Atomerőmű, 2013 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2013-02-01 / 2. szám
2013. február 15 mym paksi atomerőmű Régi motorosok Akik a kezdetektől itt dolgoznak Generációk a Papp család Rovatunkban a kezdetektől itt dolgozó munkatársainkat mutatjuk be, olyan momentumokat elevenítve fel és téve közkinccsé a segítségükkel az atomerőmű hőskoráról, amelyek már csak az ő emlékezetükben élnek. Ezúttal Tarczal László, a gépész műszaki osztály berendezés mérnöke idézi fel pályafutását.- Hogyan mutatnád be „az Atomerőmű előtti” életedet, szakmai pályafutásod indulását?- A környékről, Madocsáról származom. Tanulmányaimat Szekszárdon, az 505-ös Ipari Szakmunkásképző Intézetben, a Rózsa Ferenc Szakközépiskolában, a Dunaújvárosi Gépipari Technikumban és a BME Energetikai Gépészmérnöki Karán végeztem. Az első munkahelyem a Bölcskei Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat volt. 1976. június 10-étől 1977. szeptember 4-éig dolgoztam itt. A Paksi Atomerőmű Vállalathoz 1977. szeptember 5-én léptem be. A kalorikus osztályon kezdtem dolgozni, Pákái László osztályvezető vett fel az indító kazánházba, ami ma tűzoltó laktanya.- Mi jellemezte az akkori körülményeket? Mi volt számodra meglepő? Miben voltak mások - jobbak vagy rosszabbak - az akkori viszonyok?- Az akkori körülmények, munkahelyi elvárások - noha természetesen a munkához szükséges oktatásokat el kellett végezni - nem voltak eljárásrendekhez kötve. Számomra meglepetést jelentett a mindenkivel való általános tegeződés. Munka tekintetében a maximális elvárás és a nyitottság volt jellemző. Az akkori viszonyok között egyszerűbben lehetett az eltéréseket kezelni, és az adott szó garanciát jelentett. Ma feljegyzések, tervzsűrik, értekezletek révén, vagyis a XXI. század követelményeinek megfelelően történik az eltérések kezelése.- Milyen szakmai utat jártál be az erőműben a jelenlegi munkakörödig?- A kalorikus osztályon karbantartóként, tápház kezelőként kezdtem dolgozni. A karbantartási osztály megalakulását követően átkértem magam az új szervezethez. Az indító kazánházban végeztünk karbantartási tevékenységet, és a beépítendő armatúrák revízióit hajtottunk végre. 1980-tól a betanuló csoport tagjaként a Gyár- és Gépszerelő Vállalathoz kerültem betanulásra. Olyan primer köri berendezések szerelésével és beépítésével foglalkoztunk 1981 februárjáig, mint például a reaktor, a gőzfejlesztő, a főelzáró tolózár, a tartálypark és a csővezetékek. Ekkor egy kis megszakítás következett: 1983 februárjáig a Magyar Néphadsereg Szekszárdi Vegyvédelmi Zászlóaljánál teljesítettem szolgálatot. A leszerelést követően a karbantartási főosztály szerkesztési csoportjában kezdtem dolgozni. 1998-ban átkerültem a hegesztés technológiai osztályra, csővezeték és csőtartó művezetői munkakörbe. 2000-ben a csővezeték és csőtartó üzemet áthelyezték az armatúra karbantartási osztály szervezete alá. 2007 júniusáig dolgoztam az armatúra karbantartási osztályon... - azóta vagyok a mostani munkakörömben.- Mi a feladatod jelenleg?- Jelenleg a műszaki igazgatóság műszaki főosztályán, a gépész műszaki osztály csővezeték és csőtartó karbantartó csoportjában dolgozom berendezés mérnök munkakörben. A csővezetékek javításának, átalakításának engedélyeztetése és koordinálása a feladatom.- Melyek voltak a legemlékezetesebb feladataid eddigi pályafutásod során, akár pozitív, akár negatív értelemben?- A munkavégzés mellet, illetve azon túlmenően tizenhat újítást és egy szabadalmat készítettem. A legnagyobb elismerést az „M” kódra keresztelt, a védőcsőblokkban lévő hőelemek kimelegítésére készített újításért kaptam: Faragó Zoltánnal a munkavédelmi, tűzvédelmi és környezetvédelmi újítási verseny kategória győztese lettem, országos szinten. A leghosszabb ideje egy másik ötletemet, a hermetizáló ajtókra szerelt ajtózáró újítást használják, és várhatóan a blokkok meghosszabbított élettartama alatt is használni fogják.- Melyek a további célkitűzéseid szakmai téren és a magánéletben?- Szakmai területen a rám bízott feladatokat az elvárásoknak megfelelően akarom továbbra is elvégezni, és segíteni kívánom a kollégáimat is. A magánéletem 1985-ös nősülésemmel ment keresztül gyökeres változáson. Két fiunk született, és 2011. december 21-én az első unokánk, Patrícia is meglátta a napvilágot. Jelenleg a második unokánkat várjuk. A szabadidőm eltöltésében jelentős szerep jut az unokával való foglalkozásnak. A fennmaradó időt hobbiimnak szentelem: kertészkedem, szőlészkedem, és az 1959-ben NDK-ban gyártott 250.AWO Simson veterán motorom restaurálásával foglalkozom, s persze szívesen ülök a nyergében.- Van-e valami üzeneted, amit ennyi év távlatából szeretnél átadni az erőmű munkatársi gárdájának?- József Attila szavaival: „... dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”. Prancz Zoltán Gábor, Barbi, Zsóka, Zoli Barátságos légkör, mosoly és vendégszeretet fogadott, amikor meglátogattam otthonukban Papp Zoltán munkatársunkat és családját. Zoltán 1960. március 12-én született egy Ózd melletti kis faluban. Vegyipari szakközépiskolát végzett és 1978-ban érettségizett. Párjával, Zsokéval Ózdon alapítottak családot, Zoli akkor még az Ózdi Kohászati Műveknél dolgozott. 1982-ben megszületett Gábor fiuk. 1987. február 17-én alkalma adódott arra, hogy munkába álljon az Atomerőműnél. Négy éven keresztül primerköri gépész volt, majd átkerült a nukleáris fűtőanyag üzembe átrakógép operátornak, azóta is itt dolgozik. A szabadideje egyre kevesebb a műszakozás mellett, de kihasznál minden lehetséges időt. Amikor Paksra kerültek és a lakótelepen laktak, több szabadidővel rendelkeztek. 2003- ban házat vásároltak, így a meglévő szabadidő is a ház újítgatására és rendbe tételére fordítódott. Viszont három éve rendszeresen úszni is jár. Ez az, amit nem mulaszt el egy alkalommal sem. Régebben sokat horgászott, de most lekötik a ház körüli teendők. Már a kohászatnál is váltóműszakos volt, és a hosszú évek alatt kialakult az a rend és rendszer, hogy a család megpróbál alkalmazkodni és ehhez mérten tervezni, legyen az bármilyen ünnepnap. A család pár hónappal ezelőtt otthon, közös erővel létrehozott egy saját konditermet. Az ötlet és a megvalósítás szintén közös összefogás eredménye. Az összetartás, a kitartás jó példája. Generációk együtt, egymásért. Természetesen ebből a család hölgytagjai is keményen kivették a részüket. Felszerelték a termet szobabiciklivel, fekve nyomóval, szaunával és mindenféle erősítéshez, testedzéshez szükséges eszközökkel. Zoli életében a legfontosabb a család, az összetartás és az egészség - ez most megmutatkozott. Pappné Zsókát - munkájából adódóan - nagyon sokan ismerik az erőműben. Bárki fordul hozzá, ő mindenre tudja a megoldást, segítséget és tanácsot ad annak, aki ezt igényli. Neki még nehezebb volt az újrakezdés, az új élet Pakson. Zsóka 1960. december 14-én született Ózdon. A gimnáziumi érettségit követően a városban kapott munkát egy kötődében, majd a Kontakta cég - szinte alapító tagjaként - leányvállalata következett, ahol elektronikai műszerészként dolgozott 1987-ig. Ezt követően költöztek Paksra. Egy évet dolgozott bölcsődében gondozónőként, és 1988-ban kezdett az erőműben, az akkori szociális- és személyzetfejlesztési igazgatóságon Gallyas Vilmos vezetésével. Szinte a mai napig ugyanazt a feladatot látja el. Nagyon sok embert megismert az évek alatt, igaz, a személyes kontaktus már ritkább a kollégákkal az elektronikus rendszer bevezetése óta, de ma is fejből tudja mindenki adatait. Nagyon szereti a munkáját, kollégáit és igazi „régi motorosnak" számít már az erőműben. Zsóka is szívesen szaunázik és edz szabadidejében a közösen létrehozott konditermükben. Fontos számára a család, az összetartás. Tény, hogy a család összefogása, az ünnepek megszervezése nem egyszerű, mivel Zoltán és Gábor folyamatosan műszakoznak. Papp Gábor, a fiatalabb családtag, Ózdon született, de már Pakson végezte el az általános iskolát. 1997-ben Szekszárdon folytatta középiskolai tanulmányait a Hunyadi Mátyás Szakközépiskolában, majd gépésztechnológusi technikus végzettséget szerzett az ESZI-ben. 2004 novembere óta dolgozik a vefo radioaktív hulladékkezelési osztályán, 2007-ben pedig műszakvezetőként folyamatos műszakban. Eleinte nagyon furcsa volt számára ez a munkaidő beosztás, hiszen majdnem minden hétvégéje le van kötve és műszakban tölti el, de már megszokta és kimondottan kedveli. Tervei közt szerepel még egy főiskola elvégzése, érdekli a gépészet, a hulladékkezelés és gazdálkodás, a környezetvédelem. Szüleitől már jó ideje külön él, saját lakásában. Mióta elkészült az edzőterem szülei padlásán, igyekszik a szabadidejét edzésre használni, itt kikapcsolódni. Közös családi fitnesz programokat szerveznek, bevonva az összes családtagot. Gábor párja Kólya Barbara szintén aktív tagja a „családi projektnek". Az Electromüller cégnél dolgozik. Szívesen jár úszni, edzeni. Számára fontos, hogy az idejét úgy próbálja eltölteni, hogy az hasznos legyen. Sok ideje jusson párjára, magára és a családjára. A család, a generációk összetartó ereje és az egymást segítő családtagok támogatása olyan sok ember életéből hiányzik manapság. íme, egy pozitív példa, arra, hogy mégiscsak létezik. Orbán Ottilia
