Atomerőmű, 2012 (35. évfolyam, 1-12. szám)

2012-12-01 / 12. szám

2012. december mym paksi atomerőmű 21 Itt a december, s mindenki lázasan készül az ünnepekre. Karácsony és Szilveszter alkalmával megnő a tűz kialakulásának veszélye. Ha fi­gyelmen kívül hagyjuk az alapvető tűzvédelmi szabályokat, akkor az ünnepi izgatottság hirtelen válhat rémületté és elkeseredettséggé. Ebből az alkalomból Bokor László tűzvédelmi csoportvezetőt kértem arra, hogy az ünnepek előtt mondjon néhány alapve­tő tanácsot, mit tegyünk, hogy az ünnepek tényleg ünnepek maradjanak. - Az ünnepek alatt komoly veszélyt jelenthetnek az ad­venti koszorúk, karácsonyfák és a szilveszteri petárdák, tűzi­játékok, sőt, egy-egy ártalmatlannak tűnő teamécses, illat­gyertya is. Amikorra ez a cikk megjelenik, az adventi koszorún elhelyezett első gyertya már bizonyosan részben leégett, és a láng egyre közelebb kerül a koszorú éghető anyagú díszei­hez. Ha még eddig nem tettük meg, akkor most tegyük fém tálcára, húzzuk el a gyertya közeléből a fenyő-Az ünnepek veszélyei ágat, az egyéb éghető díszeket. Ellenőrizzük, hogy a gyertyá­kat stabilan rögzítették-e a koszorúra, van-e a gyertya alatt is fém alátét. És a legfontosabb: égő gyertyát soha ne hagyjunk őrizetlenül! A másik veszélyforrás a karácsonyfa, amelyet a napokban kezdünk feldíszíteni. A fenyőfák illóolajat, gyantát tartalmaz­nak, meggyulladásuk bármilyen gyújtóforrástól a másodperc töredéke alatt bekövetkezhet. Karácsonyfán gyertyát, csil­lagszórót nem javaslok elhelyezni. Akarva, akaratlan néhány másodpercre magára hagyjuk a fát az égő gyertyával, amíg kitöltjük a forró teát, esetleg forralt bort az ünnepi hangulat­hoz, és a fa már lángol is. A csillagszóró veszélytelenebbnek tűnik, hiszen ott vagyunk a fa mellett, amikor meggyújtjuk, de csak annak tűnik, hiszen a csillagszóró fém szára szinte iz-Gyászközlemények Az atomerőmű dolgozói megőrzik elhunyt munkatársaik emlékét Gráczer Ferenc (1952-2012) Életének 62. évében, 2012. október 22-én elhunyt Gráczer Fe­renc, részvénytársa­ságunk nyugdíjasa. Kislángon született 1952. február 12-én. 1970. július 16-án kezdte munkáját a Paksi Atomerőmű Vállalatnál. Az üzemviteli igazgatóság irányítástech­nikai üzemviteli osztályának műveze­­tőjeként 2007. december 30-án vonult nyugdíjba. Nyugdíjasként is tevékeny életet élt. Szerettei, barátai, volt kollé­gái november 24-én a Baranya megyei Birjánban kísérték utolsó útjára. Schmél Jakab (1947-2012) Nyugdíjas kollégán­kat életének 65. évé­ben, 2012. november 12-én érte a halál. Soltvadkerten szüle­tett 1947. május 1-én. A Paksi Atomerőmű Vállalathoz 1986. június 30-val lépett be. Az üzemviteli igazgatóság vegyé­szeti főosztályán víztisztító műszakve­zető volt nyugdíjazásáig, 2002. decem­ber 30-ig. Temetéséről később történik intézkedés. Németh Ede (1943-2012) Életének 69. évé­ben, 2012. november 14-én váratlanul el­hunyt Németh Ede, társaságunk nyug­díjasa. 1940. októ­ber 11-én született Pronayfalván. A Paksi Atomerőmű Vállalathoz 1985. november 1-én lépett be. Hosszú éveken keresztül a logisz­tikai főosztály beszerzési osztályán dolgozott szerződéskötőként, ahonnan 2004. november 24-én vonult nyugdíj­ba. A gyászoló család, a barátok, volt munkatársak november 20-án a paksi fehérvári úti temetőben kísérték végső nyughelyére. Bíróné Tünde Emlékező Füzetek Az Atomenergetikai Múzeumnak kötelessége gyűjteni az atomenergetikával és a Paksi Atomerőművel kapcsolatos tárgyi emlékeken kívül az emlékezetekben élő és az Atomerőműre vonatkozó adatokat. Az Atomerőmű 1. blokkjának indítása óta eltelt harminc év alatt nagyon sokan, több mint 1800- an mentek nyugdíjba. Nyugdíjasainkat ahhoz szeretnénk megnyerni, hogy írják le visszaem­lékezéseiket, amelyeket nyomtatott formában megjelentetnénk. A harmincéves évforduló kapcsán indítjuk el az Emlékező Füzetek 1. számát, amelyben dr. józsa István írja le emlékeit. Gratulálunk a szerzőnek, hogy vette a fáradságot és megörökítette életének egy jelentős szakaszát. A füzetet minden nyugdíjasunknak megküld­jük, a biztonsági igazgatóság jóvoltából, amely a nyomdai költséget biztosította. zik, amikorra leég, és ezt csavartuk rá a fenyőágra! Tehát ha a gyertyát, csillagszórót mellőzzük, marad az egyéni ízlésnek megfelelően a színes, színtelen elektromos karácsonyfa vilá­gítás. Ez csak nem veszélyes? Nem, abban az esetben, ha a transzformátora (amely erőteljesen melegszik) a fenyőtől ki­csit távolabb van, és természetesen nem az utcai árustól (vagy hasonló forrásból) származik, sajnos már a biztonságot sugal­ló CE jel is rákerül a korántsem biztonságos eszközre. Én olyan üzletet javaslok a beszerzésre, ahol a minőségijei nem csupán dekoráció. Ha esetleg mégis bekövetkezne a baj és kigyullad a ka­rácsonyfa, akkor ne fújkáljuk, legyezgessük, mert azzal csak szítjuk a lángokat. Ilyenkor azonnal borítsuk le egy takaróval, áramtalanítsuk az izzósort. A gyermekeket ne engedjük ját­szani a csillagszóróval, gyertyával, mert a ruházatuk könnyen kigyulladhat, megégethetik magukat. Szilveszter előtt számtalanszor hallhatjuk a médiában, hogy milyen szabályokat kell betartani a petárdázás és egyéb pirotechnikai eszközök használatával kapcso­latban. Fontos, hogy ezeket a termékeket en­gedéllyel rendelkező helyen vásároljuk, ahol a magyar nyelvű használati utasítás mellett gyakorlati tanácsokat is kérhetünk a veszély­telen felhasználáshoz. Átalakítani, szétszedni őket tilos. Kézből működtetni rendkívül bal­esetveszélyes lehet, a tűzijáték vezetőpálcá­ját soha ne szúrjuk földbe, hanem stabilan álló csőből, üvegből indítsuk el. És végül, de nem utolsó sorban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy munkahelyen, irodákban a nyílt láng használata, tehát a teamécsesek, illatgyertyák, füstölők haszná­lata tilos! A fentiek betartása mellett kíván a biz­tonsági igazgatóság munka- és tűzvédelmi osztálya mindenkinek békés, boldog, tűz- és balesetmentes karácsonyt és új évet! Laszlóczki Ivetta Ajánljuk hazánk tájait Sírok vára Az észak-magyarországi régióban, Heves megyében található az a csöppnyi település, mely a Sírok nevet viseli. A település Recsk és Egerbakta között félúton fekszik, legkönnyebben a 24-es főútról közelíthető meg. A Mátra keleti lejtői már az első évszázadokban földvár­építésre buzdították az ezen a vidéken akkortájt még csak el­szórtan élő, kisebb-nagyobb harcokat folytató népcsoportokat. A földvár átépítésen ment keresztül, középkori várrá emelték. Építtetője, majd ura az Aba-nemzetségbe tartozó Bohr-Bodon család lett. Amikor a család Károly Róberttel szemben Csák Mátéhoz csatlakozott, az azt követő ostrom következtében a vár a király birtokába jutott. A siroki vár a 14. század derekán a Tari nemzetség birtokába került. Az évszázadok alatt folyamatosan gazdát cserélt, mígnem az 1500-as évek végén könnyű szerrel jutott a törökök kezére. Ezt követően hosszú évtizedekig a tö­rököket szolgálta. Az országbitorlók kivonulásával a vár elnéptelenedett, és el­veszítve hadi jelentőségét gyors pusztulásnak indult. Napjaink­ban már csak a romja látogatható, emellett rendezvényeknek, színvonalas programoknak ad helyet. És mit mesél nekünk egy régóta ismert helyi monda? Hajdanában, élt egyszer egy király, Darnó király, s volt en­nek a királynak egy szép deli fia. Történt egyszer, hogy egy, a környéken élő szegény ember­nek a lánya, Tárná, arra fele sétálgatott, ahová a királyfi járt vadászni. A lány gyönyörű volt, felkeltette a király fiának érdeklődését, és a lány viszonozta a lovag közeledését. Mi­kor Darnó király rájött a szerelmesek féltve őrzött titkára, Tárná édesapját kemény szigorral megbüntette, fiát pedig messzi országba küldte felejteni. Mindkét fiatal szívére egy­szerre ült a bú. A fiatalok majd meghaltak a bánattól. Az öreg király nem bírta tovább nézni fia szenvedését, meg­engedte hát, hogy felkeresse az ártatlan kis Tárnát. A lovag szíve boldogan vert, amíg kedvese falujába nem érkezett. Útját szomorú menet keresztezte. Síró asszonyok kísértek egy fehér koporsót, melyben Tárná volt. A királyfi mély fájdalmában egyszeriben kardjába dőlt és egyetlen mátkája után, a mennyekbe távozott. Együtt temették el őket, két kis patak találkozásánál. így lett hát a falu neve Sírok. Darnó király pedig egyre nyögi fájdalmá­ban, sírok, sírok... Az előző számunkban megjelent cikk végén a kutató­munkára vonatkozó kérdés (Mi Nógrád megye székhe­lye?) megoldása: Salgótarján. Mostani feladványunk: Ki volt Károly Róbert utódja? A válasz a következő szám­ban tekinthető meg. Lehmann Katalin Az ördög nem alszik!

Next

/
Thumbnails
Contents