Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2012-04-01 / 4. szám
18 2012. április <9. mym paksi atomerőmű KENTON-HAGYATÉK 8. RÉSZ ASIMOV ÉS A SUGÁRZÁS GENETIKAI HATÁSAI A világhírű sci-fi író, Isaac Asimov a társszerzője a Paksi Atomerőmű Zrt. Atomenergetikai Múzeumában található Kenton-hagyatékot (könyvgyűjteményt) vizsgáló sorozatunk nyolcadik részében bemutatott könyvnek, a „The Genetic Effects of Radiation" (A sugárzás genetikai hatásai) címűnek, melyet az amerikai Atomic Energy Commission jelentetett meg 1966-ban. A fenti beharangozó ellenére itt most nem egy tudományos-fantasztikus művel állunk szemben - azt nem is feltétlenül finanszírozta volna az atomenergia-bizottság. Ez egy ismeretterjesztő könyvecske, mely közérthető nyelven próbálja informálni az alapvető műveltséggel rendelkező polgárokat. Az orosz születésű Asimovról talán kevesen tudják, hogy a méltó módon ismert és elismert science fiction könyvek, elbeszélések mellett számos tudományos jellegű könyv is került ki a kezei alól, méghozzá több témában: matematika, fizika, asztronómia, kémia vagy akár a jelen könyvben taglalt biológia. A szerzőpáros először inkább külön taglalja a biológiai/genetikai ismereteket és a sugárzáshoz kötődőeket, aztán rátér a két terület kapcsolatára illetve kölcsönhatására. Asimovék próbálnak a hétköznapi ember számára is megfogható példákkal, hasonlatokkal élni: a sivatagi gyíkok elbújnak a déli napsugarak elől, az emberek védekeznek a leégés és napszúrás ellen, és ugyanígy védekezni kell másfajta sugárzásokkal szemben is. Enzimek, kromoszómák, gének, mitózis, homozigóta, heterozigóta - a biológiai szakkifejezések csak úgy sorakoznak, de jó tanáraink vannak Asimov és társa személyében. Nem meglepő, hiszen (a könyv írásának pillanatában) mindketten egyetemi tanárok voltak. Szó esik a természetes mutációról, ami egy lassú folyamat. Példának okáért, ha világos bőrű gyerekek trópusi területre kerülnének, a bőrük - lévén, hogy az nem erősen pigmentált - nem tudna ellenállni az erős napsütésnek, a gyerekek pedig leégnének. Hasonlóképp, az erősen pigmentált bőrűek Európában szenvednének, mert bőrük télen nem tudná megfelelően abszorbálni a napsugarakat, akár angolkórt is okozva ezzel. Sok időnek kellene eltelnie, mire a jövevények alkalmazkodni tudnának. A (mesterséges) sugárzás okozta mutációk nem veszélytelenek, mutatnak rá a szerzők, emellett sokkal gyorsabban is jelentkeznek, mint a természetes mutáció. A gondos odafigyelés elengedhetetlen, ugyanakkor nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a mesterséges eredetű sugárzások túlnyomó része az emberek egészségét és életminőségét javítja. Az orvostudományban már a 60-as években is jelentős szerepet töltött be a röntgen-sugárzás, mely ugyan növeli a mutációs rátát (akár az egyes emberre, akár az emberiség génállományára vetítve), de nem elég jelentős mértékben ahhoz, hogy lemondjunk az általa nyújtott kényelmi és egészségügyi előnyökről. Gyakran tehát egy mérleggel állunk szemben: az egyik serpenyőn a sugárzás okozta mutációk, a másikon az általa biztosított előnyök. A lényeg: mindig vigyázzunk arra, hogy a mérleg ne billenjen rossz irányba. Komoly felelősség, de megéri. Simon Zoltán A Paksi Atomerőmű Zrt. ma már nyugdíjas munkatársa, dr. Babos Kálmán több éven keresztül dolgozott a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségnél, és sok helyre eljutott. Az előző számunkban elkezdett élménybeszámolóját az alábbiakban folytatjuk. „...Rengeteg kiegészítő anyaggal vágok neki az utazásnak, ami Tokiótól északra visz a Japán nukleáris világ idegközpontjába. Itt az első héten az eredeti program szerint egy nukleáris üzemanyagot gyártó üzem éves ellenőrzését, a nukleáris anyagok leltározását kell többedmagammal elvégezni. Nagy bőröndöm feltűnést is kelt a kollégák körében. Amikor elmagyarázom, hogy a megváltozott személyes programom miatt rengeteg kiegészítő anyagot viszek magammal, mert az első heti munka után tovább kell mennem a fukushimai létesítménybe, többen megértőén bólogatnak. (Pedig bőröndöm nem is a „koreai” bőrönd. Észak-Koreába ugyanis még az élelmet is magunkkal kellett vinni. így aztán az észak-koreai küldetésekhez volt egy hatalmas bőröndöm, amibe tényleg sok minden belefért. És megkapta a kitüntető „koreai bőrönd” címet.) Aztán ennyi tudásanyaggal és műszaki felszereléssel ellátva mégsem mentem akkor Fukushimába. Csütörtök délután kaptam egy telefont a tokiói központból, hogy ismét változott a következő heti program, Fukushima lefújva, irány a hamaokai erőmű két blokkja. Ilyen változatos egy nukleáris felügyelő élete. Egy év múltán már programváltozás nélkül jutottam el a fukushimai nukleáris komplexumba. Ám mindig trükkös az odajutás is. Az ember úgy gondolná, irány Fukushima városa a szupergyors Shinkanzen vonaton (ez körülbelül 300 kilométer óránkénti sebességgel száguld), és onnan majd eljut az erőműbe. De nem igy van. Aki Fukushima-Daicsi (Fukushima-I) és Fukushima-Daini (Fukushima-II) vendége akar lenni, annak Tomiokába kell eljutnia. Tomioka ugyanis a két hatalmas erőművi komplexum között található. Ezt szerencsémre elárulta egy Missak nevű kollégám. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökségnél nincsenek útitervekre vonatkozó előírások. Itt lép be a kollegialitás. Missak nevű kollégámmal akkor kerültem barátságba, mikor ő utolsó mohikánként kiűzetve Észak-Koreából, haza hozott több száz seal-t (plombát). Ez azt is jelentette, hogy minden addigi információt elvesztettünk az észak-koreai nukleáris létesítményekről, hiszen a plombák folyamatos alkalmazása biztosítja az adatok valódiságát és folyamatosságát. Missak csak ült az emeleti tárgyalóban, előtte a hatalmas asztal zsúfolva volt a NAÜ plombáival. A plombákat korábban már leellenőrizte a sugárvédelem, csak így lehetett őket behozni az épületbe. Missak elkeseredett arcát látva megkérdeztem, hogy miben tudok neki segíteni. Aztán késő estig dolgoztunk együtt. Később jó barátok lettünk, és ő sokat segített nekem. Tomiokába nem a szupergyors vonattal, hanem a valamivel lassúbb, de a csodálatos csendes-óceáni partvidéken végigmenő Szuper-Hitachi járattal lehet eljutni. Tomioka egy igazi, kicsi óceánparti városka. Pici vasútállomás - a jegyet le kell adni a kijáratnál -, kis tér a vasút mögött, igazi japán pagodás házak. Apró dombocska, a tetején a Sunrise Inn szálloda. Tökéletesen megfelel a nevének, hiszen a Csendes-óceánra néz, így aztán a napfelkelte (sunrise) pontosan telibe kapja. Ráadásul úgy alakították ki, hogy csak az óceánra néző szobái vannak. Az ezüstös színű vonattal késő délután érkezem. A hotel recepciójánál a légies, roppant csinos hölgyekkel folytatott vegyes japán, angol beszélgetésünk során megegyezünk a well-done (jól átsütött) marhasült vacsorámban. Közben megkapom az erőmű faxát is a hölgyektől a találkozó időpontjáról és helyéről. Ebben a faxban japán rész is van a taxisofőrök számára, akik többnyire nem tudnak angolul. Viszont minden taxi csillog-villog kívülről és belülről is, a fejtámlákon hófehér terítő van, és a taxisok fehér kesztyűben vezetnek. A szállodában a legfelső emeleten kapok szobát. Csodálatos látvány a Csendes-óceán, ami most szinte tükörsimaságúnak tűnik és tényleg csendes. Persze rálátok az aprócska kikötőre is, ami tele van vízi járművekkel. Nagyon messze egy-két hajó látszik, amint csigalassúsággal haladnak. Jobbra a hotel magasságában, a szemközti domboldalon van a temető, apró kicsi kövek sűrűn egymás mellett. A vacsoránál hagyományos pálcika evőeszköz mellé kapok kanalat, kést és villát is a szálló étteremében. Kedves gesztus, mert tudok bánni ugyan a pálcikákkal, de a levest én csak kanállal tudom enni. A japánok a levest (sok zöldség és töltelék anyag van benne) is pálcikával fogyasztják. A hatalmas vacsora (a marhasült mellé a teljes japán választékot is megkapom: leves, rizs, halak és apró tálkákban sok ismeretlen fogás) után sétálok egyet. Csodálatos zöld növények, mindenféle színben pompázó virágok vannak mindenütt. Hiába, május van, az egyik legszebb japán évszak. Dr. Babos Kálmán (folytatjuk) Emlékezés Atommese - 2. KISIIÍUIÜK A NAGYVILÁGBÓL MEGA-ÖKOPARK PROJEKT A Southern Company a zászlóvivője annak a mega-projektnek, mely nemcsak egy atomerőmű mellé épít ökoparkot, hanem több amerikai államot átívelve próbál tenni a természetes élővilág, különös tekintettel a déli államokban honos madárfajok védelme érdekében. A projekt a „Power of Flight” (A repülés ereje) nevet viseli, és egy természetvédelmi alapítványnyal karöltve lépett akcióba. A kezdeményezés 19, több államon átívelő programot indított útjára, ezen kívül 4-et Alabamában, 16-ot Georgiában, 14-et Floridában, és 9-et Mississippiben. (Forrás: Clean Energy Buzz) KÍNA MARAD AZ ATOM MELLETT Wen Jiabao kínai miniszterelnök beadta energiapolitikai jelentését a népköztársaság törvényhozásához. A vezető elmondása alapján a kormány optimalizálni fogja az országos energiastruktúrát, promótálni a „tradicionális” energiaforrások tiszta és hatékony használatát, folytatni az új atomerőmű-építésekre vonatkozó terveket, illetve növelni a megújulok részarányát az ország teljes fogyasztásában. Szakértők szerint a tervek több mint 70 működő reaktort irányoznak elő 2020-ra. (Forrás: POWERnews) KISREAKTOROK KISVÁROSOKNAK A támogatók szerint kisebb városoknak, településeknek kiváló választás lenne kis-, moduláris reaktorok üzembe helyezése. A kisreaktorok a hagyományos reaktorok méretének csak töredékét teszik ki, ami akár azt is lehetővé teszi, hogy a gyárban végezzék az elő-összeszerelést, aztán (közel) készre szerelve szállítsák ki a reaktort a kívánt helyszínre. A beruházás akár évekkel is megrövidülhet és több millió dollárral is olcsóbbá válhat. Mindez jóval gazdaságosabbá tenné az atomerőművek vidéki telepítését. Az átlagteljesítményt nézve a kisreaktorok a nagyokénak minimum tizedét, maximum harmadát teszik ki, és hála a modularitásnak, új blokkok hozzáadása sem jelent nehézséget növekvő energiaigények mentén. Az amerikai Energiaügyi Minisztérium most 452 milliós befektetést tervez a technológiába a következő 5 évben. (Forrás: Clean Energy Buzz) Simon Zoltán
