Atomerőmű, 2013 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2013-06-01 / 6. szám

2013. június Generációk Komáromi Zoltán és Komáromi Gergő Az édesapa, Zoltán és fia, Gergő a karbantartási igazgatóság gépész szerviz osztályának dolgozói, és mindketten gépi forgá­csolóként végzik tevékenységüket. A fiatalabb generáció tagja az idősebbtől, s nem is akárkitől, magától az édesapjától veheti át az ismereteket, sajátíthatja el a szakma csínját-bínját. Zoltán az erőmű déli szomszédságában fekvő településen, Dunaszentgyörgyön született és jelenleg is itt él családjával. Ál­talános iskolába a községben járt, majd az 505. sz. Szakközép­­iskolában folytatta tanulmányait Szekszárdon. Érdekelődése az esztergályos szakma felé irányította. Tanulóéveit (szakmai gyakorlatát) 1978-1981 között úgynevezett tanulmányi szerző­déssel az atomerőműben töltötte. A vizsgák letétele után nyert felvételt társaságunkhoz. A Paksi Atomerőmű Vállalat állomá­nyába történő felvételét követően lett a gépész szerviz osztály teljes munkaidős dolgozója. Ez az első és eddig egyetlen mun­kahelye immár 32 éve. Az elmúlt - s kicsit több is, mint - három évtized alatt leg­főbb tevékenysége gépi forgácsolóként a főjavítások idején a helyszíni megmunkálásokra, normál üzemben pedig műhely­munkára terjedt ki. 1994-ben került át a kísérleti műhelybe a nagy forgácsoló műhelyből. Zoltán abban a különleges helyzetben van, hogy nem csu­pán egy cégnél, hanem ugyanazon munkahelyen és munka­körben dolgozhat kisebbik fiával, Gergővel. Számára az ő kö­zelsége nagyon fontos - mondja. Örömmel tölti el az, hogy lehetősége van szakmailag támogatni, segíteni Gergőt napi munkáik során, megismertetni vele a szakma rejtelmeit, s amit lehet, átadni neki az évek során összegyűjtött tapasztalatokból. Zoltán feleségével és Gergővel él családi házunkban. Na­gyobbik fia, Balázs programozó informatikusként végzett, je­lenleg Veszprémben dolgozik egy autóipari elektronikai terve­ző cégnél, és ott él feleségével. Velük is gyakran találkoznak és szerveznek közös családi programokat. Fennmaradó szabadidejében a házukhoz tartozó kertben tevékenykedik és horgászni jár. Gergő Dunaszentgyörgyön járt általános iskolába, majd Szekszárdon az Ady Endre Szakközépiskolában végzett gépi forgácsoló szakon, 2007-ben. Kötelező szakmai gyakorlatát és a nyári gyakorlatot is az atomerőműben töltötte. Tanulmányai édesapjáéhoz hasonlóan alakultak. 2007. szeptember 1-jén kezdte meg munkavállalóként erő­műves pályafutását. Először a Villkesz Kft., majd 2008. január 1-től az MVM Ovit Zrt., végül, 2010. március 1-től az MVM PA Zrt. állományába került. Munka mellett végezte el a gim­náziumot és tett sikeres érettségi vizsgát a paksi Vak Bottyán Gimnáziumban, majd az ESZI-be járt gépész technikusi kép­zésre. Gergő szakmai kíváncsisága és lelkesedése ezt követően is megmaradt, jelenleg a Dunaújváros Főiskola gépészmérnöki szakán folytatja tanulmányait. Elsődleges célja ez ügyben a si­keres befejezés. Munkájára rátérve meséli, hogy helyileg édesapja mellett dolgozik a kísérleti műhelyben, amióta az erőműben van. Napi szinten ugyanazt a tevékenységet végzik mindketten. Édesapjával nagyon jó együtt dolgozni - teszi hozzá. Ügy látja, hogy nagyon sokat tud tőle tanulni. Szakmailag minden segítséget megkap, ellátja tanácsokkal. Ezt Gergő tisztelettel és elismeréssel úgy fogalmazza meg, hogy a szakma nagy „öregé­től” szívesen el is fogadja. Szabadidejében az utóbbi időben fotózással is foglalkozik. A horgászat számára is nagy kedvenc, ebben is közös az érdek­lődésük édesapjával. Ezt a sportot versenyszerűen űzi, a Pak­si Atomerőmű Horgászegyesület felnőtt csapatának, valamint iparági csapatnak is tagja. Gyöngyösiné Nyúl Petra <W> „ „ mym paksi atomerőmű Visszaemlékezések 17 A múlt évvégén ünnepeltük az 1. blokk indításának 30. évfordulóját, amiről az Atomerőmű újság előző számaiban is megemlékeztünk, és ez alkalommal folytatjuk a 30 évvel ezelőtti időkre való visszaemlékezések sorát. LA Biztonságtudatosság mindenekfelett 1982. utolsó hónapjai mozgal­masan teltek az erőmű sze­mélyzete számára. Ebben az időszakban történt meg az 1. blokk meleg járatása, a beren­dezések teljes körű üzembe helyezése, az 1. blokki reaktor fizikai indítása. Az év végén a karácsonyi ünnepek idejére esett a blokk energetikai indítása. Ez azt jelentette a szakemberek számára, hogy az ünnepeket nem a csa­ládjukkal töltötték, hanem azon szorgoskodtak, hogy a tervezett időpontra az első generátor sikeresen a há­lózatra kapcsolódjon. A kollégák többsége 24-36 órát is az erőműben töltött ezekben a napokban. A bejglit nem a karácsonyfa alatt kóstolták meg a gyermekeik­kel, hanem az üzemi területen. Az első generátor indításakor az ünnepi pillana­tokban az indító bizottság tagjai önfeledten tapsoltak arra a bejelentésre, hogy „szinkronoszkóp indul", arra gondolva, hogy a várva várt hálózatra kapcsolás meg­történt, pedig ez a vezényszó csak a folyamat kezdetét jelölte. Ez a kis erőművi legenda is azt mutatja, hogy mindenki várva várta már, hogy az 1. blokk üzembe lép­jen és a villamosenergia-termelést megkezdje. Az 1980-as években azután az 1. blokk indítását követően már kellő rutinnal felvértezve folyamatosan részt vettem a másik három blokk üzembe helyezé­si és blokk indítási műveleteiben. A kedves Olvasó azt gondolhatná, hogy ezek a tevékenységek már rutinsze­rűen történtek, azonban a technika fejlődésével mindig módosultak a berendezések, és emiatt újabb és újabb kihívásokkal kellett szembenézni. Meg kell említeni, hogy erre az időszakra esett a csernobili atombaleset időpontja is (1986. április 26.), ez az esemény indította el azt a nukleáris iparági gondolkodást, hogy az atom­erőművek biztonsága elsődleges szempont kell, hogy legyen. A Paksi Atomerőmű a biztonság növelésére az atombaleset után számos fontos intézkedést foganato­Atomóra a zsebben A londoni Hoptroff cég alkotta meg a világ első igazi atom-zsebóráját (zseb-atomóráját) Számos cég forgalmaz olyan órákat, amelyek atom­óráktól kapott, rádiófrekvenciás szinkronjeleket fel­használva mutatják az időt a világ bármely pontján, de a Hoptroff „No. 10" óraműve különbözik ezektől. Ez a modell egy nagy pontosságú, saját atomóra jeleit jelení­ti meg az óralapon. Ezeket a termékeket 12 különböző, ún. tengerjáró kivitelű megjelenéssel rendelhetik meg a gyűjtők. A szerkezet egy Quantum SA.45s típusú, chipméretű atomórát használ, amit a Symmetricon cég fejlesztett ki katonai drónok és cirkálórakéták számára. A mindössze 4,1 cm átmérőjű és 1,1 cm magas berendezésbe befért egy stabil hőmérsékleten tartott cézium gázt befogadó egység, egy lézeres gerjesztő és egy mikrohullámú re­zonátor. Ezek együttesen gerjesztik a gázt, mérik annak rezgését és biztosítják az idő megjelenítését. Forrás: World Nuclear News, 2013. május Varga József A* sított. Többek között létrehozta 1990-ben a biztonsá­gi igazgatóságát. Erre az igazgatóságra olyan kollégák jelentkezését várták, illetve olyan kollégákat invitáltak, akiknek biztonságtudatos gondolkodása közismert volt. Nagy Sándor biztonsági főosztályvezető felkéré­sére az üzemviteli munkámat biztonsági mérnöki te­vékenységre váltottam. 1990-től 2000-ig egy újszerű, kihívásokban gazdag biztonságközpontú munkát vé­geztem. El kellett végeznünk az erőmű biztonsági új­raértékelését (AGNES Projekt) és az értékelés alapján a szükséges műszaki és adminisztrációs változtatásokat meg kellett valósítani. Ahhoz, hogy a Paksi Atomerőmű a világ élenjáró erőműveihez tartozzon, szükség volt a nemzetközi tapasztalatok bevonására. Biztonsági mér­nökként az akkor már működő WANO (1989-ben alakult a World Association of Nuclear Operators szervezet) konferenciái, illetve a NAÜ (Nemzetközi Atomenergia Ügynökség) támogató misszióin rendszeresen részt vettem. Jártam az atlantai és a párizsi WANO régiós központban, kiképzést kaptam a NAÜ chicagói prog­ramjában. Fiatalemberként, kellő mennyiségű energiával fel­töltve a napi munkám mellett részt vállaltam az erőmű felügyelete alatt működő Energetikai Szakközépiskola képzési programjában. Egy évtizeden keresztül oktat­tam a diákokat az atomerőműben alkalmazott villamos berendezések üzemeltetésére. Ezt a tevékenységet azért végeztem szívesen, mert tudtam, hogy az erőmű­vet elindító „csikó csapat" el fogja érni a nyugdíjkorha­tárt, és erre az időszakra biztosítani kell egy jól felké­szült generációt a feladatok zökkenőmentes átvételére. A 2000. év újabb fordulatot hozott a munkámban. A biztonsági területről visszaigazoltam a villamos üzemvitelhez, ahol előbb a villamos technológiai rend­szerekért voltam felelős, majd 2004-től a villamos üzemviteli osztályt vezettem. Ez az időszak volt az eddi­gi legnagyobb kihívás az erőműves pályafutásomban. Az addig már 20 éve üzemelő villamos berendezések rekonstrukciója napirendre került. Meg kellett alapozni, majd igazolni kellett a rekonstrukciók szükségszerűsé­gét és végrehajthatóságát. Ez az időszak nagyban ha­sonlított a '80-as évek első üzembe helyezési időszaká­ra. Ezt a nagy volumenű rekonstrukciós tevékenységet már az erőműhöz belépett új generációval hajtottuk végre. Jó érzés volt látni, hogy a korábbi diákjaim meg­felelő szakmai hozzáértéssel végzik és irányítják a rájuk bízott felelősségteljes munkát. Természetesen azt nem lehet mondani, hogy a napirendre került nyugdíjba vo­nulási szándékok ne jelentettek volna nagy kihívást az erőmű zökkenőmentes üzemeltetésében. Ott lebegett a fejünk felett az a veszély, hogy a tapasztalt kollégák nyugdíjba vonulásával az általuk összegyűjtött ismeret is távozik. Ezt megakadályozandó mentori programot hirdettünk a tapasztalatok hatékony átadására. A sokrétű feladathoz kapcsolódó munkámat a társa­ság vezetése több ízben kitüntetéssel jutalmazta. Talán ebben a sorban a legemlékezetesebb az a Vezérigazga­tói Dicséret, amelyet a 2003. április 11-én bekövetkezett 2. blokki 1-es akna tisztító tartályában történt üzem­anyag sérüléssel járó üzemzavar elhárításában való részvételért kaptam. Egész hátralévő életemet megha­tározza az az élmény, amelyet az üzemzavar elhárítás során a kollégák közötti összefogásban tapasztaltam. 2010-ben Céggyűrű, majd 2012-ben Kiváló Üzemeltetői kitüntetésben részesültem. 2012. ismét korszakváltást jelentett az életemben. Mérlegelve az eddigi tevékenységeimet arra az elhatá­rozásra jutottam, hogy tapasztalataimat felhasználva hátralévő aktív éveimben az erőmű nemzetközi tapasz­talatokkal történő támogatásában veszek részt, mint a WANO helyi képviselője. Lakatos Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents