Atomerőmű, 2013 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2013-03-01 / 3. szám
14 mym paksi atomerőmű 2013. március Szakmák az atomerőműben Az üzemfenntartási főosztály biztonsági rendszerek osztályának hőfokmérés csoportjából Imre János műszerészt kértem meg, foglalja össze röviden a csoport tevékenységét. Imre János Pakson született 1962-ben. Az általános iskola elvégzése után a szekszárdi Ady Endre Szakmunkásképző Intézetben 1979-ben műszerész végzettséget szerzett. 1982-ben leérettségizett a Vak Bottyán Gimnázium esti tagozatán. Ezt követően 7 évig dolgozott műszerészként a Tolna Megyei Ruhaipari Szövetkezetnél. 1986-ban tudomására jutott, hogy az atomerőmű szakembereket keres. Jelentkezett, és felvételt is nyert a biztonsági rendszerek osztály hőfokmérés csoportjába, ahol jelenleg is dolgozik. Miután az erőműhöz került, János részt vett a 3. és a 4. blokk üzembe helyezésében. Az akkori szovjet műszerparkot mára részben felváltották a digitális plc-vezérlésű rendszerek. A csoport feladata a telepített hőmérsékletérzékelők üzemeltetése, karbantartása, de a rezgés- és elmozdulás mérések is a tevékenységi körükhöz tartoznak. A hőmérsékletmérés nagyságrendjét János egy mondatban összefoglalva is jól érzékelteti: „a bejövő Duna-víztől kezdve a fűtőelem kazetták kilépő víz hőmérséklet méréséig mindenhol ott vagyunk”. Ez hozzávetőlegesen tízezer mérőkört jelent. Munkájuk alapvető eleme a pontos dokumentálás, a mérési jegyzőkönyvek készítése. Az intelligens készülékek, a blokkvezénylői és diagnosztikai célú turbinamonitorozó rendszer telepített rezgés, elmozdulás, hőmérséklet érzékelőinek karbantartása, javítása is a feladataik közé tartozik. A főjavítások alatt gyakran végeznek munkát a primerkörben, a boxban is, erre jó példa az reaktorvédelmi rendszer tartalék hőmérőinek telepítése. A főjavításokon kívül üzemfenntartási feladatokat látnak el, a mérőkörök számából adódóan rengeteg az elvégzendő feladat. János a mérési pontossággal kapcsolatos példaként a turbinavédelmi rendszereken található tengelyelmozdulás mérést említette, ahol a századmilliméteres változás is jelentős eltérésnek számít. Az üzemidő hosszabbítás miatt komoly technológiai változások történtek, az új készülékekkel kapcsolatos új ismeretek megszerzése, szinten tartása mindennapjaik részét képezi. Az erőművi képzések, tanfolyamok mellett a turbinamonitorozó rendszerhez kötődő ismereteket a németországi Gronauban sajátították el. János az eszközparkkal kapcsolatban hozzátette, a kezdethez képest nagyon nagy a változás, az eddig itt eltöltött 27 év alatt úgy méretekben, mint technológiai értelemben óriási fejlődés ment végbe. János tősgyökeres paksinak vallja magát. Két gyermekével, 19 éves lányával és 17 éves fiával él együtt. Szabadidejében szívesen jár túrázni, horgászni, emellett a családi ház körüli munka is bőven ad számára elfoglaltságot. KV Fiataljaink Bemutatjuk Fáth Bálint technológus mérnököt Szekszárdon született, 1985. július 25-én. Mözsön nőtt fel, ott járt általános iskolába, majd Szekszárdon, az I. Béla Gimnázium és Informatikai Szakközépiskolában érettségizett. Ezt követően az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karára jelentkezett, ahol villamosmérnök diplomát szerzett, majd a Széchenyi István Egyetem Okleveles Villamosmérnöki Karára járt, ahol mesterképzési tanulmányait ez év január 25-én sikeresen befejezte. A főiskolai tanulmányok ideje alatt több helyen is vállalt diákmunkát, Budapesten dolgozott az APEH-nál iratfeldolgozó munkakörben, Szekszárdon a Pretl Hungáriánálnál logisztikus munkakörben, Tolnán a Fastron Hungária Kft.-nél minőségellenőrként, majd a főiskolai diploma megszerzését követően már főállású munkavállalóként közel két évig rendszerintegrátor volt egy budapesti cégnél, ahol szoftverfejlesztő mérnöki feladatokat látott el. A Paksi Atomerőműhöz 2010. március 1-jével került, amikor az Ovit Zrt. alkalmazásában a karbantartási igazgatóság üzemfenntartási főosztályán a méréstechnikai laborban (ma metrológiai üzem) helyezkedett el, kalibráló mérnökként. A laboreszközök karbantartási, hitelesítési feladatait végezte. Közben beadta az önéletrajzát a biztonsági rendszerek osztályra, ahova 2012. augusztus 17-én nyert felvételt technológus mérnök munkakörbe, amelyben azóta is dolgozik, a folyamatirányító rendszer csoportban. Jelenleg a betanulási programját tölti, a technológiai eszközök karbantartását, beállításokat, javításokat tanulmányozza. Bálint nagyon fontosnak tartja a betanulási időszakot, hiszen most olyan feladatokkal ismerkedik, amelyek alapvetően a műszerek világába avatják be, s villamosmérnökként ez a terület eddig nem volt túlságon ismert számára. Jövőbeni feladatairól elmondta, hogy a fő tevékenységi körébe a technológiai berendezések szoftveres PLC-s támogatása fog tartozni. Ez érdekes és sokrétű munkát jelent, mivel a primerköri, szekunderköri és közös üzemi szakterületek technológiai berendezései egyaránt a csoport tevékenységi körébe tartoznak. Szerencsésnek tartja magát, egyrészt, mert tudja, hogy az atomerőműbe nem könnyű bekerülni, neki viszont néhány hónap alatt sikerült, sőt rövid időn belül a részvénytársasághoz is felvették. Másrészt úgy érzi szerencsés amiatt is, hogy olyan csoportba került, ahol most dolgozhat, hiszen nagyon segítőkész, megértő kollégák veszik körül, akiktől nagyon sok támogatást kapott a kezdeti időszakban, és kap a mai napig is. Családi, rokoni kapcsolatok nem kötik a Paksi Atomerőműhöz. Azért jelentkezett az erőműbe dolgozni, mert szeretett volna Budapestről visszakerülni Tolnára. Szülei, édesapja és nevelőanyja Hollandiában élnek az öccsével, bátyja Fácánkerten lakik. Bálint jelenleg Tolna-Mözsön él menyasszonyával, aki szintén az atomerőműben dolgozik, titkárnőként. Esküvőjüket és közel száz fős lakodalmukat az idei év szeptemberére tervezik. Bálint a nagyszülei házát vásárolta meg, amelyet folyamatosan alakít át, újít fel. Ezért egyik hobbijává vált a barkácsolás, építkezés, amit a kezdeti időszakban kényszerként csinált, mára viszont megszerette, és kedvenc szabadidős tevékenysége lett. Emellett házinyúl tenyésztéssel is foglalkozik, a hét anya és két kan nyúl mellett több mint harminc kisnyúl tartozik az állományhoz. Ezek gondozása, rendben tartása rendszeres elfoglaltságot (naponta legalább egy órát) jelent. A ház körüli telken menyasszonyával közösen konyhakertet alakítottak ki, céljuk az egészséges táplálék, zöldség és gyümölcs megtermelése és - amennyire lehetséges - az önellátás biztosítása. Bálint - ha ezek után marad még szabadideje - szívesen motorozik, és találkozik barátaival, akikkel gyakran összejönnek egy-egy kerti parti keretében jókat főzni, enni, beszélgetni. Lászlóné Németh Ilona IBIR alapok: A„tiszta asztal, tiszta képernyő" szabály alkalmazása ibir Az egyenszilárdságú információbiztonság kialakításának célja társaságunknál, hogy a munkavégzésünk során kezelt adatok és információk bizalmasságát, sértetlenségét, rendelkezésre állását megőrizzük. Az információbiztonság témakörére alapvetően jellemző, hogy „miközben a hegyekre nézünk, a kövekben botlunk el”. Ezért kell foglalkoznunk az amúgy jelentéktelennek tűnő rendezett íróasztal és képernyő kialakításával, és ezért része az Információbiztonsági Szabályzatunknak is a „tiszta asztal, tiszta képernyő politika”. Mondhatjuk azt is, hogy tiszta asztal, tiszta elme. Azzal valószínűleg mindenki egyetért, hogy a mellékelt tömött íróasztalról készült képhez hasonló íróasztalon képtelenség hatékonyan, összeszedetten dolgozni, az időnk nagy részét a dolgaink keresésével töltenénk ilyen környezetben. Valamint az is valószínűsíthető egy ilyen rendezettségű irodáról, hogy egy „véletlenül” betérő azt visz el, amit csak akar, mert talán még az iroda bezárására sem fordítanak figyelmet, amikor elhagyják. Törekedjünk arra, hogy a munkavégzés során (lehetőleg) csak azok az adathordozók legyenek elöl az asztalon, képernyőn, amelyek az adott munka végzéséhez éppen szükségesek. Amennyiben elhagyjuk az irodát, nézzük át az íróasztalon lévő dokumentumokat, jegyzeteket, vázlatokat, és az érzékeny információkat tartalmazókat tegyük vissza a helyükre, vagy zárjuk el a fiókunkba. A szabályzat ezt úgy fogalmazza meg, hogy az adathordozókat az érzékenységi szintjüknek megfelelő fizikai és logikai védelemmel lássuk el. A logikai védelemmel az elektronikus adatokat látjuk el, amely a gyakorlatban a számítógépünkhöz és az IT alkalmazásokhoz való hozzáférési jogosultságokat jelenti. Tehát az éppen használatban lévő fájlokat mentsük el, lehetőleg hálózati tárhelyre, zárjuk be, és a számítógépünket is zároljuk, mielőtt elhagyjuk az irodát, hiszen a képernyő automatikus védelme csak tizenöt perc eltelte után indul el. Ha nem zároljuk a képernyőnket, bárki szabadon garázdálkodhat gépünkön és a nyitva hagyott alkalmazásokban a jogosultságaink függvényében. Ha egy-két óránál hosszabb időre hagyjuk el az irodát, legjobb, ha munkánk mentése után teljesen kikapcsoljuk a számítógépünket, így a biztonság megteremtése mellett még a környezetvédelemért is teszünk egy kicsit. Figyeljünk a képernyőnkön is a szükséges és elégséges elv betartására, az ún. elektronikus asztalon is tartsunk rendet. A főbb hibák, amelyeket elkövethetünk: túl sok ikont teszünk (fájlokra, mappákra mutatóakat) az asztalra, vagy óriási méretű háttérképet állítunk be. Amikor bekapcsoljuk a gépünket, az ikonok nap mint nap lassítják az elindítását, mert az ikonokkal beállított elérési utakat a gép végigjárja, a hatalmas háttérképet pedig lassan tölti be. De az első indítás után az egész asztal bizonyos időközönként frissül, és ez egész nap lassítja a gépünk működését. Ha az asztalon 5 ikon található, valószínűleg nem lassítja jelentősen a gépünket, de ha 55, azt már észre lehet venni. Esetileg használt helyszínekről (pl. tárgyalók) minden érzékeny információt és adatot tartalmazó információhordozót el kell távolítani (pl. a használt flip-chart papírok, táblák letörlése, ideiglenesen feltöltött fájlok, többlet példányok stb.), ennek betartására praktikusan az értekezlet szervezőjének kell odafigyelnie. SJ Törekedjünk a puritánabb íróasztali rend megteremtésére.
