyan emberekkel dolgozzunk, akikkel nyílt, őszinte barátság és tisztelet fűz öszsze minket.

Ami a családomat illeti, ha csak tehetem, unokázom, olvasok, kézimunkázom és a Katolikus énekkar tagjaként énekelek. Szeretek kertészkedni családi házunk kertjeiben, virágokkal, gyümölcsfákkal és egyéb kultúrnövényekkel foglalatoskodni. Férjemmel, Józsival, aki szintén az atomerőmű dolgozója, gyakran kirándulgatunk Magyarországon belül, igyekszünk mindig más-más tájékát megismerni hazánknak. A családommal kapcsolatban azt tervezem, hogy pár év múlva, ha nyugdíjba mehetek, az unokáimmal töltöm az egész nyarat, a férjemmel pedig többet utazgatunk.- Van-e valamilyen üzeneted, amit az Atomerőmű újságon keresztül el szeretnél juttatni a munkatársakhoz?- A munkahelyünk az életünk nagy részét kívánja. Azért, hogy ez a rész teljes, inspiráló és boldog legyen, nem mindegy hogyan viszonyulunk egymáshoz. Ezért azt gondolom, úgy helyes, hogy előbb én adjak, hogy majd el is várhassak valamit.

Prancz Zoltán

Generációk

Hirt család

Szép és jó, ha a generációk együtt élnek, ha számíthatnak egymásra, ha a szülő és a gyermek szoros kapcsolatban vannak egymással: a szülő támaszkodhat a fiatalabbakra, a fiatalok számíthatnak az idősebbek segítségére, legyen akár szó együttélésről, munkahelyről.

Gábor, Ildikó és József

Hirt József és családja háromgenerációs atomerőművesnek számítanak. Felesége szülei, Orbán Bandi bácsi, Otti néni, húga Ottilia és Gábor fiúk is erőműves dolgozó. Józsi és Ildikó már 33 éve dolgozik itt.

Józsi 1961-ben született Pakson. Az általános iskolát is itt végezte. Budapesten, az Üteg utcába járt az erősáramú szakközépiskolába. Ezen az évfolyamon indították az első atomerőműves osztályt. 1980-ban az iskola befejeztével tanulmányi szerződésesként egyből jelentkezett Paksra az atomerőműbe, a folyamatirányítási osztályra, mint műszerész. 1982-ben technikusi vizsgát tett. Részt vett az erőmű 1-4. blokkján a vezérléstechnikai berendezések, tolózárak, gyorsszárak, automatikák üzembe helyezésében. Az előkészítési osztályra annak megalakulásakor került át, előkészítő technikusként. Az osztály jogutódja most az irányítástechnikai műszaki osztály. Azóta is itt dolgozik mint berendezés technikus. Az irányítástechnikai szakterületen belül a vezérlés, szabályzás területe tartozik a csoportjukhoz: a főjavítások tervezése, az átalakítások lebonyolítása, nagyobb rekonstrukciókban való részvétel. Szerteágazó feladatok adódnak, ez teszi érdekessé és különlegessé ezt a munkaterületet.

Józsiék családi házban élnek Pakson. Otthonukat úgy alakították ki, hogy kis kertjük, ami tele van gyümölccsel és szebbnél-szebb virágokkal, az aktív pihenést szolgálja. így is sok tennivaló akad a ház körül, mégis úgy gondolja, hogy a munka, a városi társadalmi funkciói mellett hagy elég szabadidőt a kikapcsolódásra is. Ebbe belefér természetesen a zenélés is. A paksi Roger Schilling fúvószenekar alapító tagja. 1991-ben alakult meg a zenekar, célul tűzték ki a német nemzetiségi zene megőrzését, ápolását. Szép sikereket értek el, többszörös országos helyezettek a német nemzetiségi zenekarok versenyén, és Paks város Pro Űrbe díjjal tüntette ki az együttest. A német nemzetiségi kisebbségi önkormányzatban tölt be vezetői tisztséget, amit szintén nagy önzetlenséggel és örömmel végez. Az igazi kikapcsolódást mégis a vízparti nyaralójuk jelenti Dombodban, ahol szívesen horgászik együtt az ottani szomszédokkal.

A Sárgödörtéri Présháztulajdonosok Egyesületének aktív tagja. Büszkeséggel tölti el, hogy a Sárgödörtéren lévő kis hangulatos présházukban pár hektoliter saját bora is van. Többször megversenyeztette borait, több-kevesebb sikerrel. Arany-, bronzérem és dicséret is szerepel a díjak között.

Józsi felesége, Ildikó 1999 óta a biztonsági igazgatóságon biztonsági technikusként dolgozik. 1984-ben ment férjhez, Gábor fiuk már 26, Adrien lányuk 21 éves, ő Budapesten tanul a BGF vendéglátó ipari menedzser szakán.

Ildikó 1963-ban született Ajkán, az általános iskolát itt végezte, majd 1980-ban a vegyipari iskola befejeztével került Paksra a szüleivel és húgaival. Először az ERBÉ-nél dolgozott raktárosként 1985-ig. Nagyon szerette a munkáját és kollégáit, most is csak jó érzésekkel gondol vissza azokra az évekre. Átszervezések következtében lett PAV-os, majd a biztonsági igazgatóságon az eseménykivizsgálóknál helyezkedett el, ahol jelenleg is dolgozik, már 14 éve. A jelenlegi munkaköre biztonság technikus, nagyon sokrétű és nagy kihívásokat jelentő feladatokat lát el. Úgy gondolja, hogy megtalálta a számítását a munka területén és a magánéletben is. Szabadidejében szívesen süt, főz, de szívesen olvas és kertészkedik. A legkedvesebb számára mégis az, ami igazi kikapcsolódást nyújt: a kreatív hobbi. Rengeteget hímez, köt, horgol. Benevezett már egy kötőújság országos pályázatára is, amit megnyert: egy aranykötőtűvel jutalmazták. Kézimunkáit kiállították az erőmű I. sz. orvosi rendelőjében, s nagy sikert arattak. Természetesen azóta bővült ez a gyűjtemény is, közel nyolcvan bekeretezett hímzés tartozik bele. Elsajátította a patchwork készítés tudományát. Fontos számára, hogy biztosíthassa a családjának a biztos nyugodt hátteret. Szeretné megérni azt, hogy boldog és egészséges nyugdíjas nagymama lehessen, körbevegyék az unokák és elkényeztethesse őket a szülei bosszúságára.

Gábor 1986-ban született Szekszárdon. Az általános iskolába Pakson járt, majd az ESZI-ben végzett ipari elektronikai technikusként. Ovit-osként kezdett dolgozni az erőműben. 2009-ben felvételt nyert a PA Zrt.-hez, folyamatos műszakba, műszerészként az irányítástechnikai üzemviteli osztályra. Szereti a műszakozást, megszokta már, és igazán változatosnak tartja. Gábor tervei közt szerepel, hogy önálló életet kezdhessen egy saját lakásban vagy családi házban. Szereti és kedveli szüleit és otthonát, de úgy gondolja, eljön az az időszak, hogy önálló és független életet kezdjen és éljen egy fiatal. Szabadidejében olvas, filmet néz és szívesen sportol. Részt vesz a Szendrei Anna által szervezett mozgás és életprogramban. A műszakos napon tartott bemutatója és előadása olyan hatással volt rá, amely példaértékűvé vált számára. A program felhívja a figyelmet arra, hogy mint műszakos jobban odafigyeljen az egészséges életvitelre, mozgásra, mivel ez a munkarend hajlamossá teszi őket a rendszertelen étkezésre és életmódra.

Az új generáció építkezik az előző sikereire, esetleg változtat a bevett dolgokon, szemléleten, értékrenden, mind a magánéletben, mind a munka világában. A család számára mégis az a fontos, hogy gyermekeik megtalálják a számításukat az életben. Fontos az egészség, család és a szeretet, mert mindez szükséges ahhoz, hogy öröm legyen az együttlét, az együvé tartozás. Generációk együtt.-duó-