Atomerőmű, 2013 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2013-06-01 / 6. szám
2013. június 18 <9> mym paksi atomerőmű KENTON-HAGYATÉK JOHNNY 3 KAMIONNYI PLUTÓNIUMA Johnnynak 3 kamionnyi plutóniuma volt. Ebből 3-mat arra használt, hogy New Yorkot 1 éven át kivilágítsa. Mennyi plutóniuma maradt Johnnynak a végén? A válasz: 4 kamionnyi. Micsoda?!? Igen, a „jó" válasz a 4 kamionnyi, és ezt a vicces matematikai feladványt - avagy „szöveges feladatot", ahogy az iskolában tanáraink mondták - rögtön a borítóján találjuk az Atomenergetikai Múzeum Kenton-hagyatékában fellelhető Breeder Reactors (Tenyészreaktorok) című könyvnek (kiadó: U.S. Atomic Energy Commission, 1971). Az ilyen szellemes rejtvényeken kívül már csak azért is érdemes a tenyészreaktorokkal foglalkozni, mert Enrico Fermi 1945- ben úgy vélekedett, mutat rá a könyv, hogy „az az ország, amely elsőnek fejleszt ki tenyészreaktort, nagy versenyelőnyre tesz majd szert az atomenergetikában." Vizsgálódásunkban sokat segít a Breeder Reactors, melyet két láthatóan jól felkészült szakember írt: III. Walter Mitchell, aki több erőműtípus tervezésében és értékelésében részt vett, illetve Stanley E. Turner reaktorfizikus, aki elemző tevékenysége mellett jelentős kutatási tapasztalattal is rendelkezett. Mégis Glenn T. Seaborg szavait érdemes nagy terjedelemben szemlézni, aki az Egyesült Államok Atomenergia Bizottságának elnökeként a könyv előszavát jegyzi. Hogy miért fontos egy előszó, amely legtöbbször csak a mű szerzőit dicséri? Mert itt a bizottságelnök igen előremutató gondolatokat fogalmaz meg, imigyen: „Amikor teljes mértékben kihasználjuk az energiát, amelyet a tenyészreaktorok hoznak el nekünk, idővel talán ezen energiának hihetetlen menynyiségét arra használhatjuk majd, hogy új anyagot hozzunk létre, hogy újraépítsünk, újraalakítsunk, és újrafelhasználjunk minden anyagot. Ez azt jelenti, hogy a viszonyunk az összes alapvető szükségletünkhöz - étel, víz, menedék, ruházat, élhető környezet - drasztikus változásokon mehet át. Végül talán építőkockaként használhatjuk majd az anyagot és energiát, az időt és teret. Egy teljesen új gondolkodás irányítaná a létszükségletek előállítását és elosztását. A 'hulladék' szinte nem-létezővé válna. Ezért relatíve kis környezetszenynyezés lenne. Szinte mindent újrafelhasználnánk vagy közel természetes formában visszajuttatnánk a környezetbe olyan szórás mellett, amely biztosítaná a környezeti egyensúlyt." Ismerve a könyv írása óta eltelt 4 évtizedet, a nem kis befolyással rendelkező elnök szavai inkább hatnak science fiction-nek, mint pontosan megjósolt jövőnek. Persze Seaborg nem mondott időintervallumot. Mi azért szálljunk most vissza a tények talajára, és nézzük meg, miről szól a Breeder Reactors! Szól például a tenyészreaktorok működési elvéről, a különböző lehetséges fajtáikról, arról, hogy mekkora egy ilyen reaktor mérete és teljesítménye. A fényképek pedig beszélnek arról, hogyan is néz ki egy ilyen létesítmény, legyen szó akár az Egyesült Államokról, Nagy-Britanniáról, Nyugat-Németországról, Franciaországról, vagy a Szovjetunióról - bár az utóbbi esetében csak egy modellről készült fotóra futotta, talán a hírhedt módon titkolózó politikai berendezkedés miatt. Apropó, Szovjetunió: a könyv szerint a keleti blokk vezérországának volt a legambiciózusabb tenyészreaktor-építési programja a világon. Nem kis erőműveket vettek tervbe. A legnagyobbat 600 MW-osnak irányozták elő, de ezek a projektek jelentős lemaradásban voltak az előzetesen belőtt határidőkhöz képest. Aki az egyes országok programjainak részleteire vagy a tenyészreaktorokra egy kicsit bővebben is kíváncsi, a Kenton-gyűjteményben kutasson! Simon Zoltán Bemutatjuk az Elektrotechnika szaklapot Az Elektrotechnika a Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) hivatalos folyóirata, amelyet még Zipernowsky Károly elnöksége alatt, 1908-ban alapított az egyesület. A MEE honlapján olvasható bemutatkozás szerint a kiadvány színvonalas cikkeivel, az egyesületi élet beszámolóival, a műszaki haladás híreivel folyamatosan tájékoztatja olvasóit a szakma helyzetéről. A lap 6000 példányban jelenik meg, és eljut az egyesület minden tagjához, a szakmában kiemelkedő szerepet betöltő cégekhez, intézményekhez, egyetemi, főiskolai, szakközépiskolai oktatókhoz, hallgatókhoz. Elismertségét mi sem igazolja jobban, mint az, hogy a szakma hazai és külföldi kiválóságai szerzőként tisztelik meg a lap olvasóit. A kiadvány célja: számot adni a szakma legfontosabb eseményeiről; informálni a szakterület hazai és külföldi fejlődéséről; tájékoztatást adni a kutatási és fejlesztési munkákról; lehetőséget adni új technológiák bemutatására; helyet biztosítani szakmai hirdetéseknek, publikációknak; segíteni és befolyásolni a döntéshozók munkáját; tájékoztatni a területi szervezetek életéről, munkájáról. Az alapítók azt tartották a lap fő feladatának, hogy a központ és a tagok oda-vissza áramló szellemi kölcsönhatásának közvetítője legyen. Adjon helyet a vitáknak, és a szakmai életről értesítse a külföldi partnereket is. Megfogalmazódó kívánalom volt, hogy a szakemberek érdekeit céltudatosan mozdítsa elő, és a különböző szakágak igényeinek feleljen meg. Ezek a célkitűzések máig aktuálisak maradtak. A lap legújabb számához dr. Horváth Tibor professor emeritus, a MEE tiszteletbeli elnöke írt előszót, amelyben megemlékezik arról, hogy ebben az esztendőben van a magyar elektrotechnika történetének két jelentős évfordulója: 160 éve, 1853. április 4-én született Zipernowsky Károly, és 75 évvel ezelőtt, 1938. március 3-án halt meg Déri Miksa. A transzformátor kapcsán jól ismert, híres triász Bláthy Ottóval lett teljes, aki 1883-ban lépett be Zipernowsky és Déri mellé a Ganz-gyárba. Az előszóban egy további évforduló is említésre kerül: a folyóirat idén lépett 105. évfolyamába. Amint ez rövid ismertetőnkből is kitűnik, az Elektrotechnika szaklap szerkesztői a szakma színvonalas képviselete mellett a szakma történetének elevenen tartására is nagy gondot fordítanak, a - fent említett előszó által is hivatkozott - latin bölcsesség szellemében: „História est magistra vitae” (A történelem az élet mestere). Az Elektrotechnika szaklapról bővebb információ, ezen belül az előfizetéssel kapcsolatos tudnivalók elérhetők a kiadvány, illetve az MEE honlapján: http://www.mee.hu/media/ etaktualis. Prancz Zoltán Kishírek a nagyvilágból USA: ÚJ ENERGIAÜGYI MINISZTER, VITA A MOX-ÜZEMRŐL Az amerikai szenátus 97-0 arányban jóváhagyta Ernest Moniz jelölését, akit Barack Obama elnök energiaügyi miniszternek tett meg. Moniz támogató álláspontot foglalt el mind a nukleáris energiát illetően, mint a megújulókat tekintve. A jelölést korábban Lindsey Graham republikánus szenátor blokkolta, azonban a Fehér Házzal való egyeztetést követően ő is zöld utat adott. A vita középpontjában egy olyan MOX üzemanyagot gyártó üzem állt, mely a szenátor államában épül és a minisztérium korábban csökkenteni akarta a létesítmény költségvetését. Graham, amerikai szenátoroktól nem szokatlan módon, foggal-körömmel ragaszkodott választói érdekeihez, míg végül a Fehér Ház engedett - a jelek szerint. (Forrás: POWER News) ELEKTROMOS MEGHAJTÁS AZ ŰRBEN Az elektromos meghajtás világűrben történő felhasználására nem most gondoltak először: Robert Goddard már 1906-ban tett egy bejegyzést a jegyzetfüzetébe róla, öt évvel később Konsztantyin Ciolkovszkij pedig publikálta az ötletet. Hogyan működik a dolog? Az elektromos meghajtású űrjárművek elektromos energiát használnak fel arra, hogy megváltoztassák a jármű sebességét. A legtöbb közülük a tolóerőt a hajtóanyag nagy sebességű elektromos kilökésével állítja elő. A kémiai folyamatokra épülő meghajtással szemben az elektromos nagyobb hajtóanyag-kilökési sebességgel jár együtt, ami hatékonyabb felhasználást tesz lehetővé az űrbéli küldetések során. Az űrben az elektromos meghajtás kétféle módon valósítható meg: 1) napelem-rendszerekkel, vagy 2) atomreaktorok felhasználásával. Az előbbire több példa is van jelenleg az űrkutatásban illetve geostacionárius műholdak irányításakor, az utóbbira nincs precedens. Még nincs... (Forrás: Space Travel) NRC-ELNÖK: ÉLET FUKUSHIMA UTÁN Fukushima tanulságait be kell építeni a mindennapi biztonsági kultúrába, de nem szabad elveszni a Japánban történtekhez kötődő körülményekben, mert akkor a biztonsági megközelítés túl egyoldalú lehet, elhanyagolva más faktorokat, amelyek ugyancsak fontosak - mondta egy beszédében az amerikai Nuclear Regulatory Commission (az ottani OAH) elnöke, Allison M. Macfarlane. A szervezet vezetője ugyancsak fontosnak tartja az iparág vonatkozásában a transzparenciát és nyíltságot - mivel ily módon bizonyíthatja a közegészségügy és közbiztonság iránti elkötelezettségét -, valamint a nemzetközi kooperációt. Emellett bizodalmát fejezte ki, hogy a szakemberek osztják véleményét: a nukleáris biztonságnak kellene a legmagasabb prioritással rendelkeznie a belépő munkavállalótól kezdve a legfelsőbb vezetőig. (Forrás: NRC News) Simon Zoltán
