Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)
2012-03-01 / 3. szám
2012. március ja» <o? i mym paksi atomerőmű 11 ámm I Szabó Péter tájékoztatási munkatárs Heves megye székhelyén, Egerben született. 1979 óta él Pakson. Itt végezte az általános iskolai és a gimnáziumi tanulmányait. Az érettségit követően a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán diplomázott, ahol történész-muzeológus bölcsész, középiskolai tanár képesítést szerzett. Az egyetem befejezése után viszszatért Paksra, és korábbi „alma materében”, a paksi Vak Bottyán Gimnáziumban kezdett dolgozni történelem tanárként, emellett pedig a Városi Múzeumban tevékenykedett, újkori történész-muzeológusként. Az atomerőműbe a most megnyitott Atomenergetikai Múzeum révén került, mivel minden múzeumra nézve előírás, hogy muzeológust kell foglalkoztatnia. Ilyen minőségében nyert felvételt, 2011. augusztus 1-jétől. Az iskolai környezet után természetesen nagyon sok meglepetés érte az új munkahelyén, ugyanakkor sok mindennel tisztában volt, hiszen szinte az egész életét az erőmű mellett töltötte. Korábban a látogatófolyosón és a gépházban is járt már. Ami igazán lenyűgözte az erőműben, az a magas fokú biztonság és tisztaság, amit nap mint nap tapasztal az üzemi területen való közlekedés során. Elmondása szerint a váltás oka igazából az volt, hogy lehetősége nyílt kipróbálni magát muzeológusként egy Európában egyedülálló múzeumban. Ez szakmai szempontból nagy kihívást jelentett számára. A tanári pálya természetesen mély nyomokat hagyott benne, így néha vannak „elvonási tünetei”, de jelenlegi munkája során is találkozik diákokkal, így az elszakadás kicsit könnyebb. Legfontosabb feladata a múzeum napi ügyeinek koordinálása, amiből természetesen számos egyéb feladat adódik. Például a múzeum gyűjtőkörébe (atomenergetika, atomfizika) tartozó tárgyi, képi, írásos, hang és egyéb forrásanyag felkutatása, gyűjtése, tudományos feldolgozása és rendszerezése, valamint a tudományos eredmények közzététele, melynek során az atomerőmű üzemi területén található minden szakággal a maximális együttműködésre van szükség. Feladatai közé tartozik még az éppen most alakult kiállítás tudományos előkészítése, rendezése és gondozása, a múzeumba érkező csoportok és egyéni látogatók fogadása, szakmai kísérése. A gyűjteménykezelői munka felügyeletét is ő látja el, csakúgy a múzeumi kiadványok, katalógusok és leporellók összeállítását, a nyomdai folyamat felügyeletét és koordinálását. Humán jellegű ismereteit - mivel egy történeti múzeumról van szó - kiválóan tudja kamatoztatni, nem utolsósorban azért, mert az egyetemen a muzeológia szakon részletesen tanult technikatörténetet. Ez nem jelenti azt, hogy ne kellene bővíteni ismereteit, hiszen az atomenergetika egy nagyon speciális szelet a műszaki területen belül, ezért folyamatosan képzi magát. Mint mondja, feladatait nem tudná maradéktalanul elvégezni kollégái segítsége nélkül. Munkájában az okozza számára a legnagyobb örömöt, amikor egy tárlatvezetés végén a látogatók még maradnak egy kicsit, és elmondják, hogy mennyire tetszett nekik a kiállítás, és örülnek, hogy testközelből is megismerhették az atomerőműben használatos kisebb és nagyobb berendezéseket. A legnagyobb nehézség egyelőre a különböző szakmai szervezetekkel való kapcsolattartás, mivel nemrég történt munkába állása óta még nem sikerült mindenkivel megismerkednie. Ennek kapcsán ezúton is szeretne köszönetét mondani Beregnyei Miklósnak, aki mentorként ebben nagyon sokat segít neki, és bármilyen probléma adódik is, mindig nagyon készséges. Péter nős, kétgyermekes boldog családapa. Felesége a paksi Vak Bottyán Gimnáziumban dolgozik, angol nyelvet oktat. Öt éves kisfia óvodába jár, kislánya januárban volt két éves. Szabadideje legnagyobb részét velük tölti, rengeteget kirándulnak, utaznak. A két gyermek mellett szabadidős tevékenységként a futás és az „éjszakai olvasás” marad. Prancz Zoltán ...... Faragó Szandra tájékoztatási munkatárs Budapesten született, de Pakson nőtt fel, paksinak is érzi magát. A helyi Vak Bottyán Gimnáziumban érettségizett 2000-ben. A Nemzeti Múzeum és a Képzőművészeti Egyetem közös képzésében folyó műtárgyvédelmi asszisztens középfokú tanfolyamának elvégzése után helyezkedett el a paksi Városi Múzeumban. Később az időközben megnövekedett tanulmányi intenzitás miatt megvált munkahelyétől. A Képzőművészeti Egyetem tárgyrestaurátor szakának textil-bőr szakirányán tanult, ahol 2009-ben restaurátor-művész diplomát kapott. Amikor friss diplomásként munkát keresett, és meghallotta, hogy múzeum nyílik az erőműben, ahol szükség lesz egy restaurátorra is, beadta a jelentkezését. A sikeres felvételt követően, 2010 júliusában kezdett dolgozni a Tájékoztató és Látogatóközpontban tájékoztatási munkatársként, majd 2010 szeptemberétől az Atomenergetikai Múzeumban. A múzeum kialakítása, berendezése hosszú folyamat volt - meséli Szandra. Nagyon szerencsésnek érzi magát, hiszen kezdetektől részt vehetett ennek a különleges intézménynek a létrejöttében. Eddigi fő feladata a műtárgyak gyarapodásba vétele után, azok szortírozása, vitrinekbe rakása, rendezése, feliratozása volt. Az irodák berendezésének megtervezését is nagyon élvezte. Úgy véli, hogy a múzeumi munka igazából nem speciálisabb, mint bármely másik, de feltétlenül kell hozzá alázatosság és tisztelet a régi dolgok iránt. Ez a múzeum Európában egyedülállónak számít, a gyűjtőkörét tekintve legalábbis mindenképpen. Megvan az az előnye másokkal szemben, hogy a műtárgyakat közvetlenül a működtető, használó szervezetektől, személyektől kapják. Az ajándékozók sokszor személyes tapasztalataikat is megosztják a múzeumi dolgozókkal az adott tárggyal kapcsolatban. Legtöbbször leírásokat, gépkönyveket is tudnak rendelkezésükre bocsátani, így egy-egy tárgy, a hozzá kapcsolódó adatokkal együtt, sokkal komplexebb képet mutat. Teljes erővel készültek a múzeum megnyitójára, de ezen kívül természetesen még rengeteg tennivalójuk akadt. Mindig van és lesz is egy-egy újabb műtárgy, amivel lehet, érdemes és kell is foglalkozni, akár adatgyűjtés, akár restaurálás céljából. Céljuk, hogy a műtárgyak a múzeumba látogatók számára is minél több információval szolgálhassanak. Szandra a munka mellett 3 és fél éves óvodás kisfiára szenteli idejét. Szeretnek kirándulni és kutyát sétáltatni. Nemrég ismerkedett meg a zumbával, ami nagyon megtetszett neki, így, ha ideje engedi, ezzel a sporttal szokott kikapcsolódni. GYNYP
