Atomerőmű, 2013 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2013-12-01 / 12. szám
2013. december 13 y9r mym paksi atomerőmű Fiataljaink Bemutatjuk Herger Attila, technológus mérnököt Szekszárdon született 1983. szeptember 13-án. Pakson járt általános iskolába, majd az Energetikai Szakközépiskolában, fémipari minőségbiztosítási szakon érettségizett. Érettségi után a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Karán gépészmérnökként, épületgépész szakirányon szerzett diplomát 2006-ban. A főiskola befejezése után pályakezdőként egy pécsi épületgépészettel és kivitelezéssel foglalkozó cégnél kezdett el dolgozni. Itt fél évet töltött el, műszaki előkészítőként gáz-, víz-, fűtésszereléshez kapcsolódó épületgépészeti tervekkel és a tervek kivitelezésével foglalkozott. Ezt köve- 4 tőén szintén Pécsett, egy távhő- és § melegvíz-szolgáltatással foglalkozó | cégnél helyezkedett el, ahol ügyele- - tes mérnöki beosztásban dolgozott 3 évig. Ezután az élet Siófokra sodorta a Regionális Vízműhöz, ahol közel egy évig dolgozott fenntartási mérnökként. Ez a munkakör kicsit más jellegű tevékenységet jelentett, mivel itt közbeszerzésekkel, szivattyúk, hidroglóbuszok, Dorr medencék műszaki specifikációjával foglalkozott. 2010-ben visszakerült Paksra, amikor a Paksi Atomerőműben helyezkedett el. Először külső vállalkozásnál, majd az Ovit Zrt. munkavállalójaként technológus mérnök lett. A részvénytársasághoz 2013. június 1-jével nyert felvételt, szintén technológus mérnök munkakörbe. A karbantartási igazgatóság armatúra- és csővezeték-karbantartó osztályán dolgozik, az osztályvezető közvetlen irányítása alatt. Az osztály feladatai közé tartozik az atomerőmű területén lévő csővezetékek, armatúrák, hajtóművek, csőtartók, szerelvények gépészeti karbantartása. Ez nagyon sokrétű feladatot jelent, az armatúrák beszerzésében való részvételtől, a tervzsűriken és a társosztályokkal történő egyeztetéseken keresztül, a munkautasításokban foglaltak végrehajtásáig. Az erőmű területén több mint ötezer hajtómű, több tízezer, akár százezer armatúra is található, különböző ABOS besorolású berendezések és csővezetékek, csőtartók, amelyek karbantartása, pótlása folyamatos munkát jelent az osztály munkatársai számára. Viszonylag nagy létszámú osztály, amelyen belül kialakult egy kis technológus csapat, aminek Attila is tagja. Fiatal mérnökök, technológusok a kollégái, akikkel nagyon szeret együtt dolgozni, nagyon összetartó, ambiciózus, jó társaságnak tartja a kollektívát. Munkakörében lehetősége van újításra, kreativitásra is, a közelmúltban adott be két kollégájával egy újítási javaslatot. Örömmel fogadja a műszaki kihívásokat, arra törekszik, hogy megfeleljen ezeknek. Szakmai téren szeretné továbbképezni magát. Az erőműhöz történő belépését követően örömmel végezte el az atomerőművi gépészeti alaptanfolyamot, mert épületgépész ismereteit üzemviteli, reaktortechnikai ismeretekkel is tudta bővíteni. Elképzelése, hogy szakirányú egyetemi végzettséget szerezzen. Attila édesapja is az atomerőmű munkavállalója volt, az idei évben bekövetkezett haláláig. Édesanyja a PSE-nél adminisztrátor munkakörben dolgozik. Attila örül annak, hogy visszakerült Paksra, jól érzi itt magát, ide tervezi a jövőjét. Jelenleg még édesanyjával él társasházban, de a közelmúltban vásárolt egy lakást, amelynek a felújításába kezdett. Az eddigi életét végigkísérte a labdarúgás szeretete, amely nála nem merül ki a foci nézésében, hanem hatéves kora óta ő maga is aktívan, versenyszerűen rúgja a labdát. Játszott Pakson NB ll-ben, amellyel 2004-ben bronzérmet szerzett, de volt Baranya megye és Tolna megye bajnok is. Jelenleg a dunaszentgyörgyi csapatban focizik, ami heti 2-3 edzést jelent, és hétvégenként bajnoki mérkőzést játszanak. Új hobbija a vitorlázás, nemrégen szerzett vitorlásjogosítványt, ezért elképzelése, hogy a jövőben egyre több időt szentel új hobbijának, és ha az időjárás engedi, vízre száll. Lászlóné Németh Ilona Szakmák az atomerőműben Az üzem-fenntartási főosztályon, az automatikaosztály technológiai vezérlések csoportjából Baksai József Attila csoportvezetővel beszélgettem. Baksai József Attila Pakson született 1965-ben. Az általános iskolát követően a szekszárdi 505. Sz. Ipari Szakmunkásképzőben tanult tovább villanyszerelő szakirányon. 1984-ben végzett, még ebben az évben ügyeletes villanyszerelőként az atomerőmű villamos üzemviteli osztályához került. A 2. blokkon kezdett, egy évvel később, a 3. blokk üzembe helyezésénél három műszakban dolgozott. Munka mellett 1991-ben leérettségizett a Vak Bottyán Gimnázium levelező szakán. 2008-ban több kollégájával összefogva az ESZI-ben technikusi képesítést szerzett. Kilenc évig volt műszakos, ezt követően az önálló munkavégzéshez szükséges elektrikusi tanfolyamok elvégzése után a villamos laboratóriumhoz került, ahol műszerészként dolgozott. A generátor, illetve a 400 V-os állomás karbantartásával foglalkozott. Jelenlegi csoportjához 1995-ben került, ahol csoportvezetőként 2007-ben kiváló karbantartói díjban, illetve kollégái javaslatára 2009-ben Céggyűrű kitüntetésben részesült. A csoport feladata a vízműtől a nyomásfokozóig az összes technológiai berendezés, köztük a motorok, a működtető körök javítása, karbantartása. A 0,4 kW-os blokkelosztók karbantartása négyévente esedékes, ekkor feszültségmentes állapotban a szekunder fülkék, illetve a működtető körök javítását, állapotmegőrzését végzik. A villamos motorral hajtott berendezések mellett elhelyezett helyi vezérlő (GJ) szekrény vészleállítási lehetőséget és vezérléstiltást tartalmaz. A GJ-szekrény esetleg méréseket is gyűjthet, illetve egyszerű helyi működtetési lehetőséget tartalmaz. Motorvezérlések általában a primer körben és a szekunder körben találhatóak, ezek időrelé-védelmeinek az ellenőrzése, kalibrálása a feladatuk. A 6 kV-os főelosztók rekonstrukciója, a 31BA rekonstrukciója során a szekunder fülkéket kicserélték, a sok elektromos relét, illetve külön motorvédelmet kiváltotta egyetlen modern, számítógép-vezérelt egység. Attila családjával 1996-tól Madocsán él, két lány és egy fiú édesapja. Szabadidejében autók, motorok javításával foglalkozik. Édesapja autószerelő volt, elmondása szerint sok dolgot tanult tőle, amelyet most kamatoztatni tud. 7 KV Infotér Az Informatika a Társadalomért Egyesület rendezte az Infotér konferenciát november 7-8. között Balatonfüreden. A plenáris ülések iránymutatása alapján szekciókban tárgyalták a részleteket, a témagazdagság miatt idén 8 helyszínen. A közel 170 előadásból kiragadva néhányat:- Az EU előírásai szerint az árampiacon 2020-ra a fogyasztók 80%-nak okos mérőórával kell rendelkeznie. A szolgáltatók rugalmasabb tarifákat kínálnak, hogy a háztartások nagyfogyasztóikat a hálózat kisterhelésű időszakaiban használják - technokratikus rezsicsökkentés.- A korszerű közigazgatásnak egyre nagyobb mennyiségű, változékony adatokból kell használható információt kinyernie, ami csak elektronikus úton lehetséges.- Hála az okos telefonoknak az emberek már nemcsak időnként interneteznek, hanem állandóan rajta vannak. Egyre több szolgáltatást ajánlanak ezen a felületen keresztül - egyre inkább így van ez már az önkormányzatok esetén is.- Több magyar város célozza meg az e-City státuszt. A tömegközlekedés buszjegyeit mobiltelefonon keresztül is ki lehet egyenlíteni. Lényegesnek tartják, hogy a szolgáltatások használata élményszerű legyen.- A Z-generációnak a múlt századi tanítási módszerek ingerszegények, nem inspirálóak - szükségesek a digitális táblák, új, internetes tananyagok, a folyamatos tesztek. gyulai 2013 infotér KONFERENCIA Eljárásrendjeinkről... Sorozatunk harmadik részében az atomerőmű szabályozási rendszerével foglalkozunk. Az atomerőmű szerteágazó rendszereinek kezelési utasításain, műszaki üzemeltetési és jogszabályok által előírt szabályzatain és egyéb előírásain túl a folyamatokba szervezett tevékenységeink leírására is szükség van. A gyártóiparban (autó, élelmiszer, gyógyszer stb.) könnyen értelmezhető a folyamat fogalma. Az atomerőműben kialakult gyakorlat szerint folyamatnak nevezzük azt a tevékenységsorozatot, amelyet egy jól meghatározható igény indít, erőforrást használ, kapcsolódik másik folyamathoz és van eredménye. Fontos, hogy a tevékenységeket elvégző „szerepköröket” jól határozzuk meg. Igyekezzünk érthető, egyszerűen megfogalmazott elnevezéseket használni. Kerüljük el szerepkör helyett a szervezet nevének használatát! A jól definiált szerepkörökre azért van szükség, mert a munkaköri leírás a szerepkörök által végzett tevékenységekből automatikusan történik. A folyamatainkat eljárásrendek írják le. Jó eljárásrendet jól megfogalmazott, jól működő folyamatokból készíthetünk, vagyis elengedhetetlen, hogy a jó gyakorlatot írjuk le. Rendre kudarcot vallanak azok az elképzelések, miszerint egy területet, problémát úgy akarunk rendbe rakni, hogy „szabályozzuk”, vagyis leírjuk „vágyainkat” arról, hogy hogyan kellene jól működnie. Aztán a csodavárás után jön a kiábrándulás: az élet, a gyakorlat nem vesz tudomást az íróasztal mellett „kiizzadt” „tökéletes” eljárásrendünkről. A gyakorlat és az eljárásrend változtatásait kis lépésekkel kell egymást felváltva követni: hol az eljárásrend közelíti egyre jobban a jó gyakorlatot, hol a gyakorlaton lehet kisebb korrekciókat végezni a fent leírtak figyelembevételével és egyéb feltételek (vezetői ráhatás, folyamatos figyelés, visszacsatolás) meglétével. Jól jegyezzük meg: az eljárásrendünk attól jó vagy kevésbé jó, hogy mennyi energiát, munkát, gondolatot fektettünk bele, és kialakításánál törekedtünk-e a készítés szabályainak ésszerű betartására! Mindegy tehát, milyen eszköz (SA, Aris stb.) kezeli az eljárásrendeket, ha az jól van megírva, bármilyen kezelővel jól használható lesz, a rosszul sikerült pedig... Az eljárásrendeket nem kizárólag magunknak írjuk! Igyekezzünk a folyamat logikáját úgy felépíteni, az eljárásrendet úgy megfogalmazni, hogy azt lehetőleg minél többen megértsék! Az eljárásrendek nem önmagukért vannak. Emberi mivoltunk egyik ismertetője, hogy szabályokat alkotunk és szabályokat tartunk be. Az atomerőműben a szabályok betartása a biztonságos üzemmenet legfontosabb eszköze. írjunk hát könnyen érthető, jól használható eljárásrendeket, és tartsuk is be azokat! CSPÁ
