Atomerőmű, 2013 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2013-06-01 / 6. szám
2013. június Generációk Komáromi Zoltán és Komáromi Gergő Az édesapa, Zoltán és fia, Gergő a karbantartási igazgatóság gépész szerviz osztályának dolgozói, és mindketten gépi forgácsolóként végzik tevékenységüket. A fiatalabb generáció tagja az idősebbtől, s nem is akárkitől, magától az édesapjától veheti át az ismereteket, sajátíthatja el a szakma csínját-bínját. Zoltán az erőmű déli szomszédságában fekvő településen, Dunaszentgyörgyön született és jelenleg is itt él családjával. Általános iskolába a községben járt, majd az 505. sz. Szakközépiskolában folytatta tanulmányait Szekszárdon. Érdekelődése az esztergályos szakma felé irányította. Tanulóéveit (szakmai gyakorlatát) 1978-1981 között úgynevezett tanulmányi szerződéssel az atomerőműben töltötte. A vizsgák letétele után nyert felvételt társaságunkhoz. A Paksi Atomerőmű Vállalat állományába történő felvételét követően lett a gépész szerviz osztály teljes munkaidős dolgozója. Ez az első és eddig egyetlen munkahelye immár 32 éve. Az elmúlt - s kicsit több is, mint - három évtized alatt legfőbb tevékenysége gépi forgácsolóként a főjavítások idején a helyszíni megmunkálásokra, normál üzemben pedig műhelymunkára terjedt ki. 1994-ben került át a kísérleti műhelybe a nagy forgácsoló műhelyből. Zoltán abban a különleges helyzetben van, hogy nem csupán egy cégnél, hanem ugyanazon munkahelyen és munkakörben dolgozhat kisebbik fiával, Gergővel. Számára az ő közelsége nagyon fontos - mondja. Örömmel tölti el az, hogy lehetősége van szakmailag támogatni, segíteni Gergőt napi munkáik során, megismertetni vele a szakma rejtelmeit, s amit lehet, átadni neki az évek során összegyűjtött tapasztalatokból. Zoltán feleségével és Gergővel él családi házunkban. Nagyobbik fia, Balázs programozó informatikusként végzett, jelenleg Veszprémben dolgozik egy autóipari elektronikai tervező cégnél, és ott él feleségével. Velük is gyakran találkoznak és szerveznek közös családi programokat. Fennmaradó szabadidejében a házukhoz tartozó kertben tevékenykedik és horgászni jár. Gergő Dunaszentgyörgyön járt általános iskolába, majd Szekszárdon az Ady Endre Szakközépiskolában végzett gépi forgácsoló szakon, 2007-ben. Kötelező szakmai gyakorlatát és a nyári gyakorlatot is az atomerőműben töltötte. Tanulmányai édesapjáéhoz hasonlóan alakultak. 2007. szeptember 1-jén kezdte meg munkavállalóként erőműves pályafutását. Először a Villkesz Kft., majd 2008. január 1-től az MVM Ovit Zrt., végül, 2010. március 1-től az MVM PA Zrt. állományába került. Munka mellett végezte el a gimnáziumot és tett sikeres érettségi vizsgát a paksi Vak Bottyán Gimnáziumban, majd az ESZI-be járt gépész technikusi képzésre. Gergő szakmai kíváncsisága és lelkesedése ezt követően is megmaradt, jelenleg a Dunaújváros Főiskola gépészmérnöki szakán folytatja tanulmányait. Elsődleges célja ez ügyben a sikeres befejezés. Munkájára rátérve meséli, hogy helyileg édesapja mellett dolgozik a kísérleti műhelyben, amióta az erőműben van. Napi szinten ugyanazt a tevékenységet végzik mindketten. Édesapjával nagyon jó együtt dolgozni - teszi hozzá. Ügy látja, hogy nagyon sokat tud tőle tanulni. Szakmailag minden segítséget megkap, ellátja tanácsokkal. Ezt Gergő tisztelettel és elismeréssel úgy fogalmazza meg, hogy a szakma nagy „öregétől” szívesen el is fogadja. Szabadidejében az utóbbi időben fotózással is foglalkozik. A horgászat számára is nagy kedvenc, ebben is közös az érdeklődésük édesapjával. Ezt a sportot versenyszerűen űzi, a Paksi Atomerőmű Horgászegyesület felnőtt csapatának, valamint iparági csapatnak is tagja. Gyöngyösiné Nyúl Petra <W> „ „ mym paksi atomerőmű Visszaemlékezések 17 A múlt évvégén ünnepeltük az 1. blokk indításának 30. évfordulóját, amiről az Atomerőmű újság előző számaiban is megemlékeztünk, és ez alkalommal folytatjuk a 30 évvel ezelőtti időkre való visszaemlékezések sorát. LA Biztonságtudatosság mindenekfelett 1982. utolsó hónapjai mozgalmasan teltek az erőmű személyzete számára. Ebben az időszakban történt meg az 1. blokk meleg járatása, a berendezések teljes körű üzembe helyezése, az 1. blokki reaktor fizikai indítása. Az év végén a karácsonyi ünnepek idejére esett a blokk energetikai indítása. Ez azt jelentette a szakemberek számára, hogy az ünnepeket nem a családjukkal töltötték, hanem azon szorgoskodtak, hogy a tervezett időpontra az első generátor sikeresen a hálózatra kapcsolódjon. A kollégák többsége 24-36 órát is az erőműben töltött ezekben a napokban. A bejglit nem a karácsonyfa alatt kóstolták meg a gyermekeikkel, hanem az üzemi területen. Az első generátor indításakor az ünnepi pillanatokban az indító bizottság tagjai önfeledten tapsoltak arra a bejelentésre, hogy „szinkronoszkóp indul", arra gondolva, hogy a várva várt hálózatra kapcsolás megtörtént, pedig ez a vezényszó csak a folyamat kezdetét jelölte. Ez a kis erőművi legenda is azt mutatja, hogy mindenki várva várta már, hogy az 1. blokk üzembe lépjen és a villamosenergia-termelést megkezdje. Az 1980-as években azután az 1. blokk indítását követően már kellő rutinnal felvértezve folyamatosan részt vettem a másik három blokk üzembe helyezési és blokk indítási műveleteiben. A kedves Olvasó azt gondolhatná, hogy ezek a tevékenységek már rutinszerűen történtek, azonban a technika fejlődésével mindig módosultak a berendezések, és emiatt újabb és újabb kihívásokkal kellett szembenézni. Meg kell említeni, hogy erre az időszakra esett a csernobili atombaleset időpontja is (1986. április 26.), ez az esemény indította el azt a nukleáris iparági gondolkodást, hogy az atomerőművek biztonsága elsődleges szempont kell, hogy legyen. A Paksi Atomerőmű a biztonság növelésére az atombaleset után számos fontos intézkedést foganatoAtomóra a zsebben A londoni Hoptroff cég alkotta meg a világ első igazi atom-zsebóráját (zseb-atomóráját) Számos cég forgalmaz olyan órákat, amelyek atomóráktól kapott, rádiófrekvenciás szinkronjeleket felhasználva mutatják az időt a világ bármely pontján, de a Hoptroff „No. 10" óraműve különbözik ezektől. Ez a modell egy nagy pontosságú, saját atomóra jeleit jeleníti meg az óralapon. Ezeket a termékeket 12 különböző, ún. tengerjáró kivitelű megjelenéssel rendelhetik meg a gyűjtők. A szerkezet egy Quantum SA.45s típusú, chipméretű atomórát használ, amit a Symmetricon cég fejlesztett ki katonai drónok és cirkálórakéták számára. A mindössze 4,1 cm átmérőjű és 1,1 cm magas berendezésbe befért egy stabil hőmérsékleten tartott cézium gázt befogadó egység, egy lézeres gerjesztő és egy mikrohullámú rezonátor. Ezek együttesen gerjesztik a gázt, mérik annak rezgését és biztosítják az idő megjelenítését. Forrás: World Nuclear News, 2013. május Varga József A* sított. Többek között létrehozta 1990-ben a biztonsági igazgatóságát. Erre az igazgatóságra olyan kollégák jelentkezését várták, illetve olyan kollégákat invitáltak, akiknek biztonságtudatos gondolkodása közismert volt. Nagy Sándor biztonsági főosztályvezető felkérésére az üzemviteli munkámat biztonsági mérnöki tevékenységre váltottam. 1990-től 2000-ig egy újszerű, kihívásokban gazdag biztonságközpontú munkát végeztem. El kellett végeznünk az erőmű biztonsági újraértékelését (AGNES Projekt) és az értékelés alapján a szükséges műszaki és adminisztrációs változtatásokat meg kellett valósítani. Ahhoz, hogy a Paksi Atomerőmű a világ élenjáró erőműveihez tartozzon, szükség volt a nemzetközi tapasztalatok bevonására. Biztonsági mérnökként az akkor már működő WANO (1989-ben alakult a World Association of Nuclear Operators szervezet) konferenciái, illetve a NAÜ (Nemzetközi Atomenergia Ügynökség) támogató misszióin rendszeresen részt vettem. Jártam az atlantai és a párizsi WANO régiós központban, kiképzést kaptam a NAÜ chicagói programjában. Fiatalemberként, kellő mennyiségű energiával feltöltve a napi munkám mellett részt vállaltam az erőmű felügyelete alatt működő Energetikai Szakközépiskola képzési programjában. Egy évtizeden keresztül oktattam a diákokat az atomerőműben alkalmazott villamos berendezések üzemeltetésére. Ezt a tevékenységet azért végeztem szívesen, mert tudtam, hogy az erőművet elindító „csikó csapat" el fogja érni a nyugdíjkorhatárt, és erre az időszakra biztosítani kell egy jól felkészült generációt a feladatok zökkenőmentes átvételére. A 2000. év újabb fordulatot hozott a munkámban. A biztonsági területről visszaigazoltam a villamos üzemvitelhez, ahol előbb a villamos technológiai rendszerekért voltam felelős, majd 2004-től a villamos üzemviteli osztályt vezettem. Ez az időszak volt az eddigi legnagyobb kihívás az erőműves pályafutásomban. Az addig már 20 éve üzemelő villamos berendezések rekonstrukciója napirendre került. Meg kellett alapozni, majd igazolni kellett a rekonstrukciók szükségszerűségét és végrehajthatóságát. Ez az időszak nagyban hasonlított a '80-as évek első üzembe helyezési időszakára. Ezt a nagy volumenű rekonstrukciós tevékenységet már az erőműhöz belépett új generációval hajtottuk végre. Jó érzés volt látni, hogy a korábbi diákjaim megfelelő szakmai hozzáértéssel végzik és irányítják a rájuk bízott felelősségteljes munkát. Természetesen azt nem lehet mondani, hogy a napirendre került nyugdíjba vonulási szándékok ne jelentettek volna nagy kihívást az erőmű zökkenőmentes üzemeltetésében. Ott lebegett a fejünk felett az a veszély, hogy a tapasztalt kollégák nyugdíjba vonulásával az általuk összegyűjtött ismeret is távozik. Ezt megakadályozandó mentori programot hirdettünk a tapasztalatok hatékony átadására. A sokrétű feladathoz kapcsolódó munkámat a társaság vezetése több ízben kitüntetéssel jutalmazta. Talán ebben a sorban a legemlékezetesebb az a Vezérigazgatói Dicséret, amelyet a 2003. április 11-én bekövetkezett 2. blokki 1-es akna tisztító tartályában történt üzemanyag sérüléssel járó üzemzavar elhárításában való részvételért kaptam. Egész hátralévő életemet meghatározza az az élmény, amelyet az üzemzavar elhárítás során a kollégák közötti összefogásban tapasztaltam. 2010-ben Céggyűrű, majd 2012-ben Kiváló Üzemeltetői kitüntetésben részesültem. 2012. ismét korszakváltást jelentett az életemben. Mérlegelve az eddigi tevékenységeimet arra az elhatározásra jutottam, hogy tapasztalataimat felhasználva hátralévő aktív éveimben az erőmű nemzetközi tapasztalatokkal történő támogatásában veszek részt, mint a WANO helyi képviselője. Lakatos Gábor
